 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Vereség a kupában két sovány góllal
(OrosCafé.hu, 2009.12.17.)
Orosházi FKSE – Budapest Bank Kecskemét KKSE 26-28 (14–17)
Magyar Kupa mérkőzés, Orosháza, 400 néző. Vezette: Ágnecz, Sipos. Orosháza: Herjeczki - Ambrus, KOVÁCS A. 8, Kardos, Dunkl 1, Kósa 1, BALDA 7. Csere: Szikora, KOVÁCS R (kapusok), Raffai 1, Berta 2, Gazsó 1, KOTORMÁN 5, Országh. Edző: Füzesi Ferenc. Kecskemét: Nagy L. — BERTA R. 5, Hruscsak 1, Bíró 1, PETRO 3, Bajusz S. 4, Varsandán 4. Csere: Shejbal (kapus), Skribic, Kalics, KEKEZOVIC 6, Szabó P. 3, Tóth E., Dobó. Edző: Skaliczki László. Kiállítások: 4, ill. 12 perc. Hétméteresek: 4/4, ill. 4/3.
Nyílt sisakkal estek egymásnak a csapatok. Az orosháziak szemmel láthatóan nem tisztelték kelleténél jobban ellenfelüket. Gyors gólváltásokkal kezdődött a mérkőzés, melyből ekkor még a hazai csapat jött ki jobban, annak dacára, hogy a játékvezetők már a 3. percben kiküldték Ambrus Dodit. A végig nagyszerűen játszó Kovács Attila emberhátrányból is kétszer beköszönt (5. perc 5-4).
A hat légióssal – köztük a szerb válogatott Kekezovics, vagy a magyarok orra alá is sok borsot törő szlovák válogatott beálló Petro – felálló vendég gárda nem tudott előnyt kicsikarni egészen a 21. percig (11-11). Ekkor következett az első kisebb hazai hullámvölgy. A támadások befejezésébe hibák csúsztak, melyeket a rutinos vendégek góllal büntettek (25. perc 11-14). Ezt a háromgólos előnyt aztán meg is őrizték a szünetig.
A második játékrész elején nekiugrott ellenfelének az orosházi csapat és két gyors góllal egyre zárkózott (33. perc 16-17). Sajnos ezután ismét több támadásunk kimaradt és visszaállt a szünetbeli három gólos hátrány. Növelni nem, de tartani tudták ezt a különbséget a "hírös-városiak". Hol Kekezovics, hol a volt sokszoros válogatott Berta Róbert, hol a szintén tapasztalt Bajusz Sándor tudott felzárkózni a végig szinte tarthatatlan Petro mellé.
Két-három gól volt a kecskeméti előny egészen az 55. percig. A példamutató harcossággal és akarással játszó hazaiak ekkor egy utolsó, nagy rohamot indítottak. Sikerült felzárkózni ismét egy gólra, de megint kimaradt egy helyzet. Az ezután megítélt két-két kecskeméti hétméteres finoman fogalmazva is "véleményes" volt (nem is lett az orosházi nézők kedvence a két bíró). A 26–28-as végeredményt Kovács Attila utolsó másodperces gólja állította be.
A Füzesi-legénység lelkesen, motiváltan és nagy akarással játszott ezen a kupa-estén. Említhetnénk a kapuban parádézó Kovács Robit vagy Kovács Attilát, Balda Ákost, Kotormán Attilát, de a csapat többi tagja – azok is akiknek most nem ment annyira – kivétel nélkül szívüket-lelküket kitették a pályára. A hibák jó részét talán a túlzott akarás hozta. A sokkal esélyesebb, nagyobb nevek alkotta Kecskemét csak keservesen tudott nyerni. Vesztes meccs után a közönség ritkán szokta felállva ünnepelni kedvenceit, de itt mégis megtörtént és a fiúk meg is érdemelték.
Füzesi Ferenc: – Sajnálom a kimaradt lehetőségeket. A srácok mindent megtettek, akár nyerhettünk is volna.
Skaliczki László: – Nem mi játszottunk rosszul, az Orosháza volt ennyire jó. Megdicsérem a csapatomat, mindent kihoztak, ami ebben a meccsben benne volt.
© Zsedényi Péter 2003 - Minden jog fenntartva!
Nyílt sisakkal estek egymásnak a csapatok. Az orosháziak szemmel láthatóan nem tisztelték kelleténél jobban ellenfelüket. Gyors gólváltásokkal kezdődött a mérkőzés, melyből ekkor még a hazai csapat jött ki jobban, annak dacára, hogy a játékvezetők már a 3. percben kiküldték Ambrus Dodit. A végig nagyszerűen játszó Kovács Attila emberhátrányból is kétszer beköszönt (5. perc 5-4).
A hat légióssal – köztük a szerb válogatott Kekezovics, vagy a magyarok orra alá is sok borsot törő szlovák válogatott beálló Petro – felálló vendég gárda nem tudott előnyt kicsikarni egészen a 21. percig (11-11). Ekkor következett az első kisebb hazai hullámvölgy. A támadások befejezésébe hibák csúsztak, melyeket a rutinos vendégek góllal büntettek (25. perc 11-14). Ezt a háromgólos előnyt aztán meg is őrizték a szünetig.
A második játékrész elején nekiugrott ellenfelének az orosházi csapat és két gyors góllal egyre zárkózott (33. perc 16-17). Sajnos ezután ismét több támadásunk kimaradt és visszaállt a szünetbeli három gólos hátrány. Növelni nem, de tartani tudták ezt a különbséget a "hírös-városiak". Hol Kekezovics, hol a volt sokszoros válogatott Berta Róbert, hol a szintén tapasztalt Bajusz Sándor tudott felzárkózni a végig szinte tarthatatlan Petro mellé.
Két-három gól volt a kecskeméti előny egészen az 55. percig. A példamutató harcossággal és akarással játszó hazaiak ekkor egy utolsó, nagy rohamot indítottak. Sikerült felzárkózni ismét egy gólra, de megint kimaradt egy helyzet. Az ezután megítélt két-két kecskeméti hétméteres finoman fogalmazva is "véleményes" volt (nem is lett az orosházi nézők kedvence a két bíró). A 26–28-as végeredményt Kovács Attila utolsó másodperces gólja állította be.
A Füzesi-legénység lelkesen, motiváltan és nagy akarással játszott ezen a kupa-estén. Említhetnénk a kapuban parádézó Kovács Robit vagy Kovács Attilát, Balda Ákost, Kotormán Attilát, de a csapat többi tagja – azok is akiknek most nem ment annyira – kivétel nélkül szívüket-lelküket kitették a pályára. A hibák jó részét talán a túlzott akarás hozta. A sokkal esélyesebb, nagyobb nevek alkotta Kecskemét csak keservesen tudott nyerni. Vesztes meccs után a közönség ritkán szokta felállva ünnepelni kedvenceit, de itt mégis megtörtént és a fiúk meg is érdemelték.
Füzesi Ferenc: – Sajnálom a kimaradt lehetőségeket. A srácok mindent megtettek, akár nyerhettünk is volna.
Skaliczki László: – Nem mi játszottunk rosszul, az Orosháza volt ennyire jó. Megdicsérem a csapatomat, mindent kihoztak, ami ebben a meccsben benne volt.