Gyerekként több sportágat kipróbált, mégsem volt kérdés, hogy a kézilabdában találja meg számításait, korábban a junior- és a felnőtt B-válogatottan is megfordult. Lászlai Szabolcs ugyan még csak a 28. életévében jár, mégis kalandos és mozgalmas pályafutást tudhat magáénak. A balszélső poszton bevethető játékos hét, Cegléden töltött év után tért haza Orosházára.
– Gyerekkorom óta az életem része a kézilabda, de azért kipróbáltam régen más sportágakat is, amikor még az Eötvös-iskolába jártam. Atletizáltam, fociztam, egyszer-kétszer még birkózóedzésre is elmentem, de ezek idővel lemorzsolódtak és a kézilabda maradt az állandó. Felső tagozatos koromban már éreztem, ez az én sportom – idézte fel sportpályafutása kezdetét az Orosházi FKSE balszélsője.
Szívesen emlékszik vissza a régi társaságra, habár legtöbb csapattársa 1993-as születésű volt, míg neki 92-esként kezdetben a két-három évvel idősebbek közt is helyt kellett állnia.
A junior- és felnőtt B-válogatottakban is játszott
– Szépen lassan léptem meg a lépcsőfokokat, a junior évek alatt éreztem, hogy élsport szintjén is bele tudnék vágni a kézilabdába. Füzesi Ferenc volt ekkoriban a felnőtt csapat edzője, ő volt az, akitől megkaptam a nagy lehetőséget, onnantól pedig az volt a célom, hogy stabil NB I-es játékos váljon belőlem – mesélte.
Időközben a junior válogatottba is meghívót kapott, ami újabb megerősítés volt számára, hogy még többet tegyen bele a sportba. Nem sokkal később a felnőtt B-válogatottban is bemutatkozhatott, nagyjából egy évig volt a keret tagja, mely idő alatt többek közt Lengyelországban és Norvégiában is játszottak. Utóbbira különösen szívesen emlékszik vissza, hiszen olyan játékosok ellen léphetett pályára, akik az elmúlt években világ- és Európa-bajnoki döntőbe is eljutottak.
Hét év Cegléden
– 2013-ban Ceglédre igazoltam, megkeresett egy menedzser, hogy érdeklődik irántam a csapat és mi lenne, ha odaigazolnék. Akkoriban még nagyon a felnőttkarrierem elején jártam, de ki akartam próbálni magam egy másik helyen is, így a 21. születésnapom előtt nem sokkal belevágtam. És hát nem vált belőlem vándormadár típus, nagyon jól éreztem magam a városban – emlékezett vissza.
Mint mondta, voltak jó és rossz emlékei is az elmúlt évekről, szerencsére az előbbi kategória dominált. Sokszor változott a csapat kerete, előfordult, hogy jobb eredményeket is elérhettek volna, de valami hiányzott hozzá. A ceglédiek a legutóbbi, 2019/2020-as szezont az NB I/B keleti csoportjában töltötték. Ugyan vezető helyen álltak, de a koronavírus járvány miatt idényt követően akkor még úgy állt, nem lesznek feljutók és kiesők.
Hosszú idő után ismét orosházi színekben
– Ekkor döntöttem a hazaigazolás mellett. A korábbi években is sokszor beszéltem Vajer Tamással, de vagy nekem volt szerződésem vagy megvoltak Orosházán a balszélső posztra a megfelelő játékosok. Ezúttal viszont nem zárkóztam el a megkeresés elől, hosszabb tárgyalásokat követően sikerült megállapodnunk, ezért úgy döntöttem, hazatérek és Orosházán folytatom – mondta Szabolcs.
Véleménye szerint már pár hét után is látszik, hogy egyben van a csapat, egyáltalán nem jellemző a társaságra a széthúzás vagy klikkesedés. Jelenleg az edzőmérkőzések mellett utolsó igazolásuk, Alekszej Peskov érkezésére várnak (az orosz játékos érkezését megnehezíti a különböző államok által hozott intézkedések sora), de biztos benne, hogy nem kell a kiesés ellen harcolniuk, hanem minél előrébb végeznek majd.
Addig is számos edzőmérkőzést játszanak, melyet múlt hét pénteken kezdtek meg a Dabas ellen. Legközelebb épp Szabolcs egykori csapatát, a Ceglédet fogadják. Elmesélte, ceglédi színekben mindig különleges dolog volt számára ellenfélként pályára lépni az Eötvös-csarnokban, főleg az elején.
– Mindig elkapott egy érzés, mikor beléptem a csarnokba, elvégre itt nőttem fel, ide jártam iskolába is. De a múlt héten a Dabas ellen is hasonlóan éreztem magam, csak épp már újra itthon, orosházi színekben. Szóval számomra még egy felkészülési meccsnek is megvolt a maga varázsa – tette hozzá.
Bojtor Zalán