Tavaly januárban tért vissza Tóth Károly az Orosházi FKSE-LINAMAR kötelékébe, ahol már az utánpótlás évei során is megfordult. Az irányító poszton szereplő játékos fiatal kora ellenére eseménydús pályafutást tudhat magáénak. A nemrég véget ért szezonban az egyesület házi gólkirályaként az NB I-es góllövőlistán is előkelő helyen végzett, ezzel azonban már nem szeretne foglalkozni, a következő idényre tekint előre.
– Hány éves korodban és hogyan ismerkedtél meg a kézilabdával?
– Gyakorlatilag a kezdetektől fogva az életem része a kézilabda, ugyanis édesanyám volt az edzőm Túrkevén, ahol a nővérem is kézilabdázott, de édesapámtól sem állt távol soha a sport világa. Mondhatni, hogy már óvodás koromban is látogattam az idősebbek edzéseit, amit szintén az édesanyám tartott, de az általános iskola kezdetével lett versenyszerű.
– Voltak-e más sportágak is, melyeket gyerekként kipróbáltál?
– Mint minden kisfiú, én is fociztam, de hamar kiderült, az nem az én sportom. 2007-ben viszont egy véletlen egybeesésnek köszönhetően megismerkedtem a szektorlabdával, ismertebb nevén a gombfocival. Kevesen tudják, de 2009-ben serdülő korosztályban világbajnokságot is nyertem. Ma már sajnos sem időm, sem lehetőségem nincs gombozni.
2011-ben az Orosháza serdülő csapatának tagjaként (hátsó sorban, 10-es mezben) – Fotó: Zsedényi Péter – OFKSE.hu)
– Kérlek, mesélj egy kicsit az eddigi klubkarrieredről!
– A kézilabdát Túrkevén kezdtem, ami a teljes általános iskolai időszakom alatt zajlott. Kisvárosként édesanyámnak köszönhetően többször az országos döntőbe verekedtük magunkat, amire a mai napig mérhetetlenül büszke vagyok. Ezt egy rövid, de tanulságos orosházi év követte. Az akkori serdülő edzőnkkel és hat másik csapattársammal együtt Csurgóra igazoltunk, itt az eddigi életem legmeghatározóbb korszakát, 5 évet töltöttem. Innen Ceglédre igazoltam, hogy NB I-es kerettel edzhessek, ez 2 évig tartott, majd Nagykanizsára szerződtem. Ez volt életem egyik legboldogabb és legsikertelenebb éve is egyben. Nem úgy alakult, ahogy terveztem, így Balmazújvárosra szerződtem, de ott mindössze fél évet töltöttem. Onnan igazoltam ide, Orosházára.
– Miért döntöttél úgy, hogy visszatérsz Orosházára?
– Több éve kerülgettük már egymást az egyesület elnökével, Vajer Tamással, hol ő, hol én mondtam nemet. Talán egyébként pont 2020 januárjában volt a legkevesebb esély arra, hogy ide igazolok. A balmazújvárosi fél évem után úgy volt, hogy hazaköltözöm Túrkevére és civil életet folytatok az edzősködés mellett. Majd ekkor személyes jó barátom és jelenlegi csapattársam, Döme Szabi feldobta a nevemet, és hogy nincs csapatom. 3 napot itt töltöttem, hogy megnézzék, milyen állapotban vagyok, majd megegyeztünk a folytatásról. Örültem, hogy ebben a másfél évben rengeteg időt tudtam a pályán tölteni az NB I-ben, amivel rengeteg tapasztalatot szereztem.
Édesanyja révén nem volt kérdés, a kézilabdapálya az ő terepe (Fotó: Horváth Bence)
– Házi gólkirály lettél, ezzel éppen csak kiszorultál a legjobb 10-ből a bajnokságon belül is. Hogyan tekintesz vissza erre az idényre?
Igazából az, hogy idén sok gólt szereztem, nagyban összefügg a pályán töltött perceim számával is, de az elmúlt szezonnal már nem szeretnék különösebben foglalkozni, inkább előre tekintek. Történt, ami történt, ez már elmúlt.
– Van-e esetleg valami terved, fogadalmad a következő szezonra vonatkozóan?
Azt szeretném, ha a teljes jövő évet megszakítás nélkül, nézők előtt játszhatnánk le. Ha ez meglesz, akkor az én fogadalmam a jövő szezonra a csapat és a szurkolók újra egymásra találása. Mivel még nem volt alkalmam, ezúton szeretném megköszönni valamennyi szurkolónknak azt, hogy kilátogattak, amikor csak tehették és kitartottak a rossz eredmények ellenére is. Remélem jövőre ezt sikerül viszonoznunk.
Reményei szerint a következő szezont megszakítás nélkül, nézők előtt játszhatják le (Fotó: Zsedényi Péter OFKSE.hu)
– Hogyan jött az életedben az edzősködés?
– Ez is még ugye édesanyám révén, akinek köszönhetően beleszocializálódtam a szakmába. Azt hiszem, lényegesen közelebb áll hozzám, mint maga a játék és úgy gondolom, jobb is vagyok benne. Jelenleg Zalai Csanáddal karöltve az U15-16-os csapatot irányítjuk.
– Miért döntöttél a szerződés hosszabbítás mellett?
– Ez egy elég összetett kérdés ahol sok tényezőt figyelembe kell venni. A legfontosabb talán az volt, hogy a párom és én nagyon jól érezzük magunkat Orosházán. Ezen felül azt a munkát, amit idén az U16-os csapattal elkezdtem, szeretném folytatni és még magasabb szintre jutni a csapattal, amit úgy gondolom, hogy a jövő évi igazolások lehetővé tesznek.
Valamint, ami szintén fontos szempont volt, az az, hogy úgy éreztem tartozom ennyivel a klubnak. Bár voltak megkereséseim, ennek ellenére maradnom kellett. Mint mondtam másfél éve januárban abba akartam hagyni és a civil életre koncentrálni, majd kaptam egy lehetőséget a legmagasabb osztályban és ezt szeretném viszonozni azzal, hogy a kiesés ellenére is mindent megteszek az NB I/B-ben is.
n
