Az egész egy kéztöréssel kezdődött 14 éve – a kapuban ragadt, de nem bánja. Úgy érzi, most a legjobb kezekben van, gyorsan hozzá is teszi: rengeteget kell még tanulnia. Nem csak a pályán: közgazdásznak készülő hálóőrünk, Herjeczki Balázs a hét játékosa.
A múlt héten Yassine Benis Bencének passzolta a labdát, a válogatott program azonban borította a menetrendet a játékosainkat bemutató sorozatban. A lényeg talán nem is ez, a legfőbb, hogy megismerjük közelebbről felnőttcsapatunk tagjait, akik hétről hétre hozzák a jó eredményeket, most már nemzetközi porondon is, és adnak a szurkolóknak sokszor felejthetetlen perceket. Herjeczki Balázs hatodik éve áll az orosházi kapuban. Nem a kézilabdával indította sportpályafutását, mégis ennél maradt.
– Általános iskola nyolcadik osztályában kezdtem a kézilabdát Papp Misi bácsinál; egy véletlen folytán keveredtem a kézilabdapályára: az akkori kézilabdacsapat kapusának törött keze indította el a pályafutásomat. Adott volt egy labdát jól kezelő srác a kosár- és focipályáról, beállítottak hát hálóőrnek – ekkor kerültem ebbe az „őrületbe”. Azóta is tart ez a szerelem, mely életem egyik legfontosabb része lett – emeli ki 27 éves kapusunk.
Az orosházi alapokat aztán a PLER-nél, majd négy évig a Győri ETO-ban kamatoztatta. A győri időszakról lelkesen mesél, kiemelve az ott szerzett, máig tartó kézilabdás barátságokat, szeretett ott játszani, ott lett junior válogatott. A győri évek után hazatért, az akkor még másodosztályú Orosháza színeibe, ahol első évében már bajnoki címet ünnepelhetett.
– A hatodik évemet töltöm itthon, és egyre jobban érzem magam. Idén sokat fiatalodott a gárda, mely úgy érzem még sokra hivatott. Komoly szakmai munka folyik a „Sefe” – Vladan Jordovic vezetőedző – keze alatt, aki törekszik mindegyikünk egyéni teljesítményét megemelni. Ő tartja a kapusedzéseket is, ahol „személyre szabott” munkát végzünk. Viszonylag későn kezdtem el a kézilabdát, de úgy érzem a „Sefe” kezei alatt van lehetőségem előrelépni – teszi hozzá.
A felsőház szerinte kemény dió lesz, de mindent megtesznek a célok eléréséért, csakúgy, mint az EHF-kupában. Kiemeli: a nemzetközi szereplés nagyon jól jön most a megfiatalodott csapatnak.
– Az idei szezonban stabilabbnak érzem a csapatot, tudatosabb a játékunk, több a jó döntés a pályán, és kevesebb a butaság. Talán egy kis rutin jól jönne még, de az majd jön a mérkőzésekkel. A kezdeti nehézségek ellenére kezdjük megszilárdítani pozíciónkat az NB I-ben, de nagyobbat álmodtunk. Szeretnénk felnőni arra a szintre, hogy ott lehessünk a hőn áhított felsőházban. Ebben mellettünk áll a város és a nagyszerű közönségünk is. Támogatnak és biztatnak bennünket, ott vannak velünk a pályán. Ez nagyon jó érzés – hangsúlyozza.
Közgazdásznak készül Balázs, így ha nem a pályán van, tanul. Jelenleg épp a szakdolgozatát írja. Ha mindezek mellett marad még szabadideje, párjával vagy csapattársaival kapcsolódik ki. Egy azonban biztos: az élete jelenleg a kézilabda. A legtöbbször azt emelte ki az interjú során: fejlődni akar, még jobb kapussá válni. Nem is gondolkozik még azon, meddig marad a kapuban. Most teszi a dolgát, örömmel, az OFKSE kapujában.