Hamar barátságot kötött a kézilabdával Zalai Csanád, a balszélső poszton játszó fiatalember pedig a korosztályos éveket követően hamar bemutatkozhatott az Orosházi FKSE felnőtt csapatában. Meg is hálálta a bizalmat, sérülései miatt azonban korán hátat kellett fordítania az élvonalbeli játéknak. Ma már az edzősködés jelenti számára az első számú elfoglaltságot.
Egy életre összekovácsolódtak az egykori csapattársak
– A sportág szeretete lényegében már elsős korom óta tart. Az Eötvös iskolába jártam, ahol 2004-ben kezdtem el kézilabdázni Pappné Horváth Zsuzsanna keze alatt. Az első impulzusokra nem is nagyon emlékszem már, de mivel megragadtam ebben a közegben, jöhetett a folytatás. Az 1997/1998-as születésű korosztály tagjaként rengeteg olyan csapattársammal játszottam együtt (Simon Boldizsár, Ravasz Tamás, Zvolenszki Attila, Majdán Márk vagy éppen Bella Csaba), akikkel a mai napig szoros barátságot ápolunk.
Nem is elsősorban az elért sikereket emelném ki, hanem a jó barátságokat, a csapatösszetartást, hogy kitartottunk egymás mellett. Persze attól még voltak nagyon is jó pillanataink, amikor például országos negyedikek lettünk Barna Károly vezetésével, a mai napig a kedvenceim közé tartozik. Már akkoriban is feljátszottam a Buday Dániel vezette ificsapatba is, ahova aztán tényleg felkerültem és ott is értek fantasztikus élmények és sikerek. Szépen fokozatosan jártam a különböző korosztályokat, hiszen akkoriban volt az OFKSE egyesületének egy U23-as csapata, mellyel a felnőtt kézilabdából is kaptam ízelítőt, mind NB I/B-ben, mind az NB II-ben – idézte fel.
Majdán Márkkal az utánpótlás évek alatt és a felnőttcsapatban is játszott együtt (Fotó: Tóth Emese)
Fiatalon az NB I-ben
Mint mondta, nem volt unalmas, hiszen ebben az időszakban egyszerre is érdekelt volt több korosztályban. Az érettségi vizsgát követően kapott is egy 4 éves szerződést az egyesülettől, a Ligakupában be is mutatkozhatott, majd nem sokra rá Buday Dániel, aki akkor már a felnőtt csapat edzőjeként dolgozott, közölte Csanáddal, hogy rá is számít a balszélső poszton. Hatalmas sikerként élte meg, hiszen megtérült az, amiért 13 éve dolgozott.
Első élvonalbeli találatát pedig nem akármilyen csapatnak lőtte, hiszen a Veszprém volt az ellenfél. Ezt követően épp a 20. születésnapján épp a közvetlen rivális Ceglédet fogadták, ahol rövid játékidő alatt is gólokkal hálálta meg a bizalmat, fontos két ponthoz segítve az együttest. Három nappal később Kecskemétre, Ligakupa-mérkőzésre utaztak, ahol szintén jól kezdett. Ekkor azonban beütött a krach…
Élvonalbeli pályafutása a sérülések miatt ért hamarabb véget (Fotó: Horváth Bence)
Sokkoló diagnózis, ami a későbbiekre is nagy hatással volt
– Egy sima, egyszerű indításnál ellőttem egy ziccert és ahogy leérkeztem, éreztem, hogy baj van a térdemmel. Lábra sem tudtam állni, úgy vittek le a pályáról, de még akkor sem gondoltam komolyabbra, hiszen soha korábban nem voltam sérült. Úgy voltam vele, hogy nem lesz semmi probléma, pihenek 3-4 napot és utána ismét utazok a többiekkel. Másnap reggel viszont sokkolt az orvosi diagnózis: elszakadt a keresztszalagom, ami nagyjából 6-8 hónapos kihagyást jelent.
Ott azért eléggé összetörtem, de elhatároztam, hogy még erősebben térek vissza. A 2018/2019-es idényt az NB I/B-ben kezdte a csapat és az első félév jól is ment, rendszeresen lehetőséget kaptam, ha nem is életem félszezonja volt, de nem is ment rosszul. A januári alapozás után azonban ismét fájdalmat éreztem a térdemben. Kiderült, hogy még egyszer meg kell műteni. Az vigasztalt kicsit, hogy a csapatnak sikerült visszajutni. Az első héten az alapozásnál viszont ismét jött a pokoli fájdalom, kiderült, hogy a térdem profi sportra alkalmatlan – idézte fel a nem éppen könnyű időszakot.
Élete első felnőtt élvonalbeli gólját a Veszprém, a legfontosabbakat a Cegléd ellen szerezte
Pedig eredetileg nem is edzőnek készült
Az első komolyabb sérülés előtt, mintegy isteni sugallatként, egy legjobbkor érkező B-tervként gondol vissza arra, hogy elkezdte az edzői iskolát. Ugyan NB II-es szinten a mai napig játszik, előbb Csongrádon, majd Mezőtúron, ma már az edzősködés jelenti az első számú elfoglaltságot.
– Van szerencsém olyanokkal együtt kézilabdázni még, akik az edzőim voltak, barátaim vagy egykori versenytársaim. Persze minden győzelemnek örülök, most is 5/4-el állunk, de nem az a legfontosabb, hanem a játék szeretete, hogy jól érezzük magunkat – tette hozzá.
Ugyan sosem készült arra, hogy már ilyen fiatalon edző lesz, ez nem jelenti azt, hogy ne venné komolyan a feladatot. Hálás szívvel gondol vissza mindenkire, aki segített neki pályája kezdetén, igyekszik ő is továbbadni a gyerekeknek az akkor tanultakat.
– A serdülő harmadosztályban kezdtem, ami tökéletes kiindulópont volt. Igyekeztem mindenkinek sok lehetőséget adni, közben tanulni is magát az edzői szakmát, bár ebben a munkakörben még 30-40 év múlva is lehet újat tanulni. A következő, azaz a tavalyi szezonban Tóth Károllyal közösen vittük az U15-U16-os korosztályt, amire nagyon büszke vagyok, szép eredményeket értünk el. Megvertük a Pick Szegedet, az örök rivális Békést vagy a stabil felsőházi Nyíregyházát. Az előtte lévő szezonhoz hasonlóan így ismét csak a legrosszabbkor jött a covid, mert újra felfüggesztették a bajnokságot – mondta.
Az OFKSE serdülő együttese
Idén a serdülő első osztályú csapatot vezetheti, amit szintén egy izgalmas kihívásként jellemez. Itt olyan játékosoknak is az edzője, akikkel már dolgozott korábban együtt, de olyanoknak is, akikkel most ismerkedett meg. Célja, hogy az eredmények mellett megpróbáljon egyénileg kézilabdást és embert faragni a játékosaiból.
– Bízom benne, hogy még nagyon sokáig meg tudok maradni az edzőségben, a középfokú papír már megvan, és szeretném minél hamarabb a következő lépcsőfokot is meglépni – tette hozzá.
Bojtor Zalán
