A Budapest Bank Kézilabda Liga következő fordulójában a nagy múltú Dunaferr együtteséhez látogat az Orosházi FKSE csapata. Lássuk, mit érdemes tudni az elmúlt időszakban alaposan megfiatalodott Duna-parti gárdáról.
Csapó Tamás, a Dunaferr szakosztályvezetője a bajnokság kezdete előtt a következőképpen nyilatkozott csapatáról az Esti Hírlap számára: „Mint azt gondolom sokan tudják, klubunk igen nehéz helyzetbe került, hiszen a Dunaferr cégcsoport kiszállt a sportból – így gyakorlatilag főszponzor nélkül vágunk neki ennek a szezonnak. Sok játékosunk távozott, ezért elsősorban az utánpótlásra támaszkodunk a továbbiakban is. Mivel a csapat nagy része ifistákból és serdülőkből áll, ezért nem is szeretnék helyezést megnevezni az előttünk álló bajnokságot illetően. Változás történt az edzőposzton is, hiszen Imre Vilmos helyett Rapatyi Tamás vezeti ezentúl a fiúkat.”
- Rapatyi Tamás
Rapatyi Tamás edző a Tatran Presov elleni – 31-22-es eperjesi sikerrel zárult – szezonnyitó mérkőzés után így értékelte legénységét:
– Nagyon sok pozitív dolog volt a mérkőzésen, aminek örült az ember – abból a szempontból is, hogy látszik, folyamatosan fejlődik a csapat. Mindenképpen a dolog pozitívuma, hogy eljöttünk idegenbe játszani, egy sokkal jobb képességű csapat ellen, és ezek a fiatal játékosok egyáltalán nem ijedtek meg, ami a későbbiek folyamán nagyon nagy előny lehet. Voltak nagyon jó szakaszai a mérkőzésnek, amikor abszolút egyenrangú partnerek voltunk és fel tudtunk nőni, meccsben maradtunk velük. Ellenben voltak bizonyos fiatalos, rutinhiány miatt adódó hibáink – itt egészen pontosan az utolsó tíz percre gondolok -, amikor halmozva nagyon sok butaságot csináltunk. Többek között én abban látom az előrelépést, hogy a mérkőzés közben ezek a butaságok nem voltak olyan nagy mértékűek.
– Elfáradt a csapat a végére?
– Érzésem szerint nem fizikálisan fáradtunk el, hanem fejben. Gyakorlatilag egyetlen egy igazán rutinos játékosunk van, Kemény Józsi, aki védekezésben mindenképp tudja segíteni ezeket a fiatalokat, támadásban viszont magukra vannak utalva, és úgy érzem, nincsenek eléggé felkészülve, hogy ezt a nagyobb terhet ilyen szinten el tudják viselni. Nyilván ebben kell fejlődnünk, ezt kell mindenkinek megtanulnia, és akkor összességében ez meg fog mutatkozni.
– Sikerült már összehangolódni?
– Ez nem volt szétesett csapat. „Csak” a felkészülésükben fel kellett dolgozni egy olyan váltást, hogy Imre Vili, aki eddig irányított, elment. Emelem kalapom a játékosok előtt, mert én úgy gondolom, az volt a legfontosabb – és erre próbáltam én is figyelni a munkánk során -, hogy a felkészülésben a lehető legkisebb legyen a törés. Úgy hiszem, ezt sikerült megoldani, ebben ők maximálisan partnerek voltak, mert gyakorlatilag rajtuk múlott, hogy sikerüljön megtalálni azt a fonalat, amit a Vili elkezdett. Meg is kellett ismernem a csapat egy részét, mert azért pár játékossal már dolgoztam együtt, voltam ifiben edzőjük – ez volt a könnyebbség.
– Ha már fejlődést említettél, hogy áll a munka?
– Védekezésben, úgy tűnik, megtaláltuk a nagyon hatékony védőfelállásunkat. Gyakorlatilag eligazolt minden meghatározó védőnk, azoknak a helyét kellett megtalálnunk, akik itt maradtak és eddig a védekezésben kevesebbet kellett felvállalniuk. Ehhez fel kellett nőnünk, de úgy néz ki, hogy ezt sikerült megtalálni, bebizonyosodott az edzőmeccseken is, hogy nagyon hatékonyan tudjuk ezt csinálni. Nyilván ebben is voltak hibák – viszont amikor pályán volt Kemény Józsi, ezek is sokkal kisebbek voltak, a csapatnak tartást tudott adni. Támadásban is természetesen meg kell találnunk a legmegfelelőbb csapatunkat. Kicsit a balkezesekkel vagyunk problémában, tehát jobbátlövőben, valamint az nagyon fontos, hogy a korábbi sérültek – gondolok itt a Zubai Gabira – vissza tudtak kapcsolódni a játékba.
– Nehéz volt átlendíteni a csapatot a nehézségeken? Vagy nehéz őket felpörgetni mondjuk egy ilyen találkozóra, amikor el kell utazni a világvégére, kvázi tét nélkül?
Nem, motivációs gondok abszolút nincsenek. A saját korosztályukban ők meghatározó egyéniségek az egész országban, még a válogatottban is ők húzóemberek. A felnőtt NB I-hez is fel kell nőniük úgy, hogy itt is húzóemberekké váljanak, ennek ellenére már most is fel kell vállalniuk ezt a szerepet. Pont ez a nehéz, hogy ilyen fiatal korban már ekkora teher hárul rájuk, hogy nem csak a felnőttek árnyékában, támogatásukkal tesztelhetik a tehetségüket, hanem saját magukra vannak utalva. Ez kicsit olyan, mint amikor valaki árva marad és talpon akar maradni. Ők, mondhatni, árvák maradtak – annak ellenére, hogy mindeközben természetesen ez nekik egy nagy lehetőség, amit ki kell használni.
– Lehetséges, hogy épp az lehet hosszútávon a csapat előnye, ami a hátránya? Azaz, ahogy a szombati találkozón is, a fiatalos pimaszság lehet a kulcsa a Dunaferrnek?
– Igen, gyakorlatilag ez lehet az előnyünk, de csak jó értelemben! Amíg ez megmarad fiatalos pimaszságnak, az nagy fegyverünk lehet. Ha meg tudjuk tartani, azt gondolom, ez átválthat később, pár év múlva biztos rutinná. Nyilván ehhez nagyon oda kell figyelni, rövid pórázon kell tartani ezeket a gyerekeket, mert nagyon tehetségesek, bele kell rázódniuk…
– Mindezt összevetve, mi lehet a realitás a bajnokságra?
– Ezt is a legalapvetőbbel kezdeném: mindenképpen az NB I-ben akarunk maradni. Természetesen a legjobbat szeretnénk kihozni! Úgy gondolom – és eddig ezt is tapasztaltam -, annak van realitása, hogy a nyolc közé bekerüljünk. De ezért nekünk nagyon sokat kell dolgoznunk, és nem lesz egy könnyű dolog.
