Orosházi FKSE- Alexandra – Tatabánya Carbonex KC 23-33 (7-18)
NB I-es férfi bajnoki kézilabda mérkőzés, Orosháza, 600 néző. Vezette: Ágnecz, Sipos. Orosháza: Herjeczki — Marics, Dukics 2, MAZICS 5, Harsányi V. 6 (2), Bali 2, Lászlai 2. Cs.: Szikora, Pajkó (kapusok), Ambrus, Raffai, Gazsó 2, Balda, Kovács A. 2, Kósa 2. Vezetőedző: Füzesi Ferenc. Tatabánya: SZENTE — HARSÁNYI G. 7 (1), Diaz 3, Dénes, Kocsis 3, Pordán 2, Kanyó Á. 2. Cs.: Bartucz (kapus), Pásztor 3, Iváncsik Á. 2, RÉDEI 6, Lele 1, Takács B. 1, BODÓ 3, Schneider. Vezetőedző: Debre Viktor.
Kiállítások: 4 perc ill. 14 perc. Hétméteresek: 3/2 ill. 3/1.
A szombati, Csurgó elleni mérkőzéshez nagyon hasonló körülmények közt indult az esti felnőtt meccs. Ugyanúgy egy nálunk sokkal esélyesebb ellenféllel kellett felvenni a harcot és ugyanúgy vitézkedtek a felnőtt találkozót megelőzően az orosházi fiatalok. Az ifi döntetlent játszott, a juniorok pedig tizennégy (!) góllal küldték haza tatabányai kortársaikat. A hasonlóságok sora itt még nem ért véget. Ugyanúgy állva hagytak bennünket Debre Viktor tanítványai, mint tették ezt a csurgóiak, csak szombaton öt, itt hét perc telt el az első hazai időkérésig (7. perc 1-5). A különbözőségek sora itt kezdődött. Amíg szombaton használt a csapatnak az időkérés, addig szerda este mit sem változott a játék képe. Tanácstalan, tétova hazai támadások, nem kellően előkészített lövések, kihagyott ziccerek követték egymást. Az agresszívan, pörgősen védekező vendég fal mögött az egykori válogatott Szente sorra könnyedén hárította támadóink próbálkozásait, az indításokból pedig egyre-másra lőtte a könnyű gólokat a vendég alakulat (20. perc 5-11). Az első félidő végéig szerzett 7 (!) gólunk azt hiszem, mindent elmond a meccs ezen szakaszáról.
Leblokkoltunk, aztán már nem tudtunk menteni (klikk a képre) Fotó: Kecskeméti Krisztina
A második játékrészben megpróbálta az orosházi csapat legalább a veszett fejsze nyelét megmenteni. Küzdöttek a fiúk, de a küzdelem továbbra sem párosult jó játékkal. Továbbra is középen erőltettünk mindent. Vagy ellőttük a labdát, vagy kerestük az egyetlen biztos pontot – Mazic Milánt – aki talán az egyetlen, valóban dicsérhető játékosa volt a hazai gárdának. Megint egy beszédes adat: az első szélső gólunkat Lászlai Szabi lőtte a 42. (!) percben. Debre Viktor a megnyugtató előny birtokában elkezdte pihentetni kulcsjátékosait, így a vendég fór nem nőtt tovább, sőt néha fel tudtunk jönni mínusz 8-ra is. Ebben az időszakban már láttunk egy-egy, az orosházi csapat valódi tudását mutató villanást Lászlaitól, Dukictól, Pajkótól, Kósától, Gazsótól, de az ereje és vezetése tudatában jól játszó Tatabánya ellen ez kevés volt az eredmény szorossá tételéhez (45. perc 16-25, 55. perc 19-30). A végén már mindkét gárda csak a végső sípszót várta. A tízgólos vendég győzelem sajnos teljesen megérdemelt.
Füzesi Ferenc: – Teljes betli. Egyenlőre fogalmam sincs, hogy szombattól szerdáig hogyan eshettünk ennyire vissza.
Debre Viktor: – Nehezebb meccsre számítottam. Komolyan készültünk az orosházi csapat ellen, ami szerintem ma nem hozta azt, amit tud.
