A közelmúltban a Vajer Tamást választották meg az Orosházi Férfi Kézilabda SE elnökének az egészségügyi okokból az újabb ciklust már nem vállaló Rajki István helyére. A klubelnökkel a nemrég befejeződött szezonról és a terveiről beszélgetett Gajdács Pál, a Békés Megyei Hírlap újságírója.
— Hosszú ideje dolgozik az orosházi férfi kézilabdáért, az utóbbi években több tisztségben vezetőként, legutóbb alelnökként.
— Rajki Istvánnal sokat dolgoztunk ezért a klubért. Nagyon sajnálom, hogy lemondott. Abszolút lokálpatriótaként, a sportág elkötelezettjeként dolgozott. Magunkénak éreztük a klubot, mert nagyon szeretjük ezt a sportágat. Szinte ugyanazt csinálom, mint korábban, csak még nagyobb felelősséggel.
— Milyen koncepció alapján kezdte meg, vagy inkább folytatta a munkát?
— Vladan Jordovic vezetőedzővel tavaly nyáron elhatároztuk, hogy a fiatalítás irányába megyünk. Saját nevelésű, vagy máshonnan leigazolt, fiatal tehetségekből alakítottuk ki a keretünket. Tavaly hat új, főként juniorkorú játékos érkezett hozzánk, akik szépen beszálltak a munkába. Jordovics mester kijelentette, hogy aki szeret dolgozni, abból ki fogja hozni a maximumot. Ennek meglett az eredménye is, hiszen hat játékosunk bekerült a magyar B, három a junior és egy az ifjúsági válogatottba. Sok fiatal edző dolgozik nálunk, többen közülük kevés gyakorlattal rendelkeznek. Láttuk a hiányosságokat, ezért gondoltunk az egyetemen is oktató vezetőedzőnkre, Vladan Jordovicra, hogy az Európai Szintű Nevelési Program keretében heti két alkalommal tartson előadást trénereinknek. A vezetőedző rendelkezésünkre bocsátotta komoly szakirodalmát, ami alapján egy nevelési programot készítünk az óvodástól a tizenéves korig. A gyerek tudjon minimum háromféle alapvédekezést, támadásban, posztonként hat indulócselt, négyféle lövő stílust, tulajdonképpen kiiskolázzuk a gyerekeket. Mire a játékos eléri a tizenhat éves kort, már látni fogjuk, hogy milyen szintű játékos válhat belőle. A hátországot, az utánpótlásbázist mintegy háromszáz gyerek alkotja, és ami örvendetes, hogy folyamatosan nő a kézilabdázó fiúk száma.
— Hogyan tekint vissza az elmúlt szezonra?
— Az elmúlt nyolc évből a mostani volt a legsikeresebb, a kiharcolt felsőházba jutással, ahol a Csurgót az év legjobb mérkőzésén sikerült is megvernünk. Az EHF-kupában a legjobb harminckettő között a később harmadik helyen végző dán Skjern ellen búcsúztunk. Ezzel Orosháza ismét felkerült Európa kézilabdatérképére. A Magyar Kupában a második körben búcsúztunk. Az NB I-es juniorbajnokság megszüntetése után versenyeztettünk egy U23-as NB I B-s együttest is. Knezevicék így az NB I-es meccseken már némi rutinnal, meccsidővel, s nem félve léptek pályára. A csapat a tizenegyedik helyével bent maradt az osztályban. Más csapatok, a Tatabánya, a Gyöngyös és a Mezőkövesd nem értékelte ezt a lehetőséget, kettes csapatuk kiesett az NB II-be. Szurkolóinknak köszönettel tartozunk, akiknek tetszett a fiatal lendületesség, itthon még hétköznap is megtöltötték a csarnokot, de még idegenbe is elkísérték a csapatot és az NB I B-s együttest is támogatták.
— A klub elért egy szintet, ám ebben az évben felére csökkent a működés nagy részét jelentő önkormányzati támogatás. Hogyan tartható így a színvonal?
— Azon dolgozunk, hogy a kieső összeget pótoljuk. Kitartó és optimista vagyok, hogy legalább ezt a szintet tartsuk meg, vagyis jussunk ismét a felsőházba. Nem lesz egyszerű, mert a magyar bajnokság évről-évre erősödik. Ősztől tizennégy csapatosra bővítik az NB I-et. Hogy ez jó-e vagy sem? A világ harmadik-negyedik legerősebb bajnoksága a magyar, de kevés olyan hazai játékos van, aki megüti ezt a magas szintet. A kieséskor, feljutáskor mindig felszabadul legalább negyven játékos, átalakul a csapatok összetétele. A bővüléssel nem lesz ennyi felesleges játékos és a feljutóknál hiányozni fognak a minőségi kézilabdázók. A fiatalokhoz az eredménykényszer miatt nem mernek hozzányúlni, emiatt kénytelenek külföldről is igazolni. Mi három külfölditől megváltunk, kettő érkezett, megpróbáljuk megtartani ezt az arányt, de nem lesz könnyű. Azon vagyunk, hogy az igazolásaink minőségiek — lehetőleg fiatal játékosok — legyenek. Nem vagyunk gazdag egyesület, de ami megígérünk, azt betartjuk, ezt sok játékos nagyon becsüli. Emellett, akik idejönnek hozzánk, azok fejlődhetnek. Példa erre Tárkányi Bence, Németh Gábor és Németh László, utóbbi nálunk lett NB I-es játékos.
Moldáv és székelyudvarhelyi érkező
Az eddigi legfontosabb változások: Vladan Jordovic vezetőedző szerződését négy évvel meghosszabbították. Távozott: Igor Milovic Svájcba igazolt, de távozott a kapus Tibor Ivanisevic, Dusan Maric, Benis Bence, Yassine Benmiloud és Morva Zoltán is.
Érkezett: Pavel Macovchin a HC Olimpus-85-USEFS 23 éves moldáv balátlövője és Komporály Attila a Székelyudvarhely KC 26 éves saját nevelésű jobbszélsője. Az utánpótlásból Nagy Attila átlövő és Jancsó Nándor jobbszélső kerül fel a felnőtt keretbe.
Gajdács Pál
