Egy év kihagyás után ismét az élvonalra készülhet az Orosházi FKSE-LINAMAR férfi csapata. Az új vezetőedző, a montenegrói Ratko Djurkovic egy megújult játékoskerettel találkozott hétfőn, a nyári első tréningen.
– Az orosházi vezetéssel már a komlói időszakom óta ismerjük egymást – kezdte a 44 éves tréner. – Kaptam egy hívást Vajer Tamástól, az OFKSE elnökétől és örömmel jöttem vissza a magyar kézilabdába. Szeretek itt dolgozni, jól érzem magam Magyarországon. A legutóbbi szezont a katari Al-Rayan csapatánál töltöttem, de ott nem kaptam meg azt a kézilabdától, amit szerettem volna. Maradhattam volna, de a 2015-ös katari vébé óta a kézilabda népszerűsége meredeken csúszik lefelé. Nagy csalódást jelentett, hogy a tízezres csarnokban egy mérkőzésen sokszor nem volt több tíz-tizenöt nézőnél. Egyiptomi, tunéziai és szíriai és európai légiósok játszanak, aki három hónapos időszakra szerződnek oda, a helyi, katari játékosok pedig nehezen foghatók munkára. Van, hogy egy nap hárman, a következő nap heten jönnek edzésre, ha tízen vannak, akkor már örül az edző.
– Milyen edzőnek tartja magát? Keménynek, vagy barátkozósnak?
– Teljesen átlagosnak. Nem arra kell törekedni, hogy a játékosnak minden tetsszen, amit edző mond. A helyzettől függően reagálok a dolgokra. Az a feladatom, hogy minden játékosnak úgy segítsek, hogy ő a legjobb legyen.
– Milyen erősségűnek tartja az orosházi keretet?
– Hatan távoztak, a helyükre érkezőkről a vezetéssel közösen döntöttünk, azokra én is rábólintottam. Azt azért tudni kell, hogy a klubnak nem olyan nagyok az anyagi lehetőségei. Ezt figyelembe véve kellett minőségi játékosokat igazolni. Motivált, bizonyítani, nemcsak a pénzkereset miatt játszani akaró fiatal játékosokban gondolkodtunk, akikkel teljesíthetjük a célunkat, a bennmaradást.
– Ami nem lesz könnyű feladat.
– Hasonló helyzetben voltam Komlón is. Kihívásként tekintek a munkára, nem a nehézséget nézem. Megfelelően kell dolgozni a fiúknak, de persze az egyesületnek, mindenkinek össze kell fognia azért, hogy elérjük a célunkat. Persze tudom, hogy az élcsapatok mellett a többi együttes, a Dabas, a Csurgó, vagy a Ferencváros is arra törekszik, hogy egyre erősebb, meghatározóbb szerepet töltsön be.
– A felkészülés során milyen munka vár a játékosokra?
– Orosházán végezzük a felkészülést, az első időszak még az ismerkedés jegyében telik. Szépen, fokozatosan kell bevezetni a játékosokat a munkába, attól is függően, hogy ki, mikor állt le az előző szezon után. Elejétől kezdve fegyelmezettnek kell lenni, mindenkinek alá kell rendelnie magát a sportnak. Az első három hét nehezebbnek ígérkezik. Napi két, olykor három edzéssel készülünk majd, az első felkészülési mérkőzést augusztus 1-jén, a Budai Farkasok otthonában játsszuk.
– Számításaim szerint a Jugoszlávia, Szerbia-Montenegró és Montenegró válogatottjában másfél évtized alatt százhetvenötször léphettem pályára. Három világbajnokságon játszottam, Franciaországban a harmadik helyen végeztünk, a 2000-es sydney-i olimpián pedig negyedik lett a válogatott. Sok értékes tapasztalatot szereztem játékosként. Ha nehézség elé kerülök, akkor visszagondolva erre az időszakra, ezekből a sikerekből erőt merítek.
* * *
Nem szabad hibázni az igazolásokkal
– A távozók helyére, illetve posztokra próbáltunk minőségi játékosokat igazolni, akikkel megütjük az NB I szintjét – mondta Vajer Tamás, az OFKSE elnöke. – Első körben magyarokat, ami hellyel-közzel sikerült is, ám kevés a merítési lehetőség. Volt olyan magyar játékos, akiről lekéstünk, de olyan is, akit nem tudtunk megfizetni. A hozzánk hasonló csapatoknak nem szabad hibázni az igazolásokkal, mert akkor összedőlhet a vár. Következő lépésként jöttek szóba a külföldiek. Ratko Djurkoviccsal úgy raktuk össze a csapatot, hogy annak legyen egy masszív védekezése, több variációs lehetőséggel. Az új elnökségnek körbe kellett nézni, hogy milyen büdzsével, milyen tervekkel vághat neki az első osztálynak. Sajnos elég sok idő eltelt, és viszonylag későn adtuk le a nevezést. Azon dolgozunk, hogy minél stabilabbak legyünk anyagilag, hogy annál jobb eredményt érjünk el.