Ezúttal is megkértük felnőttcsapatunk néhány tagját, értékelje a felkészülést, és ossza meg velünk reményeit a szombaton induló új szezon vonatkozásában. Morva Zoltán kiegyensúlyozott teljesítményt vár a csapattól, míg Németh László szerint ezúttal is a középmezőny a cél.
Morva Zoltán
– Július közepén kezdtük a felkészülést, 3 hétig napi 3 edzésünk volt. Itt az volt a legfontosabb, hogy a nehéz és hosszú szezonra megfelelő fizikai állapotba kerüljünk. Úgy gondolom, ezt a munkát maximálisan elvégeztük, utána pedig már előkerült a taktikai elemek gyakorlása edzéseken és edzőmérkőzéseken is. Felemás érzéseim vannak, mivel jó csapatunk van, de a sok sérülés miatt keveset tudtunk készülni teljes kerettel. Akik egészségesek, azok mindent el fognak követni, hogy Egerből pontot vagy pontokat hozzunk haza, utána pedig a Veszprém és a Szeged ellen felszabadultan játszhatunk, és a sérültjeinknek is lesz idejük a felépülésre. A csapattól azt várom, hogy egy kiegyensúlyozott teljesítménnyel sikerüljön a tavalyi eredményt megismételni. Az már hatalmas teljesítmény lenne, tudva, hogy a nyáron minden csapat erősödött, és senki ellen se mehetünk biztosra. Magamtól azt várom, hogy a kapott játéklehetőséget megragadva támadásban és védekezésben is segítsem a csapatot. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy a szurkolóknak megköszönjem a csapat nevében is a tavalyi bíztatást, és reméljük, idén is sok szép sikernek tudunk majd együtt örülni. Hajrá, OFKSE!
Németh László
– Úgy gondolom, minden évben elmondjuk, hogy ebben a szezonban még nehezebb lesz a bajnokság, úgyhogy ezt már megszoktuk. Minden csapatban feltűnnek új játékosok, akik azzal a reménnyel kerültek Magyarországra, hogy húzóemberekké váljanak a klubokban. Nekünk az az erősségünk, ami nagyon kevés csapatnál van, hogy alig változott az összetételünk. Sajnos a felkészülés alatt több sérülés nehezítette a munkát, és ezért még teljes kerettel nem is kerültünk pályára. Ezért úgy gondolom, hogy még mi sem tudjuk teljesen, mire is leszünk képesek idén. A középmezőny elérése nagyon jó eredménynek számít ma Magyarországon egy ilyen erős mezőnyben. Csapatkapitányként odafigyelek, hogy húzóembere legyek a csapatnak, és hogy a pályán belül és kívül is jó hangulat legyen, de egy sportolónak akkor a legjobb a kedve, ha hozza az eredményeket, és ezzel kiszolgálja a közönséget. Sajnos a lelátón kevés ember volt az edzőmérkőzéseken, és ezt annyira nem értjük, hiszen egy szerethető csapat vagyunk, szép tavalyi eredménnyel. Szükségünk van a közönségünkre, hogy a sok ki-ki meccsen plusz erőt adva győzelembe hajtsanak minket. Remélem, hogy a bajnoki mérkőzésekre sokkal többen kilátogatnak majd.
