Orosházi FKSE

A 94-es országos döntőt a 93-as után 1 héttel, 2008. 04. 19-20-án rendezték Szegeden. Eredetileg mi is megpályáztuk, méghozzá sikeresen, csak akkor még nem számoltunk az országos fekvenyomó bajnoksággal és sajnálatos módon vissza kellett mondanunk a rendezést csarnok hiányában.

Ugyanis egy létesítmény nem elegendő az országos döntő megrendezéséhez, illetve megjegyzendő, hogy ennél a csapatnál is hasonló elv működött, mint a 93-as korosztálynál. Tehát 2 helyen edzettek a fiúk (Adán és Orosházán) és náluk mindössze csak 1 közös edzést sikerült tartani az országos döntő előtt, elvileg volt még egy az elődöntő előtt is de a teljes keret egyszer sem edzett együtt.
A Tisza partján összegyűlt csapatok csoportbeosztásánál valamivel szerencsésebbek voltunk, mint az előző korosztályban. Hozzánk került az előre hatalmas esélyesnek kikiáltott Alsóörs, a Csurgó és jelentős erőt képviselő Tiszavasvári gárdája.
A sors szeszélye következtében azonban utóbbi csapat nem tudott részt venni a viadalon mert összetévesztették a hétvégéket és csapat előre kifizetett angliai nyelviskolában vett részt.
Helyükre az elődöntőn 3.helyen végzett Solymár csapata került.

Első mérkőzés:
A kezdeti megilletődöttség jellemezte csapatunkat az első percekben, majd ezután stabilizáltuk játékunkat és tartottuk a 1-2 gólos vezetésünket. A mérkőzésen ezen szakaszában védelmünk jól működött , mondhatom ezt még akkor is ha elékerülhető gólokat kaptunk amelyek sajnos a kapusok számlájára volt irható.
Támadásban a gyors húzásokból történő betöréseket próbáltuk alkalmazni lévén mindösszesen egy átlövő méretű játékosunk volt. Emellett az egyéni képességekben bíztunk. Erre még kitérek a későbbiekben.
Sajnos ezen az összecsapáson ez nem igazán működött, mindenki idegesen és öncélúan támadott. Labdákat herdáltunk el és rengeteg ziccer maradt kihasználatlanul. A solymári kapus kiválóan védett de emellett is sikerült magunkon tartani az ellenfelet.
Egyedül Győri-Dani Dávid játéka volt elfogadható. Ezen gondok ellenére őriztük a félidőre összeszedett 4 gólos előnyünket egészen a mérkőzés végéig.

Második mérkőzés:
A második találkozó a torna és egyben a csoport legjobb csapata ellen volt. Igyekeztünk rávilágítani a fiúknál, hogy számukra semmi veszteni való nincsen és a Solymár elleni meccsel el kellett, hogy múljon az a fajta idegesség is ami ilyenkor mindenkiben megvan az első pályára lépésig. Nyitott védekezést választottunk, ezzel próbáltuk minél távolabb tartani az ellenfél átlövőit és tördelni a folyamatos játékot. Ez lehetett az egyetlen esélyünk hisz a veszprémiek fizikailag és kombinatív játékban is előttünk járnak.
Ez az első félidőben nagyon szépen sikerült is. Nagyon küzdött a csapat és keményen védekezett, aminek eredményeként 14-12-es MKB vezetéssel mehettünk pihenni.
A második játékrészben is tartottuk magunkat, és fej-fej mellett haladtunk egészen a félidő közepéig, amikor is egy emberhátrányos helyzetnél szabálytalan cseréért újabb kiállítást kaptunk és a kettős hátrány alatt labdacsabdákból vezetett gyors lerohanásokkal 6 góllal elhúzott az ellenfél. Ezt már nem tudtuk kiegyenlíteni, és a végére 8 gólos vereséget szenvedtünk. Dicséretes ellenben, hogy nem játszottunk alárendelt szerepet, és a második félidőben beállt Bencze László 3-4 perc alatt lőtt 5 gólja. Ha nincs az a kiállítás… Erről viszont szeretném elmondani, hogy egy országos döntőn a pálya másik oldaláról mérik a kiállításokat, úgy hogy a vétkes nincs tisztában vele. Több kiállítás esetén pedig követhetetlen kinek, mikor kell újra pályára lépnie. Ebbe a hibába estünk mi is ,de hangsúlyozom ez nem mentség a vereségre!!!

