Hét év után újra Orosházán folytatja pályafutását Lászlai Szabolcs. A 28 esztendős kézilabdázó az OFKSE-nél ismerkedett meg a játékkal, és szülővárosa csapatában is mutatkozott be a magyar első osztályban.
Lászlai Szabolcs volt az első, akit május végén bejelentettek az Orosházi FKSE-Linamarnál, mint új játékost, akivel a csapatkapitány Németh László társaként a balszélen számolnak.
Lászlai Orosházán ismerkedett meg a kézilabdával, a gyermek- és serdülőcsapatok után 2008-ban – 16 évesen – már néhány mérkőzésen játéklehetőséghez jutott és gólt is szerzett az akkor NB I/B-s bajnokságot megnyerő ifjúsági együttesben. 2010-től az NB I-ben játszott az ifjúsági gárdával, 2011 őszén pedig már az élvonalbeli felnőttegyüttesben is lehetőséget kapott az akkor 19 esztendős fiatal játékos, akit abban az esztendőben a juniorválogatottba is behívtak.
– A junioroknál játszottam, amikor Füzesi Ferenc játéklehetőséget adott a felnőtteknél. Úgy gondolom, hogy éltem is a bizalommal – elevenítette fel pályafutása első mérföldkövét a játékos.
Szabolcs két idényen keresztül az ifjúsági és felnőttcsapatban párhuzamosan kézilabdázva segítette az orosházi együttest, 2013-ban azonban az ugyancsak első osztályban szereplő Cegléd csapatához igazolt, ahol mostanáig 202 bajnoki és kupamérkőzésen négyszázhetven gólt szerzett.
Lászlai Szabolcs (7) hazai pályán bizonyítana (Fotó: Penovác Károly)
– Megkeresett egy menedzser, hogy szeretne velem dolgozni. Egy ízben a Cegléddel játszottunk edzőmérkőzést, jól is ment a játék. Nem sokkal ezután invitált a Pest megyei csapat, s mivel még fiatal voltam, úgy voltam vele, új környezet, új légkör, kipróbálom magam. Minden téren, taktikailag és technikailag is fejlődnöm kellett, de úgy érzem, sikerült is előrelépnem. Sok ceglédi színekben megvívott mérkőzésre emlékszem vissza szívesen, ezek közül kiemelném a Szeged és a Veszprém elleni találkozókat. Az jó volt, hogy olyan szintű játékosok ellen léphettem pályára, akik világszinten is klasszisoknak számítottak, azt ugyanakkor kellemetlen volt megélni, hogy mennyire tehetetlennek bizonyultunk a Bajnokok Ligája-szintű együttesek ellen. Voltak még a kiesés ellen megvívott élet-halál rangadók és több olyan mérkőzés is, melyen jól ment a játék. Az persze – főleg eleinte – nagyon furcsa volt, hogy ellenfélként abban a csarnokban kellett az orosháziak kapuját rohamozni, ahol általános iskolás koromban a testnevelés óráim zajlottak – jegyezte meg a játékos.
Lászlai Szabolcs négy éve, 2016-ban a felnőtt válogatott keretébe is bekerült.
– Xavier Sabaté volt akkor a magyar válogatott szövetségi kapitánya, amikor behívtak a bő keretbe. Emlékezetes volt, jól is éreztem magam a nagyoknál. Bár még viszonylag fiatalnak számítok, ám annyira már nem, hogy olyan nagy reményeket tápláljak egy behívóra. Ha jönne egy megkeresés, természetesen nem mondanék nemet, de a realitás az, hogy inkább a még fiatalabbakra számítanak a nemzeti együttesnél, s e mag köré építenek néhány rutinosabb emberre.
Szabolcs „ceglédiként” is folyamatosan követte az orosháziak szereplését, s amikor hazajött a szülővárosába, kiment a mérkőzésekre.
– Bár még nem teljes a keretünk, és a többi csapatnál is van mozgolódás, azt hiszem, hogy stabil csapatunk lesz, amely ott lehet a középmezőnyben. Ratko Djurkovic edzőt nem ismerem annyira, azt tudom, hogy Komlón is edzősködött, ő azonban lehet, jobban ismer, másként nem bólintott volna rá a szerződtetésemre.
Most még egy edzésprogram alapján otthon készülünk, de július 9-én már összejön a teljes csapat, hogy megkezdhessük az alapozást az új szezonra.
Gajdács Pál
