Adán született, de már 20 éve Orosháza az otthona. Először gimnáziumi tanulmányai miatt érkezett a városba, később a kézilabdacsapat ikonikus játékosává vált. Berta Gábor pályafutása befejeztével sem szakadt el az egyesülettől, jelenleg másodedzőként dolgozik, de osztályfőnökként is igyekszik helyt állni az Eötvös József Katolikus Általános Iskolában.
– Vajdasági, adai származású vagyok. Ott nagy hagyománya van a kézilabdának, több híres játékos is kikerült az adai egyesületből, például Sterbik Árpád, Bajusz Sándor vagy éppen Hodik Sándor. Több sportág kipróbálása után én is a kézilabda mellett döntöttem, már az általános iskolás éveimet is meghatározta. Annak idején Árpási Csabáék figyeltek fel rám és megkérdezték, hogy mi lenne, ha a középiskolás éveimet már Orosházán kezdeném meg – mesélt a kezdetekről Berta Gábor.
Végül elfogadta az ajánlatot, így 2000-ben megkezdődött hosszú orosházi pályafutása. Mint mondta, épp augusztus 6-án volt 20 éve, hogy elkerült otthonról. A Táncsics Mihály Gimnázium első sportosztályának lett a tagja, ahol a környékről és távolabbi városokból is érkeztek ügyes játékosok, akikkel nagyon jó közösséget alkottak a sport mellett a tanulás szempontjából is.
2000-ben érkezett Adáról, 16 éven át viselte a zöld-sárga mezt (Fotó: Rajki Judit)
Az utánpótláscsapat, ahol szerepelt, az ország legjobbjai közé tartozott, sokan jártak ki a hazai mérkőzéseikre, ahol szinte minden ellenféllel szemben partiban voltak. A felnőtt csapat tagjaként szívesen tekint vissza a 2009-es évre, amikor sikerült ismét kiharcolnia a csapatnak az első osztályú szereplést, valamint a 2014/2015-ös szezonra, ahol a felsőházba is bekerültek. Az akkori hatodik hely EHF-Kupa selejtezőt ért, ahol a harmadik körig jutottak, egy moldovai, egy belga és egy dán csapat ellen szerepelve.
– Kezdetben balátlövőként működtem, viszont egy idő után egyre több problémám volt a vállammal, ami a lövéseknél is gondokat okozott, így nem voltam már annyira hatékony támadásban. De úgy gondoltam, az akaratommal és a hozzáállásommal még hasznára lehetek a csapatnak a védekező szerepkörben, így az utolsó pályán töltött éveimet leginkább már ez határozta meg – idézte fel.
Az évek során a támadójátékot felváltotta a védekezés, de igyekezett ehhez is legjobb tudása szerint alkalmazkodni (Fotó: Horváth Bence)
Az orosházi csapattól végül 2016-ban köszönt el, utolsó hazai mérkőzésén szem nem maradt szárazon, amikor elbúcsúzott a nézőktől. Akkor a szülei és a párja is ott ültek a lelátón, akikre mindig hálás szívvel tekintett, és akiknek a legnagyobb szerepe volt abban, hogy végül idáig jutott. Manapság már nem sok mindenkinek adatik meg, hogy ennyi időn át csak egy egyesület mezét húzza magára, úgy gondolja, ez a játékosnak és az egyesületnek is elismerés.
– Nem szerettem volna váltani, hiszen jól éreztem itt magam, tetszett a város és jó volt a közösség. A tanulmányaim is úgymond ide kötöttek, hiszen a gimnázium után Szegedre jártam főiskolára, ezután pedig az egyetemi képzésre is beiratkoztam, ott végeztem el a földrajztanári mesterszakot és szereztem meg mellette az edzői képesítésemet. Ennek köszönhetően dolgozom most az egyesület mellett az Eötvös József Katolikus Általános Iskolában is. Ráadásul osztályfőnök vagyok, egy nyolcadikos osztályom van, szóval igyekszem két fronton is helyt állni – mesélte büszkén.
Másodedzői feladatai mellett az Eötvös József Katolikus Általános Iskolában tanít (Fotó: Horváth Bence)
Játékospályafutása vége felé, származása révén többször is segített az akkori edzőnek, Vladan Jordovicnak a fordításban, a csapatfoglalkozásokon, videóelemzésekben. Jelenlegi másodedzői munkaköre is hasonló területre terjed ki a klubnál, technikai ügyeket intéz a felnőtt- és az utánpótláscsapatokkal kapcsolatban is. Ahogy régen a pályán, itt is szívvel-lélekkel, minden erejét beleadva.
Bojtor Zalán
