![]() | |||||||||||||
|
Csekáért játszottunk!
(Every Day, 2004.08.03.)
Csekáért játszunk! - ez volt az a rövid mondat, ami a játékosok mezén virított. És valóban: mindenki Csekáért, a jó csapattársért játszott ezen a délutánon... ![]() A délutáni programban először a legkisebbek játszottak. Papp Mihály edző tanítványai még nem is edzenek, a nyári szünetről jöttek el a csarnokba, hogy az általuk is nagyon csodált Cseka emléke előtt tisztelegve 2x15 percet játsszanak. A serdülők ekkor már tűkön ültek, hiszen ők is pályára szerettek volna lépni. Ez el is jött, és egy igen látványos, pörgős meccset produkáltak a nézőknek, akik már szép számmal képviseltették magukat ekkor is. Aztán jöttek a nagyok. Azok, akik annyi szép emléket őriznek Csekáról. Az edzőtáborok, a bajnoki-, és kupameccsek sorát. A közös bulik győztes meccs után, és a vereségek utáni letörtség: ezekben mind együtt vettek részt. És persze az NB I negyedik helyének ünneplése, aztán a szolnoki bronz a Magyar Kupadöntőn. Ezek soha nem múló emlékek. Már a bemelegítés alatt lehetett érezni, hogy ez nem egy egyszerű meccs lesz. Mindenki feszült, ideges volt. De nem tudta mitől. Az a megmagyarázhatatlan űr volt csak. Azt láttuk, hogy az egyik oldalon ott vannak azok a játékosok, akik annyi örömet szereztek nekünk. A másik térfélen pedig a fiataljaink, akik folytatni kívánják a sikereket. Viszont valaki nagyon hiányzott. Egy olyan ember, aki mindkét gárdában nagyot alkotott. Alapember, akiben mindig lehetett bízni. Igen, Cseka már nem lehetett velük, nem lőhetett gólt. De lélekben mindenki odaképzelte. De a film csak pergett tovább. A nagy gólok, a még nagyobb örömök megelevenedtek a vásznon. És Zoli csak dobálta a gólokat számolatlanul. De ennek is vége lett. Az a néma csend, ami percekig a csarnokban uralkodott hátborzongató volt. Mindenki elmélkedett, és utoljára elköszönt tőle. Aztán varázsütésre megélénkült a lelátó. Kezdődött a meccs. A nagyok a kicsik ellen. Így is lehetne mondani. A múlt és a jövő. Talán ez lehet a legjobb hasonlat. Egymásnak feszültek! Ahogy haladt az idő, talán a görcs is egyre jobban oldódott. Felszabadultan játszottak a srácok: nekünk, maguknak és Csekának. Mert Ő is így szeretné. Nem kell tovább búsulni. Mosolyogni! És játszani! Ezt szerette Ő is. Akkor mi is tegyük ezt, és emlékezzünk rá méltó módon a továbbiakban is! Németh Zoltán NB I-es társai - Every Day KSE Orosháza 38-32 (14-10) Németh Zoltán emlékmérkőzés, Orosháza, 400 néző. V.: Kopornyik, Kovács. Németh Zoltán NB I-es társai: Hodik (RK Jugovic) - Ambrus (Szigetvár) 3, Gúnya (Dunaferr) 3, Pásztor (Békés) 7, Dayka (Debrecen) 4, Rosta (Tatabánya) 8, Oláh (Salgótarján) 6. Csere: Szász (Békéscsabai BDK), Patócskai (Salgótarján), Harsányi (Békés) 1(1), Czina (Pick Szeged) 2 (2), Cselovszki (Tiszaföldvár) 1, Raffai (EH Bronderslev) 3 Every Day KSE Orosháza: Szikora - Bakó 3, Berta, Bánfi 3, Kovács 4, Kardos 2, Kocsis 3. Csere: Molnár (kapus), Csikós 5, Varga Attila 5, Krizsán 3 (1), Kósa 1, Berta 2, Varga Antal 1, Bajusz. Edző: Bajusz József Kiállítások: 0 ill. 0 perc. Hétméteresek: 5/3, ill. 4/1. Képek a mérkőzésről >>> A mérkőzés célja Németh Zoltán családjának megsegítése volt. Köszönet mindenkinek, aki segített úgy anyagilag, mint erkölcsileg. Az adományokból befolyt összeg: 272.000 Ft volt. A Barcelona mez az árverésen 40.000 Ft-ért kelt el. A kettő összege: 312.000 Ft, amit a mérkőzés után át is nyújtottunk Németh Zoltán özvegyének. |