Tapolcáról indult, Veszprémen át érkezett Orosházára a nyáron. Az alapokat szélsőnk, Németh Laci apukájától tanulta meg, az OFKSE-nél a legfőbbnek a sok egyéni képzést tartja. Beállósunk a junior-válogatottban is letette már a névjegyét.
Az elmúlt héten Benis Bence választása Szeitl Lászlóra esett, így ezúttal beállósunkat ismerhetik meg közelebbről A hét játékosa sorozat keretében. A pénteki edzés után ültünk le beszélgetni, túl sokat Ő sem árult el magáról. Az azért kiderült, honnan indult, mi a célja, mit csinál, ha nem az orosházi színeket erősíti, és mit gondol a városról.
– Általános iskolában ismerkedtem meg a kézilabdával. Egy tesiórán felfigyeltek rám, lementem edzésre. Először nem tetszett, aztán mégis a pályán maradtam. Ma már nem bánom, az életem lett. Tapolcai gyerek vagyok, az alapokat csapattársam, Németh Laci apukája adta át – a serdülőbajnokságban és az NB II ifiben játszottam. Majd jött a Veszprém: itt végigjártam a ranglétrát, és nagyon sok hasznos tapasztalatot szereztem. Serdülő, ifjúsági és junior bajnoki címet értem el, diákolimpiai aranyérmet és 2013-ban NB I/B-s bajnokságot is nyertünk. Kiss Szilárddal sokat dolgoztunk együtt, hálás vagyok neki, és Csoknyai Istvánnak is, akivel egyébként a válogatottban most is folytatjuk a közös munkát – emeli ki 20 éves beállósunk.
Szeitl Laci Veszprémben végigjárta a ranglétrát
Laci ugyanis a junior-válogatottal is menetel, legutóbb Bécsben szerepeltek egy felkészülési tornán, edzője szerint jó teljesítményt nyújtott, a maximumot hozta ki magából. Ez is a célja: dolgozni, fejlődni, előrelépni.
– A nyáron hívtak el orosházi próbajátékra. Megtetszett a közeg, a klub hozzáállása és a város, így aláírtam a szerződést, mely három évre szól. Az eddigi tapasztalataim jók: komoly szakmai munka zajlik Vladan Jordovic vezetésével, ami legfőbb, hogy rengeteg az egyéni képzés. Aki fejlődni akar, az itt képes rá, kijavítjuk a hibákat. A város is szimpatikus, bár Veszprém után kicsit még szoknom kell a nyugodt, kisvárosi légkört. A csapatnál kiváló a hangulat, sok időt töltünk együtt a pályán kívül is – teszi hozzá.
Amihez még szintén nem szokott hozzá: távol van családjától, 350 km-re jött el, hogy fejlessze magát. Amikor tud, hazautazik – ez minden esetben a mérkőzések függvénye. Feladat ugyanis van bőven, három fronton kell helyt állnia az OFKSE gárdájának, a legfőbb a hazai bajnokság.
Beállósunk még szokja a kisvárosi légkört
– A felsőház a cél, úgy vélem, képesek vagyunk rá, de nagyon sok munka kell hozzá. Most minden a terv szerint halad, azonban nem szabad az ellenfeleket lebecsülni. A nemzetközi színtéren is jól állunk: az EHF harmadik körében vagyunk, következnek a dánok, komoly meccs várható – hangsúlyozza Laci.
A Kodolányi főiskola hallgatója, gazdálkodás-menedzsment szakon tanul, és szabadidejében sem pihen. Úgy fogalmaz, nem tud egy helyben ülni. Elindulunk mi is, az interjú végén azt azért még megtudom, Jordovic mester mellett sokat tanul az OFKSE másik két beállósától, Milantól és Yassine-tól is.
