Az Orosházi Férfi Kézilabda SE alighanem idei legnagyobb igazolása Harsányi Viktor. Az irányító-átlövő a régi NB I-es csapatban közönségkedvenc volt. Megkérdeztük, merre járt az elmúlt években és mit vár önmagától és a csapattól.
Aki annak idején, a 2000-es évek elején járt férfi kézimeccsekre pontosan emlékszik egy magas, vékony, de nagyon gyors és csupaszív fiatal srácra. Ő Harsányi Viktor, aki két évig viselte a zöld-sárga mezt. Most visszatért Orosházára és első meccsén régi-új csapatában azonnal 8 gólt vállalt. Az 1981-ben Békéscsabán született játékos saját elmondása szerint egész pici kora óta kergeti a labdát és azt mondja, ameddig ereje lesz hozzá, biztosan kézilabdázni fog. A Sziget Caffé-ban beszélgettem vele.
– Annak idején meghatározó voltál a valamikor Every Day ma már legendásan jó csapatában. Orosházáról milyen emlékeket őrzöl?
– Csak szép emlékeim vannak. Aki annak idején ismerte a csapatot, az tudja, hogy mire gondolok, milyen fantasztikus hangulat volt a meccseken és milyen jó csapatunk volt.
– Miért távoztál innen?
Viktor újra magára öltötte az orosházi mezt (Fotó: OrosCafe.hu - Melega Krisztián)
– A KEK-ben indulhattunk volna, ám a klub összeomlott, az akkori anyagi körülmények nem tették lehetővé a folytatást az első osztályban, és így váltani kellett. Külföldi lehetőségek mellett döntöttem és így el is mentem a végén.
– Hol játszottál külföldön?
– Spanyolországba igazoltam, ahol hét és fél évet töltöttem. Játszottam az első és a másodosztályban is.
– Miért döntöttél amellett, hogy hazajössz?
– Egyrészt a párommal túl sok időt töltöttünk már külföldön, a sok barát, a család is egyre jobban hiányolt minket. De a válság Spanyolországot is utolérte sajnos. A legvégén a kinti anyagi helyzet volt az, ami feltette a pontot az i-re, és megerősítette a hitet bennünk, hogy haza kell jönnünk.
– Mennyivel másabb egy spanyol bajnokság, mint a magyar?
– Régen nem láttam itthoni mérkőzést, de biztos vagyok benne, hogy azért az magyar kézilabda is tartja a színvonalat, hiszen a világ élvonalában van. A spanyolok válogatott szinten és a Bajnokok Ligájában is előttünk járnak, ez tény, és gyorsabb, pörgősebb a játék kint mint idehaza.
– Mennyit tanultál a spanyoloktól a játékról?
– Szerintem mindig lehet tanulni. Kint sikerült mindig olyan edzőkkel együtt dolgozni, akik a szakma csúcsán vannak. Sok játékos összetenné a két kezét, ha velük dolgozhatna, úgyhogy azt kell mondjam, rengeteget tanultam és fejlődtem.
– Az orosházi klub vezetői mikor kerestek meg téged?
– Tárgyaltam velük a tavalyi évben is, igaz akkor még volt szerződésem kint. Az utóbbi időben pedig Orosházán többször találkoztam az utcán egyik-másik vezetővel és persze szóba elegyedtünk. Aztán leültünk beszélgetni arról, ki hogy látja a jövőt és a végén találkoztak az érdekeink. Röviden ennyi.
– Szerződésed meddig szól?
– Egyelőre ebben az évben leszek itt, utána meglátjuk. Kérdés, sikerül-e a csapatnak bennmaradni és megerősödni, hogy legyen értelme beszélni a folytatásról.
– Az első edzések után mik a tapasztalataid?
– Az alapozást minden játékos szívesen elfelejtené, de ez elengedhetetlen ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. Egyrészt nagyon fiatal a társaság, rutint kell szerezniük a srácoknak. De ha a tehetséghez akarás is párosul, úgy gondolom, hogy helyet kell követelnünk az első osztályban.
– Bár azt mondtad régen láttál magyar kézilabda mérkőzést, azért az első osztály csapatait ismered. Hogy látod, kik azok a csapatok, akiket meg tudunk verni akár itthon, akár idegenben?
– Nem szeretek előre latolgatni. Mindenki ellen úgy kell kimenni, hogy kell a 2 pont, tehát számomra csak a győzelem elfogadható. Remélem, hogy ezt a srácok is így fogják fel és akkor minél több pontot tudunk gyűjteni.
– Füzesi mesterrel dolgoztál már korábban?
– Nem, csak hallomásból ismerem, de több korábbi csapattársam mesélt már róla. Kíváncsian várom, mit hoz ki belőlem és a csapatból. Bizakodó vagyok.
