Ambrus József számára családi vonás a kézilabda szeretete. Édesanyja példáját követve, az általános iskolai évei alatt választotta a sportágat, melynek köszönhetően az ország több pontján is megfordult, Orosházán jelenleg harmadik időszakát tölti. A sport mellett tűzoltóként helyezkedett el, ahol szintén nem tétlenkedik, többek közt a TFA-n is elindult.
A Dodi becenevű sportoló Veszprémben született, ahol már gyermekkorában eldőlt a sorsa. A Báthory István Általános Iskolába járt, ahol a fiúk közül mindenki a kézilabda mellett tette le a voksát, az ő esetében pedig a családi kötődés is meghatározó szerepet játszott abban, hogy végül a kézilabdapályán teljesedett ki. Édesanyja szintén élvonalbeli játékos volt, ráadásul 1970-ben bajnoki címet ünnepelhetett a Bakony-Vegyész csapatával.
– Emellett persze kipróbáltam más sportágakat is, kiválasztották az úszáshoz és a focihoz is, de nekem mindig is az volt az álmom, hogy kézilabdás legyek és ez szerencsére sikerült is. A sport és különösen a kézilabda egyik nagy szépsége, hogy rengeteg embert, rengeteg várost ismerhetünk meg és ez nekem is megadatott – mondta Ambrus József.
Már gyermekkorában is a kézilabdapályára vezetett az útja (Fotó: Palcsek István)
Az általános- és középiskolás éveket követően Szegedre vezetett az útja, a korosztályos válogatottak akkori szövetségi kapitányának, Buday Ferencnek a hívására. Ezt az első orosházi éra követte, melyre a mai napig nagyon boldogan emlékszik vissza.
– Amit az Every-érában elértünk és amilyen szeretetet kaptunk a szurkolóktól és a várostól, azt kívánom minden sportolónak, hogy élje át. De ahogy a mondás is tartja, egyszer fent, egyszer lent. Ezt követően Százhalombattára vetett az élet, oda már a feleségemmel költöztem, akit itt ismertem meg Orosházán. Az egy nagyon sikertelen időszak volt, gyakorlatilag három hónap alatt teljesen széthullott a csapat. Onnan Szigetvárra mentem, ahol viszont már egy szuper, jó társaság volt – idézte fel.
Nagyon büszkén tekint vissza első orosházi időszakára, az Every-érára (Fotó: OFKSE.hu)
Ezt Debrecen, a második orosházi szereplése, Békés és Algyő követte, mígnem 2018-ban ismét az Orosházi FKSE igazolta le, hogy segítsen az NB1/B-ből való visszajutásban. Ebben a csapat akkori edzőjének, Bakó Botondnak is nagy szerepe volt, akivel korábban is játszottak együtt orosházi színekben, de debreceni évei alatt is tartották a kapcsolatot. Algyőn ugyanis az akkori új edző Herbert Gábor inkább a fiatalabb játékosokkal képzelte el a jövőt. Ezt korrekt módon és időben közölte vele.
– Szerencsére számítottak rám és a vezetőséggel is megegyeztem. Az a szezon is egy szép emlék a számomra, hiszen ismét bajnoki címet ünnepelhettünk, sikerrel teljesítve a kitűzött célt. A támadások mellett sokszor számítottak rám a védekező szerepkörben is, ami lényegében az egész pályafutásomat végigkísérte már a kezdetektől – tette hozzá.
40 fölött is bírja a gyűrődést a kézilabdapályán (Fotó: Tóth Emese)
A mozgalmas szezonok ellenére a pályán kívül sem tétlenkedett, a civil életben tűzoltóként helyezkedett el, jelenleg is az Orosházi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokságon dolgozik, szolgálatparancsnok-helyettesként. Korábban gondolkozott rajta, hogy elmenjen edzői irányba, de mint mondta, úgy érezte, abban a szerepkörben kevésbé tudna elhelyezkedni és a családját sem szerette volna kitenni ismét a gyakoribb költözéseknek.
– Egy régi kedves barátom, Marton Gergő ajánlotta nekem ezt a lehetőséget 2009-ben, tehát a második orosházi időszak alatt. Nagyon szeretem a szakmámat, és ami a pláne, hogy ugyan komoly logisztikát és támogatást igényel, mind a kollégáim, mind a játékostársaim felől, de össze tudom egyeztetni a két feladatkört. Ezt mindig megkaptam, ami sokat jelentett, különösen, amikor a felsőfokú tűzoltói végzettségemet szereztem meg – mesélte.
Civil életében sem tétlenkedett, tűzoltóként helyezkedett el (Fotó: Palcsek István)
Szakmáján belül is igyekszik minél több megmérettetésen részt venni, többek közt a TFA-n. Vallja, hogy a kézilabda mellett ebben a feladatkörében is rengeteg új embert ismerhet meg, új kapcsolatokat alakíthat ki. Nem utolsósorban pedig szereti is magát megmérettetni, többek közt ez tartja a pályán még 40 felett is.
Bojtor Zalán
