Gyakran felbukkan mostanság az Erostyák Zoltán vezette orosházi Los Lobos Box Club környékén Németh László, az Orosházi FKSE-LINAMAR NB I-es együttesének csapatkapitánya, ám ha valaki netán arra gondol, hogy a népszerű balszélső sportágat váltott volna, téved – a hét éve Orosházán kézilabdázó 31 éves játékos csak az alapozás kezdetéig húzott bokszkesztyűt.
Nem teljesen előzmény nélküli Németh László küzdősportokhoz való vonzódása, hiszen még általános iskolásként négy és fél évig dzsúdózott, majd két és fél évig a wing chun kungfut is művelte.
– Mindig nagyon érdekeltek a küzdősportok, szerettem a Jackie Chan-filmeket, és persze eljutottam a legendás Bruce Lee harcművészhez és filmszínészhez is. Egy időben jelen volt az életemben a kézilabda, a foci, no és a gitár is, míg a profi szerződés aláírása után már csak a kézilabda maradt – mesélte hírportálunknak Németh László. A kézilabdázónak az aktív játéktól visszavonuló volt csapattárs, Herjeczki Balázs szólt, hogy el akar menni bokszolni, majd később újságolta, hogy mennyire kemények az edzések.
Németh László állóképességét fejleszti a boksz (Fotó: BMH)
– A holtidőben a kondi megtartása érdekében még hasznos is lehet. Ráadásul a konditermi edzésekkel szemben, az edző hatására, még jobban megdolgoztathatom az izmaimat. Gondoltam, ha tényleg annyira kemények az edzések, ahogy Balázs mondta, akkor elmegyek én is. Mit mondjak – főleg az első edzés után – nagyon durva volt! Jó döntés volt, mert úgy érzem, hogy egészen jó az állóképességem, megerősödött a hátam és a vállam is. Nem féltem a ringbe lépni, de egy kétszer két perces mérkőzés után nem tagadom, hogy térdre rogytam. Külső szemlélőként azt hiszi az ember, hogy a bunyósok csak úgy elugrándoznak a kötelek között.
Tapasztaltam, hogy iszonyúan igénybe veszi az embert, főleg fejben, hiszen bunyó közben végig azon gondolkodik az ember, hogy miként hajoljon el az ütések elől.
Le a kalappal az ökölvívók előtt! Nekem néha nem sikerült teljesen, mert a párom gyakran kérdezi, hogy mi ez a kék folt a szemem alatt.
Megkérdeztük, hogy a kézilabdacsapat edzője, Ratko Djurkovic tud-e a hosszú szünetben fellobbanó szenvedélyről?
– Persze, Tamásnak (Vajer Tamás, az OFKSE-Linamar elnöke – a szerző) és Ratkónak is szóltam, akik nem gördítettek akadályt az edzések elé. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy sokáig nem folytathatom a bunyós tréningeket, mert az ökölvívás nem túl kézilabda-specifikus mozgásformát „követ”. Addig szeretném csinálni, amíg a csapatommal el nem kezdődik az alapozás. Azt hiszem, hogy a bunyós edzésekkel elérték a célomat, sokat tanultam az edzőpartnereimtől is, és tényleg remek az állóképességem, talán még kicsivel jobb is, mint más évek hasonló időszakában szokott lenni. Aztán ha egyszer abbahagyom a kézilabdát, nem kizárt, hogy újra lemegyek az edzőterembe, s bár a ringben nem fogok megijedni az ütések miatt, mérkőzést akkor sem fogok vállalni…
Gajdács Pál