Harmadik mérkőzés:
Következett a csoport utolsó ellenfele a Csurgó. Ekkor az eredmény alakulásától függetlenül bejutottunk az elődöntőbe mivel a Solymár legyőzte 3 góllal a Csurgót a második meccsen. Hál istennek a csapat az első perctől kezdve esélyeshez méltóan játszott. Itt kilépős 6-os falas védekezést alkalmaztunk úgy, hogy próbáltunk felütközni a két lövőre.
A szünetben alapos fejmosást kaptak a srácok, a második játékrészben látszott is ennek a hatása. A kezdés után még buta gólokat kaptunk, így gyakorlatilag -5-ről kezdtünk. Itt azonban elkezdtük azt játszani amit megbeszéltünk. Az ellenfél ketteseinek külső oldalát támadva fejeztük be akcióinkat, besegítés esetén a szélsőinket hoztuk helyzetbe, akik lőtték a gólokat. Védekezésünk feljavult, 5-1-es védelmet alkalmaztunk ekkor. Ebben a periódusban tudtunk labdát szerezni és mi is lerohantuk az ellenfelünket.
A hangulat a tetőfokára hágott, a kispadok sajnos az idegességüket a játékvezetőkön próbálták levezetni. Ennek eredménye volt, hogy Bartók Csaba sárga majd Gór Robi 2 perces büntetést kapott. Az időkérés sem segített a Szegeden, a végjátékban megfordítottuk az eredményt, és mi vezettünk. Sajnos 2 góllal nem tudtunk elmenni.
Az utolsó percben egálnál támadott a hazai csapat. 8 másodperccel a vége előtt azonban labdát szereztünk - Pálmer Tamás személyében -, ám ő ahelyett, hogy végiggyalogolt volna vele a kapuig, megvárta míg mindenki utoléri és lefaultolják. Ezért a tiszta gólhelyzetből időntúli szabaddobás lett, ami után következhettek a hetesek… Szinte senki nem akarta vállalni a dobást, és ez sajnos megnehezítette a dolgunkat. Pámer Tamás helyett így a 95-ös Zsiga Bence vállalta. Mi hibáztunk az első párba, aztán a Szeged is kapufára lőtte.
A következő párban ismét mi, majd újra ők hibáztak. A végén pedig szegény Zsiga Bence lőtte rossz helyre. Kikaptunk 3-2-re ugyanúgy, mint 1 héttel korábban a Pécstől... így igazi dezsavű érzése lehetett minden orosházinak.
Viszont ez volt a torna legjobb mérkőzése, ez volt a szakma egybehangzó véleménye. Sajnos ez bennünket nem vigasztalt, bosszantó hogy a végén már majdnem a kezünkben volt...

