A férfi kézilabda NB I legrutinosabb játékosai közé tartozik, megszakításokkal csaknem két évtizede szolgálja az orosházi kézilabdát. Ambrus Józsefet, vagy ahogy sokan nevezik, Dodit, a szurkolók már tiszteletbeli orosházinak tartják, pedig veszprémi születésű, a nagyhírű klub utánpótlásában nevelkedett.
Ambrus József a Balatonfüreden még besegítő, 1976-os születésű Fazekas Nándor után a magyar mezőny második legidősebb játékosa, február 4-én töltötte be a 41. életévét, a játékán azonban alig észrevehető az idő múlása, amikor pályára küldte Ratko Djurkovic vezetőedző, akkor becsülettel ellátta a feladatát.
– Nagyon jól éreztem magam a korábbi állomáshelyemen, Algyőn is, ahol azonban az új edző, Herbert Gábor korrekten és időben közölte velem, hogy a továbbiakban inkább a fiatalabbakkal dolgozik tovább. Orosházán két évvel ezelőtt Bakó Botond volt az edző, akit megkerestem, és mondtam neki, hogy talán tudnék még segíteni. Szívesen fogadott és Németh László és az azóta fiatalon visszavonult Zalai Csanád poszttársa lettem a bal szélen – utalt vissza a 2018-as váltásra a jó testfelépítésű, 193 centi magas Ambrus József. – A csapat visszajutott az élvonalba és bizony evés közben jött meg az étvágy, éreztem, hogy itt még koránt sincs vége a pályafutásomnak és ezt az évet, a védekezésbe besegítve, Németh Lacit tehermentesítve még tudom teljesíteni az elvárásokat.
Az első szezon Orosházán bajnoki nagyedik helyet hozott
Ambrus József Veszprémben nevelkedett, de a Pick Szegeddel nyert bajnoki bronzérmet még 2001-ben. Onnan érkezett először Orosházára, ahogy ő fogalmazott „csomagban” Rosta Istvánnal, Oláh Gáborral, Czina Józseffel, Szabó Leventével, Szepesi Dániellel. Az első NB I-es évükben az Every Day KSE csapatával először egy bajnoki negyedik helyet szereztek, ami feljogosította a gárdát az EHF-kupában való indulásra is.
– Erre az eredményre kevesen számítottak akkor. Nagyon jó közösség alakult ki, nagyszerű volt a csapatkohézió. Kiváló tudású játékosok alkották azt az alakulatot. Amit elértünk, azt kívánom minden profi sportolónak! – jegyezte meg Ambrus, aki legnagyobb meccsélményeként az akkori bajnoki címvédő Mohácsi Árpád, Szathmári János, Kuzmicsov fémjelezte Dunaújváros elleni hazai diadalt említi még a 2001-2002-es szezonból.
A következő évben a legendás Every Day Magyar Kupa-bronzérmet szerzett. Ambrus ezután Százhalombattára igazolt, majd rövid ausztriai kitérőjét követően Szigetváron és Debrecenben is játszott. 2009-ben visszakanyarodott az útja Orosházára, a csapat ekkor is az NB I/B-ben szerepelt, és ahogy első orosházi évében, úgy ezúttal sikerült kiharcolni a feljutást.
– A visszatérésemkor már az is sarkalt, hogy elkezdjem a kézilabda utáni életemet kiépíteni, ami összeegyeztethető az élsporttal. Orosházi párommal és ikerfiaimmal ebben a városban szerettünk volna maradni. Régi barátom, Marton Gabi tanácsolta, hogy a tűzoltóságon van felvétel. Mivel édesapám révén volt rálátásom hasonló munkára, ezért kaptam az alkalmon. Szándékomat közöltem az akkori klubvezetéssel is, amely támogatta az ötletet. Leadtam a jelentkezésemet, két hét múlva elkövetkezett a válogatás. Miután az első rostán átmentem, következtek a pszichikai, orvosi vizsgálatok. Szegeden elvégeztem az alapfokú tanfolyamot, majd később tovább képeztem magam, jelenleg szolgálatparancsnok-
Ambrus Dodi 41 évesen is tartja a lépést a fiatalokkal (Fotó: Tóth Emese)
Az Orosházi FKSE csapata a rutinos a pályafutása során eddig 437 tétmérkőzést játszó, és 882 gólt szerző Ambrus Józseffel a soraiban nem áll rosszul a bajnokságban, ám időközben jött a koronavírus-járvány, ami mindent felülírt.
– Várjuk még, hogy a bajnokság felfüggesztése után a hazai szövetség vezetése megtalálja a megoldást. Az lenne a legjobb, ha végeredményt lehetne hirdetni. Lehet azonban, hogy ez egy történelmi bajnokság lesz. Bár kellett egy kis idő, mire a tavaly őszi rajt után összerázódott a csapat, de óriásit küzdött, hogy feltornázza magát a tizenegyedik helyre. A közönségünk pedig párját ritkítja Magyarországon. Persze tudom, ha folytatódna a bajnokság, sok nehéz mérkőzés várna még ránk Vácott, Mezőkövesden, vagy Budakalászon, de bár itt tartanánk már!
Gajdács Pál
