Persze csakis akkor, ha nem a kapuban állna, ahol a napokban több jubileumot is ünnepelt. Ennek kapcsán kértük interjúra, mely során megtudtuk, meddig tervez az orosházi csapatnál, és azt is, volt-e legemlékezetesebb meccse.
Kapusunk, Herjeczki Balázs a Budakalász elleni bajnoki találkozón 200. alkalommal bújt az Orosháza mezébe NB I-es bajnoki mérkőzésen, majd az Eger elleni Liga Kupa összecsapáson 250. felnőtt (NB I-es és NB I/B-s bajnoki, Magyar Kupa, Liga Kupa és EHF-kupa) szereplését ünnepelhette az OFKSE színeiben. Csütörtöki interjúnk során kiderült, nem számolja a találkozókat. A 200. felnőtt mérkőzése alkalmából a klubtól kapott ereklyét jó szívvel őrzi, de úgy véli, nem a számokon van a hangsúly, ennek ellenére néhányat még említünk.
Balázs nyolcadik évét tölti Orosházán a felnőtt csapatnál
– A nyolcadik évem Orosházán, a jelenlegi hároméves szerződésem első évében járok, és úgy érzem, kölcsönösen jó a viszony a klubbal, klubvezetéssel. Szeretek Orosházán, és bár korábban, mint minden játékosnak, nekem is megfordult a fejemben, szerencsét próbálok, ma már nem szeretnék máshol játszani. Itt a családom, a párom, minden a városhoz köt. Sokszor nézem a többieket, milyen rossz nekik a szeretteiktől távol, én összetehetem a két kezem, hogy mellettük lehetek. A „helyi fiúval” szemben persze talán magasabbak az elvárások, de ez nem zavar – emeli ki Balázs.
Ahogyan azt is, nem tudja, mi a jó kapus titka, ha tudná, reggeltől estig ezt csinálná. Nehéz posztról beszél, melyben sok a küzdelem és magas fokú kitartást kíván.
– Nem tudom, hogy még egyszer választanám-e a kapus posztot, nagyon nehéz feladat, hatalmas felelősséggel. Természetesen imádom a helyem, de minden csapatban, minden edző alatt mást jelent a jó hálóőr. Azt megtanultam, függetlenül a felállt védelemtől, és a formámtól is, egy bizonyos szintet hozni kell. Ha az ember jó formában van, ez evidens, ha nem, akkor nagyon nehéz dolgod van, és persze itt is megtalálható az a faktor, amit nem tudsz befolyásolni. Ha még egyszer dönthetnék, megfontolnám, hogy inkább irányító leszek – mondja nevetve, de rögtön visszatérve a komolysághoz hangsúlyozva azt is, hogy folyamatosan a jelenben kell élni, 3-4 naponta vár rájuk élet-halál mérkőzés.
Ma már nem szeretne máshol játszani, minden a városhoz köti
– Épp ezért nem is tudok arra gyors választ adni, melyik volt a legemlékezetesebb meccsem. Nagyon sok fontos találkozó van, sőt, ha most elkezdem sorolni a következő mérkőzéseket, rájövünk, mind fontos, egytől-egyig valamennyin a maximumot kell kihozni magadból. Sokan mondják, erős a mezőny, küzdelmes a magyar bajnokság, és ez így is van, tapasztaljuk minden találkozón. Apróságok döntenek, melyben a kapus felelőssége hatalmas – teszi hozzá a tanulást ezúttal is hangsúlyozó hálóőrünk.
Balázs egy két évvel ezelőtti interjúban úgy nyilatkozott nekem, az élete a kézilabda. A mostani beszélgetés megmutatta, mit sem változott a helyzet (szerencsére), ahogyan ő fogalmazott: napokig tudna mesélni a sportágról, élményeiről, tapasztalatairól, melyek hasznosak lesznek számára majd akkor is, amikor már nem a pályán bizonyítana. Most viszont még marad, szurkolóink örömére, és a maximumot nyújtva teszi hozzá a maga részét az orosházi csapat teljesítményéhez.
