Komporály Attila és Ferenczi Botond. Kilenc hónap különbséggel mindketten Székelyföldről, a Székelyudvarhelyi KC csapatától kerültek Orosházára, az OFKSE NB I-es kézilabda-csapatához. A jobbszélsőt és a jobbátlövőt nem elsősorban a kézilabdáról, hanem az erdélyi, székelyföldi karácsonyokról, családi ünnepeikről faggattuk.
Karácsony Hóba temetkezett csíki havasokon,
Áron — egymagában — fenn a Madarason?
— Uram, — fohászkodik — Fiad megszületett,
Karácsony este van? Hogyha megteheted,
Te, aki rendezed ezt a nagyvilágot,
Jutass nekünk is egy kicsi boldogságot.
(Széllyes Sándor: Székely Karácsony, részlet)
A 27 éves Komporály Attila egyedüli gyerek, bár az erdővidéki Baróton született, a nem egész ezerlelkes Bardócon él, már amikor nem a távoli Orosházán száguldozik a pálya jobb szélén. Amikor a karácsonyról kérdezem, felcsillan a szeme, és beszél és beszél.
— Megvesszük az ajándékokat, és Ádám és Éva napján a mennyasszonyommal feldíszítjük a fát, majd a csomagokat betesszük a fa alá. Idén is kijönnek hozzánk a szülők is. A másnapi ünnepi ebéd elmaradhatatlan része a húsleves, tulajdonképpen ez a fő étel, mellette paprikával megszórt hagymás krumplit eszünk, no és a főtt csirkehúst.
A hal eddig hiányzott az asztalról, mert Attila nem szereti, de a vendégek kedvéért idén kerül az asztalra pisztráng. A karácsony valóban a családé, második napján jönnek a keresztgyerekek, a közeli rokonok.
— A karácsonyi időszakot a családdal, a barátokkal arra is kihasználjuk, hogy szánnal a szép nagy hóban (úgy tudom, hogy már hullott néhány centi) kimenjünk a hegyekbe és jó forralt bor mellett beszélgessünk egy jót — tekintett a távoli szülőföldre Komporály Attila. Nálunk az emberek igyekeznek őrizni a hagyományokat, a közeli Erdőfülén például 24-én, az ajándékozás után mindenki bálba megy, amelyben sokszor három-négyszázan is összejönnek.
Hiányzik a család
— Tíz éve nem vagyok otthon, mióta Orosházán vagyok, különösen hiányzik a család — érzékenyül el Komporály Attila. — Ha nem úgy megy a csapatnak, jobban kijön a honvágy. Jól érzem magam Magyarországon, a csapatnál is, egyre jobb a csapatszellem, a hangulat és jönni fognak az eredmények is, s ezzel örömet szerezhetünk szurkolóinknak. Jómagam is szeretnék sokkal jobb játékot nyújtani. Jól jön a pihenő, hazamehetek, feltöltődhetek.
A székelyföldi jobbszárny: Komporály Attila és Ferenczi Botond (Fotó: Zsedényi Péter – OFKSE.hu)
Gyergyóditró legnagyobb nevezetessége a 75 méter toronymagasságú római katolikus templom. Ferenczi Botond és családja ide szokott eljárni az éjféli misére, ami természetesen kihagyhatatlan Szenteste (kijavít: „nálunk Ádám és Éva napja”). Életében mindig is a karácsony volt a leginkább várt ünnep, bár Székelyföldön a Húsvét, sőt a Pünkösd talán még jelentősebb alkalom. „A Csíksomlyó a mienk!”
— Édesapám idejében még ment a Dicső Szent János-éneklés, gyerekkoromban — sőt, ma is — megy a betlehemezés, Jézus születésének, a Betlehemben történteknek az eljátszása, a pásztorjáték. Egyébként minél eldugottabb helyen van egy falu, annál jobban megmaradtak a régi szép szokások — mondja a 29 éves Ferenczi Botond, aki Gyergyóditrón a Ferencziknek már a hatodik generációja. — Nálunk nem a Jézuska, hanem az Angyal hozta a karácsonyfát és az ajándékokat.
Ha karácsony, akkor Ditróban, a nagyszülőknél töltött káposzta. Bejgli inkább csak az utóbbi években jellemző kőttes, korábban főként úgynevezett „szögletes” kalácsot sütöttek a nagymamáik. Másnap Botondék a másik nagyszülőjénél szoktak ebédelni. Felesége székelyudvarhelyi, annak szüleinél is eltöltenek egy kis időt. Karácsony második napján ezúttal disznót vágnak, készül majd a sonka, a füstölt véres májas, a káposzta levéből főzött leves.
Idén különösen várja az ünnepet, hiszen kislányuknak a mostani lesz az első karácsonya.
— Miatta hagytam abba egy időre a kézilabdát is, így ezt az értékes időszakot vele és a feleségemmel tölthettem — folytatta a játékos. — Jövőre építkezni szeretnénk, a következő karácsonyokat már a saját házunkban akarjuk eltölteni, s itt fogadni a szüleinket.
Nagy benne a bizonyítási vágy
Ferenczi Botond pályafutását jóbarátjához, Komporály Attilához hasonlóan Székelyudvarhelyen kezdte, majd tíz éve a Pick Szegedhez igazolt, ahol tagja volt a 2007-ben bajnoki aranyat szerző együttesnek, még a Bajnokok Ligájában is szerephez jutott. Kölcsönben játszott az Orosháza, a Székelyudvarhely, a Tatabánya csapataiban is, majd 2009-ben visszatért nevelőklubjához, mellyel Komporállyal együtt tavaly megnyerték a Challenge Kupát. Egy éves pihenő után igazolt Orosházára.
— Nagyon jól érzem magam Orosházán, óriási bizonyítási vágy munkál bennem. Soha nem volt még ilyen jó edzőm, mint Buday Dániel, aki érzi, tudja a játékot — tette hozzá a balkezes átlövő.
Gajdács Pál
