Buday Dániel leigazolásával sejthető volt a nyáron, hogy komolyan erősödött az NB I-es Orosházi FKSE-Linamar kézilabdacsapata. A Szegeden nevelkedett kilencvenháromszoros válogatott irányító-átlövő 62 találatával vezeti klubja házi góllövőlistáját.
– Hogy érzi magát Orosházán? Eddig azt kapta a csapattól, amit elvárt, és azt adta, amit elvártak Öntől?
– Jól érzem magam Orosházán. Nem voltam errefelé ismeretlen, ellenfélként is gyakran jártam a városban, és edzőként édesapám is dolgozott a csapatnál. Sok barátot, ismerőst szereztem itt. Bár az ősz folyamán rengeteg sérülés nehezítette a munkánkat, ami átszabta a taktikánkat, azért elindult egy olyan folyamat, amellyel jó útra került a kézilabda.
– A nyáron egyéves szerződést kötött a klubbal, lesz folytatás?
– A profi sportoló nem mondhat olyat, hogy hosszabb távon marad egy csapatnál, mert bármi megtörténhet. Orosházán szeretnék több időt eltölteni, de még lesz egy beszélgetésünk a vezetőséggel.
– Nemcsak játszik, hanem trénerként is dolgozik, az OFKSE tizenhat éveseinek munkáját felügyeli. Hogy tetszik az edzői szakma?
– Apukám sokáig dolgozott edzőként az élvonalban, de külföldön és a válogatottnál másodedzőként is. Az ő példája is lebegett előttem, meg egyébként is szerettem volna elkezdeni az edzőséget. Van bennem ambíció, sok mindent látok kívülről is, érdekel ez a pálya.
– Szegeden kezdett, de a leghosszabb időt Veszprémben töltötte el, amellyel még Bajnokok Ligája elődöntőt is játszhatott, majd a Bundesligában is, és közel százszor kapott szerepet a magyar válogatottban. Elégedett a pályafutásával?
– Szegeden jó alapokat kaptam, majd igazi nagycsapatokban is bemutatkozhattam. Köwenben sérülések nehezítették a dolgomat, ez is belejátszott abba, hogy maradtam tartósan Németországban. A pályafutásom sokkal jobb is lehetett volna, de nézhetjük a poharat félig telinek is, meg félig üresnek is. Hazaérkezésem után a Fradival harmadik helyig jutottam, de ott anyagi nehézségek támadtak, Szegeden a külföldi edző hozott új játékosokat.
– A válogatottságról teljesen lemondott már?
– Soha nem mondtam le róla, a Szegedre való visszaérkezésem után az első évben is jól ment a játék, de a válogatottban a tehetséges fiatalok kerültek előtérbe.
– Azért csalódott nem lehet, hiszen gazdag és eredményes pályafutás van ön mögött.
– A kezdet is szép volt, amikor ifi Eb-t nyertünk, majd a bajnoki címek, a kupasikerek sem felejthetőek. Fájdalmam, hogy hiába jutottam ki 2004-ben az olimpiára, térdsérülésem miatt nem lehettem ott Athénban.
– Idősebb gyermeke, Csanád kisiskolás, ismerkedik már a kézilabdával?
– Úszik és atletizál, de ha örömet szerez neki a játék, minden segítséget megadok számára.
Névjegy
BUDAY DÁNIEL 1981. január 5-én született. Szegeden nevelkedett, ott lett ismert játékos, majd 2004-ben leigazolta a Fotex KC Veszprém. Két évvel később került a német Rhein-Neckar Lövenhez, közben a Kadetten Schaffhausenben is kipróbálhatta magát, a svájciakkal az EHF Kupa döntőjét játszhatta. Hazatérése után a Csurgó, az FTC, a Szeged, végl az Ortosházi FKSE-Linamar következett. Kilencvenháromszor szerepelt a magyar felnőttválogatottban. Tagja volt az 1999-ben ifjúsági Európa-bajnokságot nyert nemzeti csapatnak. Háromszoros magyar bajnok és háromszoros Magyar Kupa-győztes.
