Bemutatkozó interjúra kértük felnőtt csapatunk új vezetőedzőjét, Kovács Attilát, akivel szót ejtünk múltról, jelenről és kicsit a jövőről is...
– Bár ezer szállal kötődsz az orosházi kézilabdázáshoz és igazán senkinek sem kell bemutatnunk Kovács Attilát, azért a rend kedvéért kérlek, néhány mondatban elevenítsd fel játékos-pályafutásod legfontosabb momentumait.
– 9 évesen kezdtem kézilabdázni Mag Péter és Marton Laci bácsi csapatainál az OMTK színeiben. Később Árpási Csaba felvirágoztatta a férfi szakágat Orosházán és volt szerencsém ebben az időszakban felnőni a helyi utánpótlás csapatokban. Amikor az Every Day KSE megszűnt, 17 évesen a felnőtt csapatba kerültem és fokozatosan meghatározó játékossá váltam, 23 évesen karrierem legjobb szezonjában megnyertük az NB I/B-t. Utána az NB I-es évek csalódást jelentettek, sérülések hátráltattak, ezért 3 és fél évet Békésen, majd 2 és fél esztendőt Törökszentmiklóson játszottam NB I/B-ben. Az utóbbi 3 évben már csak NB II-ben játszottam Mezőtúron, majd Kondoroson, hogy össze tudjam egyeztetni az edzői feladatokkal a játékot.
A 2010-es bajnokcsapat tagjaként (Fotó: Melega Krisztián – Oroscafé.hu)
– Mikor és hogyan adtad fejed az edzősködésre?
– Még Békésen játszottam 2014-ben, amikor elkezdtem az edzői tanfolyamot annak érdekében, hogy a klub könnyebben tudjon alkalmazni és valamilyen utánpótlás csapatnál feladatokat vállalhassak. Akkor még nem gondoltam, hogy komolyabb szinten fogok edzősködni, de időközben nagyon megtetszett a dolog és elvégeztem a felsőfokú szakedzői képzést, a jövőben pedig szeretnék még magasabb képesítést szerezni.
A szakedzői oklevél átvétele (Fotó: MKSZ/NEK)
– Eddig csupán utánpótlás korosztályokkal dolgoztál, mennyiben lesz most más a munka felnőtt csapat mellett?
– Végigjártam a ranglétrát. Az U12-es korosztálytól indultam, évenként feljebb lépkedtem, majd az utóbbi két évben az ifi csapatnál voltam. Úgy érzem, szakmailag készen állok a feladatra. A közös hangot kell megtalálnom a csapattal, de úgy vélem ez nem okoz majd gondot. Mivel még jelenleg is kézilabdázom NB II-ben Kondoroson, ezért nem felejtettem el, hogy milyen is az öltözői hangulat, illetve lassan 20 éve játszom felnőtt csapatokban, így látom és érzem, hogyan reagálnak a játékosok az edzői szavakra.
– A jövő évi legénység gerince már összeállt, hogyan látod a már meglévő keretet? Mik lehetnek a gárda erősségei, illetve vannak-e még „lyukas” posztok a társaságban?
– A tavalyi csapat magyar játékosait Kiss Axel kivételével sikerült megtartani, hozzájuk pedig igazi gólgyárosok érkeztek. Örülök neki, hogy olyanok is visszatértek, akiknek van orosházi kötődése és korábban közönségkedvencek voltak, így szorosabb lehet a kapcsolat a szurkolók és a csapat közt. A támadó gépezet rendben lesz, a védelmet kell még középen megerősíteni és még egy rutinos kapusra is szükségünk lenne.
– Mikor kezdődik a felkészülés? Milyen célokkal vághat neki az együttes ősszel a bajnokságnak?
– Július 16-án találkozunk először, az első napok ismerkedéssel, ráhangolódással telnek, majd fokozatosan jönnek a keményebb edzések, augusztusban az edzőmeccsek is. A célkitűzést a vezetőség szabja meg, én igyekszem majd minél jobban felkészíteni a csapatot. Erős lesz a keretünk, így lehet merész terveket szövögetni, de óva intek mindenkit a túlzott elbizakodottságtól. Nagyon nehéz menetelés lesz, hétről hétre komolyan fel kell készülni, sehol nem adják majd könnyen a pontokat. Idén is születtek rendkívül meglepő eredmények az NB I/B-ben, jövőre is erre lehet számítani. Remélem a járványhelyzetet már magunk mögött tudhatjuk és nem kell az előttünk álló szezonban is az ebből fakadó nehézségekkel küzdeni!
Kovács Attila nehéz menetelésre számít (Fotó: Rosta Tibor – OrosCafé.hu)
– Végezetül szeretném megköszönni minden utánpótlás játékosnak az elmúlt éveket! Nem felejtem el, hogy nekik is köszönhetem most ezt a lehetőséget. Törekedni fogok rá, hogy szorosabb legyen a kapcsolat a felnőtt csapat és a gyerekek között. Amikor kézilabdázni kezdtem, már az hatalmas élmény volt, amikor megfoghattam Bordás Józsi, Lovász Jani, vagy Varsandán Józsi labdáját, esetleg beszéltek velem néhány szót. Nagy motivációt jelentettek ezek a kis dolgok abban, hogy ezt a sportot űzzem tovább. Példaképek most is lehetnek majd a csapatban a fiatalok számára, csak közelebb kell hoznunk őket egymáshoz. Számomra ez az egyik legfontosabb cél – hangsúlyozta az beszélgetés végén az OFKSE újdonsült vezetőedzője.
