NB I-es férfi kézilabda csapatunk a végső összesítésben a 9. helyen végzett a 2011-2012-es bajnokságban. Megelőztük az ősi rivális pécsieket és természetesen a két kiesőt, a Mezőkövesd és a Tata gárdáját.
A bajnokság végeztével a srácok mesterétől, Füzesi Ferenctől kértünk értékelést.
– Ahogyan a mondás is tartja, minden jó, ha a vége jó. Röviden így lehetne summázni a tavalyi évet. A kezdetekkor szinte semmilyen feltétel nem volt adott ahhoz, hogy ilyen helyen végezzünk, viszont megvolt az erős elhatározás a klub vezetésben, megvolt az erős elhatározás a játékosokban. Tavaly nyár végén elkezdtünk egy szisztematikus munkát, tudva azt, hogy valószínűleg minden a szezon végén, a rájátszásban fog eldőlni. A játékosokat minden tisztelet megilleti az őszi teljesítményért. Az őszi hét pont kevésnek tűnik, de ne feledjük, ebben egy Fradi elleni bravúr győzelem is benne volt. Úgy játszott a csapat, olyan pontokat szereztünk, hogy benne volt a srácokban a biztos bennmaradás lehetősége. Volt a szezon során még néhány kiugró eredmény, ami annak tulajdonítható, hogy a csapat nagy akarással játszott. Hogy a Füred ellen így kijöjjön a lépés, és a Gyöngyös ellen az utolsó pillanatban pontot mentsünk, ahhoz az kellett, hogy ekkor is és a gyengébben sikerült meccseken is a társaság nagyon egységesen játsszon.
– Milyen az együttműködés a klubvezetéssel?
– A klub vezetése és a szakmai munka irányítása közt maximálisan jó kapcsolat alakult ki. Minden az én kompetenciámba tartozó kérdésben kikérik a véleményemet, szakmai dolgokban én döntök. Szerintem ez a kapcsolat példa értékű.
Füzesi Ferenc optimistán várja a következő szezont (archív fotó: Melega Krisztián)
– Mi nehezítette az edzői munkát a bajnoki év során?
– Az ősszel az egyik meghatározó játékosunk, Harsányi Viktor megsérült. Vele elvesztettünk egy rutinos és gólerős játékost. Azonnal nyilvánvaló lett, hogy a továbbiakra erősítenünk kell. Még ha az új irányító nem is annyira gólerős, de a tekintélyével, rutinjával képes előre vinni a csapatot és a meglevő kulcsjátékosokkal összedolgozva eredményesek tudunk lenni. Ezért esett a választás Frey Tomira. A karácsonyi szünet környékén úgy alakult a helyzet, hogy mód kínálkozott újabb erősítésre. Ekkor érkezett Gyöngyösről Pál Gergő, Füredről Benmilloud Yassine beállós posztra és végül, az utolsó pillanatban jött a lehetőség, hogy Marinkó Kekezovicot el lehet mozdítani Pécsről. Ezeknek a fiúknak az érkrzése újabb problémákat vetett fel. Őket ugyanis be kellett illeszteni az itteni szisztémába. Ez egy játékos esetében viszonylag egyszerű, de háromnál már sokkal több munkát és időt igényel. Ezt az időt próbáltuk lerövidíteni, de egy határon túl ez lehetetlen. Ennek folytán be-becsúsztak gyengébben sikerült meccsek a tavasz folyamán is, gondolok itt a nagyon balszerencsés Pécs elleni meccsre. Ezek miatt nem sikerült azt a szezon közben felmerült új célt teljesíteni, hogy bejussunk a nyolc közé.
– A végén következett a mindent eldöntő rájátszás. Mi volt az elvárás a csapattól?
– A rájátszásnak úgy álltunk neki, hogy tudtuk, a miénk az alsóházi rájátszás mezőnyének egyik legerősebb csapata. Akartuk ezt a hatból hatot. Az alapszakasz utáni három héten kaptak a fiúk egy kis pihenőt is, és már az első, kövesdi meccset meggyőző játékkal hozták. Az első siker adott egy olyan plusz motivációt, hogy ettől kezdve a csapat nem tűrt ellentmondást. Amellett, hogy ez a kilencedik helyet eredményezte, egy kicsit megmutattuk a jövendő ellenfeleknek, hogy mire képes ez a társaság. Összességében – különösen a tavalyi szereplést tekintve – sikeres évet tudunk magunk mögött. Én remélem, hogy a feltételek meg lesznek jövőre is, a fiúk továbbra is telt ház előtt játszanak és akkor talán egy év múlva sem fogunk szomorkodni.
