Aki a tanár urat a kézilabdapályáról ismeri, talán a keresztnevét nem is tudja. Ha azt mondom, Pásztor Öcsi, akkor viszont rögtön megvan, kiről is beszélünk.
E heti választottunk szabolcsi születésű, de mára már teljes nyugalommal vallhatja és vallja is magát orosházinak. 1966 decemberében látta meg a napvilágot. Mátészalkán járt általános- és középiskolába. Édesapja ismertette meg ötéves korában a kézilabdával, amely sport a mai napig életének egyik meghatározója. Sportolás mellett szerezte diplomáját a nyíregyházi Tanárképző Főiskolán, földrajz-testnevelés szakon.
Pásztor Öcsi: maximalista vagyok, és őszinte (Fotó: Kecskeméti Krisztina)
– Főiskola után párhuzamosan dolgoztam és kézilabdáztam. Vállalkozóként tettem a dolgom, mellette Fehérgyarmaton, NB I/B-ben kézilabdáztam. Mindig szerettem volna tanítani, de ekkor még nem volt rá lehetőség. Ez egészen addig tartott, míg Árpási Csabáék hívására Orosházára nem jöttem. Akkor még NB II-es volt a csapat, de a vezetőség a legfelsőbb osztályt tűzte ki célul. Bajusz Józsi bácsi irányítása alatt egy remek kis társaság jött itt össze. Meg is nyertük az első évben az NB II-t, majd feljutottunk az elitbe, ahol szép sikereket értünk el (Magyar kupa 3. hely, NB I 4. hely, nemzetközi szereplés, stb). Amióta kézilabdázom, ez volt a legegységesebb alakulat, amiben játszhattam – mondja csillogó szemmel.
Első helyen a család!
Ezt a Rosta Piluék nevével fémjelzett csapatot és időszakot azóta is szeretettel emlegetik az orosházi kézilabdabarátok. Amikor véget ért az “Every-korszak”, Pásztor Öcsi tovább lépett. Békés, Kiskunfélegyháza, Törökszentmiklós. Csak “vándorlós időszaknak” hívja karrierjének ezt a szakaszát. Ez idő tájt kezdett tanítani, amivel régi vágya teljesült. Kardoskút, majd a Táncsics, ahol azóta is tanít. Mindeközben jött a család. Feleség és a két fiú, Kornél és Zsombor (szintén kézilabdások). Életében ők a főszereplők, és bár vannak különböző edzői felkérései, marad itthon, marad a család és a tanítás mellett. Maradt az orosházi kézilabda mellett is, hiszen az OFKSE serdülő csapatának edzője.
Amikor arra kérem, jellemezze magát néhány tulajdonságán keresztül, egy pillanatra sem lepődik meg.
Legfontosabb az őszinteség
– Elég kitartó embernek tartom magam. Sokat dolgoztam azért, hogy a sportban, a családi életben és a munkában is jól megálljam a helyem. Szeretném azt hinni, hogy egyenes ember vagyok. Amit megígérek, megbeszélünk, azt szeretem megtartani és el is várom, hogy megtartsák. Maximalista vagyok, emellett egyik legfontosabb számomra az őszinteség. Mindig őszintének kell lenni és a problémákat őszintén megbeszélni, mert csak így lehet valamilyen eredményt elérni – hangsúlyozza a népszerű tesitanár.
Aktív sportpályafutása befejeztével is sikeres, mégpedig életének mindhárom fontos területén. Imádja a családját és szépen nevelik két gyermeküket. Tanárként, a legutóbbi Táncsics-napon őt választották az Év Tanárának a diákok, kézilabdásként pedig a senior magyar válogatottal kétszeres Európa-bajnok és készül a harmadikra.
Ehhez már csak egyet tudunk hozzáfűzni: Így tovább Öcsi bá!