Helyosztó a 3. helyért:
A másik ágon a Kiskunhalas feladta az Alsóörs elleni csatát, mondván úgysincs esélyük. Pihentette kulcsjátékosait. Ez meg is látszott az eredményen is. 30-17-re kaptak ki.
Elgondolkoztató azonban, hogy etikailag milyen, ha valaki egy országos döntőn meg sem próbál nyerni. Ez az esemény kicsúfolása és inkorrekt, viszont kétségtelen célravezető. Sajnos nekünk nem sikerült feldolgozni az elődöntő okozta sokkot és a frissebb, erőszakosabb csapat nyert. Mi az első perctől kezdve gyámoltalanul, szétesően játszottunk. Érződött, hogy a játékosok nem tudták feldolgozni az előző mérkőzés kudarcát a srácok. Védekezésben nem faultoltunk, nem segítettük egymást, nem beszéltünk, támadásban mindenki a másikra várt, nem mertük elvállalni a helyzeteket, ha egyáltalán adódtak. Ezen a mérkőzésen a halasi csapat jobban játszott, és ezért megérdemelten nyert. Kíváncsi lettem volna, ha ők is hasonló meccsből jönnek, vagy mi lennénk pihentebbek milyen meccset játszanánk egymással?
A döntőt az MKB Alsóörs simán nyerte az eddigi bajnok Szegeddel szemben, és felállhatott a dobogó első fokára.
Bevallom őszintén, ha nekem valaki tavaly szeptemberben az indulásnál azt mondja, hogy országos döntőbe jutunk, és ott negyedikek leszünk, szerintem szó nélkül aláírtam volna. Tudni kell, hogy igencsak megcsappant ezen korosztály létszáma, ezért is voltunk kénytelenek összevonni őket a náluk idősebbekkel.
Illetve meghatározó tényező volt a srácok hozzáállása is. Sajnos azt kell mondjam, hogy az edzéslátogatottság igencsak gyengének volt nevezhető. Kár lenne szépiteni, ezt nekik is elmondtam. Maradéktalanul csak a Győri-Dani Dáviddal és Csurák Ádámmal vagyok. Ők becsülettel jártak edzésre, és harcoltak. Ez meg is látszott, hisz beverekedték magukat a 93-as csapatba is. Tisztában vagyok vele, hogy nem várható ugyanaz a szint ettől a korosztálytól mint az idősebbektől, viszont a tisztesség, becsületesség mindenkire vonatkozik.
Megítélésem szerint nincs akkor alázat ebben a garnitúrában, mint amekkora megvolt annak idején a sikeres korosztályok (85-86,88-89) esetén. Tisztelet a kivételnek. Sajnos elmondható, hogy a döntőn ki is jött azoknál az embereknél a teljesítménybeli visszaesés, akik bizonyos periódusokban nyaralás jelleggel próbálták elsajátítani a kézilabda fortélyait. Nagyon ügyes srácokról van szó csak nekik is fel kell érniük, hogy ezt ki kell aknázniuk. Ehelyett van, akinek az edzésszámát a döntő óta egy kezemen meg tudnám számolni.
A 94-es csapatnál javítani kell a fizikális állapoton, a cselezőkészség, a lövő erőn és még sok minden máson is. Ezek azért is fontosak, mert sajnos itt nem tudunk, vagyis szinte lehetetlen csapatot kovácsolni a létszámhiány miatt. Ezért is szeretnénk feltölteni a 95-ös csapatból és beépíteni a tehetséges környékbeli fiatalokat.

Az országos döntőért minden elismerésem a fiúké, úgy gondolom, hogy bebizonyították érdemes velük foglalkozni. Tavalyhoz képest előreléptünk eredményesség terén, hisz akkor nem sikerült idáig eljutnunk. Most nagyon örültem, hogy ez sikerült.
Különösen Győri-Dani Dávid játéka tetszett de Csurák Ádám is nagyon hasznosan védekezett és támadásban is voltak ügyes megmozdulásai. Zsiga Bence az idősebbek között is megállta a helyét. Kapusposzton egyértelműen javulást várok minden hálóőrtől. Illetve mindenképpen erősödnünk kell a távoli befejezések tekintetében is, mert sajnos a körről (9-es vonal) nem nagyon voltunk eredményesek. Megkockáztatom, hogy az 1-1 elleni szituációkat a mezőnyben az egyik legjobb, ha nem a legjobb módon oldották meg a fiúk, amennyiben felvállalták ezeket a befejezéseket. Szerintem nagy lehetőségek rejlenek ebben a csapatban, ezek kiaknázásához pedig nem elég a klubvezetés és az edzők akarata, feltétlen szükséges a játékosok pozitív hozzáállása is. Amely nem pár napig, hétig kell hogy tartson...
Továbbra is szeretném megköszönni azon szülők támogatását akik segítettek ezen szép siker elérését, és köszönjük a város és a gyógyfürdő egész éves támogatását is.

Kopornyik Zsolt edző