Az NB I-es Orosházi FKSE-LINAMAR tavaly nyári szerzeményei közül a szlovén kézilabdázó, Matevz Cemas villámgyorsan megtalálta a helyét. Szereti a csapatot, a várost, no és a székelykáposztát. A játékossal Berta Gábor seítségével beszélgettünk.
– Mit szólt az orosháziak megkereséséhez? Mit tudott leendő egyesületéről?
– Őszintén megmondom, hogy az orosházi klubról korábban semmit nem tudtam. A megkeresés után felvettem a kapcsolatot Jordovic mesterrel, aki felvázolta az elképzeléseit. Nagyon pozitív dolgokról beszélt, elmondta, hogy itt tovább fejlődhetek. A személye döntőnek bizonyult az ideigazolásomban. Őt egyébként még a Mediterrán Játékokról ismerem. Már egy éve Orosházán edzősködött, amikor megkeresett engem.
– Hol ismerkedett meg a kézilabdával és milyen csapatokon keresztül vezetett az útja Orosházára?
– Általános iskolában első osztályos koromban kezdtem el edzésekre járni, majd átkerültem a Slovan Ljubjanához és ott kezdtem el komolyabban a kézilabdával foglalkozni.Tizenhat éves koromban már a Slovan felnőtt csapatában is helyet kaptam. Tizennyolc éves lehettem, amikor igazán tudatosodott bennem, és mások is, így edzőim is biztattak, hogy profiként is megállhatom a helyem a kézilabdapályán. Ljubjanából Koperbe vezetett az utam, onnan Ribnicába kerültem, majd visszatértem a Slovanhoz. Ausztriában kóstolhattam bele először a légiósok életébe.
– Az eltelt hét-nyolc hónapban milyen benyomásokat szerzett együtteséről és a magyar bajnokságról?
– Hamar megtetszett a csapat, ami egy nagy család. Jó az összhang, megtaláltam a helyem az együttesen belül. A magyar az erősebb bajnokságok közé tartozik, ahol elsősorban a fizikai erő dominál.
– A beilleszkedésben mennyire könnyítette meg a helyzetét, hogy a csapatban több szláv játékos is szerepel?
– Én is beszélem a szerb nyelvet, így könnyen megértettük egymást a többiekkel, akik nagyon sokat segítettek abban, hogy otthonra leljek itt, Orosházán.
– Technikás játékos, de kívülről úgy tűnik, nagyon törékeny.
– Azon dolgozom, hogy fizikailag erősödjem, megnöveljem a tömeget magamon. Szlovéniában nagyon jó a képzés, remek dolgokat tanultam meg a kézilabdában, de a magyar bajnoksághoz szükség van némi plusz izomra.
– A magyar bajnokikon egy-egy nagy esés után kétszer is megsérült, Cegléden agyrázkódást is szenvedett. Azóta nem fél a csínyekbe belemenni?
– Ez egyáltalán nincs hatással a játékomra. Az egy szerencsétlen eset volt. Erre egyáltalán nem gondolok, mert ha mindig ezen járna az agyam, soha többé nem lépnék pályára.
– Milyen tervei vannak a kézilabdában?
– Most arra összpontosítok, hogy minél eredményesebben fejezzük be a magyar bajnokságot és csak azután szeretnék előretekinteni.
– Ha egyszer elhagyja Orosházát, magyar, vagy más bajnokságokban képzeli el magát?
– A magyar liga Európa erősebb bajnokságai közé tartozik, de kipróbálnám magam Németországban, vagy Franciaországban is.
– Megismerkedett már valamennyire a magyar konyhával, ízekkel?
– Jordovic mesternél kóstoltam meg először az ízletes székelykáposztát, de a különböző pikáns ételeket is nagyon kedvelem. Egyébként sokban hasonlít egymáshoz a szlovén és a magyar konyha, talán annyi a különbség, hogy az utóbbinál pikánsabbak az ízek.
– A kézilabda mellett mi az a foglalatosság, ami leköti?
– Orosházán a legtöbb időt a csapattársaimmal töltöm. Tetszik a város, mert nyugodt és szép. Ha időm engedi, szívesen járom a környéket, megfordultam már Békéscsabén, Szegeden, Szarvason. Ha otthon vagyok Ljubjanában, akkor a családommal, a barátaimmal vagyok. Nyáron azt tervezem, hogy bérelek egy lakókocsit, elmegyek Horvátországba és az Adriai-tengernél pihenem ki magamat.
Névjegy
Az 1988. november 16-án Ljubjanában született, 196 centis, 89 kilós balátlövőt, Matevz Cemast Andrei Kastelic tanította meg a kézilabda alapjaira. Dolgozott a szlovén szövetségi kapitány, Boris Denic kezei alatt is. Szlovén serdülő-, ifi- és juniorválogatott. Egyesületei: RD Slovan Ljubjana, RK Cimos Koper, RD Riko Ribnica, SC Ferlach (osztrák), OFKSE. Az orosháziaknál eddig 22 bajnokin 46 gólt lőtt.
Gajdács Pál
