Sikeres atléta volt, majd dolgozott az egyiptomi és az iráni kézilabda-válogatottal, edzőként megjárta a 2008-as pekingi olimpiát és a 2009-es horvátországi kézilabda-világbajnokságot. Tevékenykedett Szerbia női és férfi nemzeti együttesei mellett, edzősködött Boszniában és Bahreinben, készített fel Himalája-expedíciót, 15 éven át vezette Vrbas sporthivatalát, emellett vendégtanárként oktat a zágrábi egyetem kineziológiai tanszékén. Néhány állomás Nenad Njaradi életútjából – a teljesség igénye nélkül.
– Családneve alapján úgy sejtjük, magyar felmenőkkel is rendelkezik. Jogos az észrevétel?
– Igen, apai ágon valóban vannak magyar származású őseim.
– Aktív sportolóként atléta volt, hogyan került kapcsolatba a kézilabdával?
– Vrbas (Verbász) városában, ahol dolgoztam és sportoltam, minden sportoló egy sportközpontban edzett, ezért sok embert megismertem. Egyik barátom átvette a kézilabdásokat és megkért, hogy segítsem őt a munkában, ez 2000-ben volt, így kerültem a kézilabdához. 2006-tól kezdtem el foglalkozni a legmagasabb szinten ezzel a sportággal, ebben az évben volt Észtországban kadét Európa-bajnokság, és ott Vladan Jordoviccsal együtt dolgoztam.
– Komoly nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezik, több válogatottnál is megfordult erőnléti edzőként. Mi hozta Orosházára?
– Igen, 2007-ben Egyiptomban dolgoztam a válogatottnál, ahol a szövetségi kapitány Irfan Smajlagic volt és az ő kérésére vállaltam el a munkát mint erőnléti edző. 2008-ban játszottunk az olimpián, 2009-ben a horvátországi vb-n. Ezen időszak után együtt mentünk az RK Bosna Sarajevo csapatába, ahol 2 évig a BL-ben játszottunk. 2012-ben néhány hónapig Bahrainben dolgoztam, majd 2013-ban a Vardar Skopje férfi, 2014-ben pedig a Vardar Skopje női csapatának erőnléti edzője lettem. Időközben párhuzamosan a szerb válogatott londoni olimpiai felkészülésén dolgoztam. 2015-ben Irán válogatottjánál is edzősködtem. Az idők során a szerb válogatott minden korosztályával foglalkoztam.
Orosházán erőnléti edzőt kerestek, így került képbe ez a csapat, a sok utazás után már kerestem egy kis pihenőt, és így közel vagyok a családomhoz is. Pozitívak az első benyomásaim a városról és az egyesületről is. Szeretek olyan környezetben lenni, olyan helyen dolgozni, ahol ambíciók vannak, az állandó fejlődés híve vagyok. Ahol magas célokkal találkozom, ott érzem magam igazán otthon.
– Már volt néhány napja, hogy megismerje az orosházi csapatot. Mik a benyomásai, milyen fizikai állapotban vannak a fiúk? Mik a legfontosabb tennivalók?
– A fiúk kielégítő fizikai állapotban vannak, de bőven van még tér a fejlődésre. Sok új játékos van, odaadóan edzenek, ahogy ilyenkor kell, és ez számomra a legfontosabb. Ki kell balanszírozni a csapatot, mert ugye sok az új játékos, többféle kézilabdaiskolából jöttek és ezt össze kell hangolni. Az én legfontosabb feladatom, hogy a megfelelő fizikai állapot kialakuljon, illetve a játékosok egészségét megőrizzük, amennyire csak lehet, megfelelő gondot fordítsunk a prevencióra, a sérülések elkerülésére. Ami az eddigi munkát illeti, minden megy a saját útján, ahogy meg is lett tervezve.
A kézilabda legmagasabb szintjén dolgoztam körülbelül tíz évet, sokféle kézilabdaiskolával találkoztam, mivel dolgoztam együtt spanyol, dán, szerb, montenegrói edzőkkel. Minden tudásomat és tapasztalatomat bele fogom adni, hogy a játékosok a megfelelő állapotba kerüljenek és a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák.