A kiélezett bajnokságban egyre többször tapasztaljuk, az extrákat bemutató kapusok akár el is dönthetnek egy-egy találkozót. Erről is elmondja véleményét sorozatunkban a kilencedik éve ismét az orosházi hálót őrző Herjeczki Balázs, aki az adott meccs mellett most épp nyelvvizsgája eredményéért is izgul.
Épp három éve beszélgettünk Balázzsal a Hét játékosa interjúsorozat keretében, az akkori mondatok közül több ma is visszacseng. Kitart amellett, teljes erőbedobással kell küzdeni a pályán, és továbbra is hisz abban, mindig van hova fejlődni. Főként a mai kézilabdában, amikor akár a hazai, akár a nemzetközi bajnokságokat látva tapasztaljuk, a kapusok szerepe a kiegyensúlyozott mezőnyökben igencsak felértékelődött.
– Mi is azt tapasztaljuk, hogy ebben a mai kézilabdában sokkal nagyobb szerepe van a kapusoknak, nagyon sokszor a kapusok közti különbség tud dönteni egy-egy találkozón. Régebben ez nem volt ennyire kiélezett. Szembesülni kell azzal, még akkor is, ha közhelyesen hangozhat, hogy minden meccs egy élet-halál harc. Láthattuk itthon a Komló ellen, vagy épp Egerben, hogy mindössze 1-2 gólon, néhány percen múlik a győzelem és a nagyon fontos pont, pontok. Megtanultam, hogy muszáj sok-sok extrát bemutatni ahhoz, hogy igazán tudjam támogatni a csapatot – emeli ki hálóőrünk, hozzátéve rögtön, hogy bizakodó a jelenlegi gárdát tekintve.
Kapusunk hangsúlyozza: sokat köszönhet nevelőegyesületének (Fotó: Tóth Emese)
– Ez a kilencedik évem az Orosháza színeiben, ami szerintem nagy dolog a mai világban; jómagam sokra tartom a lojalitást, a lojális embereket, még ha manapság ez nem oly’ népszerű tulajdonság is… Sokat köszönhetek a nevelőegyesületemnek. Mindig is az elvégzett munkában hittem, mi pedig rengeteget dolgozunk azon, hogy jól szuperáljunk, mint CSAPAT.
Az orosházi alapok után a PLER-t és a Győri ETO-t is megjárt kapusunk is megerősíti azt, amit csapattársai is jeleztek korábbi interjúkban, miszerint kiszámítatlan a bajnokság: egy-egy sérülés, külső tényezők vagy akár véletlenek tudnak dönteni győzelmekről, pontokról, helyezésekről.
– Nekünk úgy kell nekivágnunk minden mérkőzésnek, hogy nyerni akarunk. Ezt vallottam világ életemben: adjunk bele mindent és a végén emeljük fel a fejünket, nézzünk fel az eredményjelzőre és nézzünk fel a tabellára.
Amikor arról kérdezem Balázst, mi van a pályán kívül, annyit megtudok, hogy a közelmúltban volt angol szakmai nyelvvizsgán, most ennek eredményét várja izgatottan. Úgy fogalmaz, „reméljük, hogy meglesz, és akkor ezzel is előrébb leszek az életben.” Tudja, hogy immár harmincon túl gondolnia kell a kézilabda utáni pályafutására is, de ez még nem megy gördülékenyen.
– Egyelőre csak a kézilabdapályára fog az agyam. Tudom, el kell, hogy gondolkodjak azon, ennek egyszer vége van, és szeretnék minél többet segíteni a családnak is, de most még csak a kézilabdára tudok összpontosítani.
Balázs sokat tanul a rutinos Szabó Leventétől (Fotó: Tóth Emese)
Egyéni céljai is ezt támasztják alá. Ahogy három éve, úgy most is többször kiemeli, fejlődni, tanulni akar, erre a jelenlegi szezonban kiváló lehetőséget nyújt, hogy a csapatban Szabó Leventével dolgozhat együtt. „Szeretném minél többször hallani, hogy szép volt, Balu” – zárja beszélgetésünket. Mi pedig csak annyit teszünk hozzá: legyen így!
