Márciustól új munkatárssal gyarapodott az Orosházi FKSE-LINAMAR szakmai stábja, rehabilitációs tréner segíti a csapatot, aki gondoskodik arról, hogy a játékosok hétről hétre a lehető legjobb állapotban léphessenek pályára. Bemutatkozik olvasóinknak Furákné Szabovik Renáta.
– 2004-ben végeztem a kölni sportegyetemen mint sportterapeuta. Annak idején ezt a szakmát itthon még nem lehetett tanulni, bár időközben történtek próbálkozások elindulni ebben az irányban, ma már a sport területén egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek, hogy a rehabilitációra is energiát fordítsanak. Az egyetem elvégzése után hazajöttem és Kakasszéken dolgoztam a rehabilitációs intézetben 10 évig gyógytornász státuszban. Ott is voltak sportolók a kezeim alatt, de legfőképpen a hagyományos ortopédiai és balesetes betegekkel, mozgásszervi rehabilitációval foglalkoztam. Két évvel ezelőtt, 2014-ben kerestek meg Gyopárosfürdőről és akkor ajánlották fel a gyógyászati vezetői posztot, ahol jelenleg is dolgozom.
Műtét után jól jön a segítség (Fotók: Zsedényi Péter – OFKSE.hu)
– Milyen személyes kapcsolatban állsz a sporttal?
– Hároméves korom óta rendszeresen sportolok. A művészi tornával kezdődött, majd a tornával folytatódott Békéscsabán, utána ötéves korom környékén kezdtem el a pingpongot, majd 25 évig játszottam versenyszerűen. A Kecskemét színeiben feljutottunk az NB I-be, illetve más országos versenyeken is dobogós helyezéseket szereztem. Az egyetem mellett Németországban a III. ligában pingpongoztam, illetve jó pár évig edzősködtem is gyerekek mellett.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a kézilabdával, az orosházi férfi egyesülettel?
– Mindig akadt egy-két sportoló, aki megkeresett, hogy segítsek rajta egy-egy sérülés, műtét után. Az egyik ilyen eset kapcsán idén februárban keresett meg Vajer Tamás, a klub elnöke, hogy nem lenne-e kedvem bejönni az egyesülethez és itt is hasonló feladatokat ellátni. Nagyon nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy itt dolgozhatok, valahol egy vágyam vált valóra, hiszen ezért végeztem el az egyetemet, csak eddig nem nagyon volt rá lehetőség, hogy sportcsapatnál helyezkedjek el.
A kisebb sérülések esetén is fontos a hozzáértés
– Konkrétan milyen feladatokat lát el egy rehabilitációs tréner? Milyen munkát végzel itt a csapat mellett?
– Egy héten háromszor jövök le edzésre, két-három órás tevékegységet jelent ez a fiúkkal edzés előtt és alatt. Edzés előtt inkább a prevenciós tornákat, illetve a szükséges erősítéseket, szükséges tartásjavításokat végezzük el, a sérültekkel pedig edzésidő alatt külön foglalkozom. Egy-egy sérülés után, kisebb sérülések alkalmával jönnek hozzám, akár húzódásokkal, rándulásokkal, de például Komporály Attilával kéztörése után foglalkoztam, segítettem mielőbbi gyógyulását. A fiúk bizalommal fordulhatnak és fordulnak is hozzám ilyen jellegű problémáikkal.
