Vajer Tamás, az Orosházi FKSE-LINAMAR elnöke nem ma kezdte a szakmát. Elődje és atyai barátja, Rajki István mellett éveken át látta el az alelnöki feladatokat. Korábban a hazai élvonal egyik meghatározó játékosa volt, azonban egy szerencsétlen baleset következtében fel kellett adnia sportolói karrierjét és álmait. Egyesületünk vezetőjével a Hír6.hu készített interjút.
A posztját egészségi okból feladni kényszerülő kapus azonban derekasan állta és állja a sarat, bírja a kihívásokat és rugalmasan hárítja az immár virtuális lövéseket. Vajer Tamás a súlyos, játékos pályafutásának végét jelentő sérülését követően sem csüggedt, feladatot, feladatokat keresett és talált magának. Az OFKSE elnöki tennivalóit immáron egy éve ellátó nagybetűs sportemberrel – a Hír6.hu Megyejárás rovatának keretében – a második otthonának tekinthető Eötvös Sportcsarnok lelátóján beszélgettünk.
Fotó: Bencsik Ádám – Hír6.hu
Mint mondta, jelenleg mintegy 350 gyermek jár az egyesülethez sportolni azért, hogy a játék alapjait elsajátítsa, ami a számosságot tekintve országos szinten is elismerésre méltó merítési lehetőség. Az utánpótlás bázis vetületében nem csupán városi szinten gondolkodnak – húzta alá, kiemelve: a környező települések, azaz Nagyszénás, Gádoros, Tótkomlós, Mezőhegyes, vagyis a megye harmadik legnépesebb településének vonzáskörzete is hozzájuk tartozik. Ottjártunkkor éppen egy lelkes kis gyerekcsapat szivacslabdázott, szigorú, ámde igazságos edzői felügyelettel.
– Hogyan lehet az eltelt egy évet, az elnöki tevékenységet, az eredményeket összegezni?
– Hangsúlyozom, hogy egy évvel ezelőtt Rajki Istvánnal vállvetve kezdtük meg, illetve folytattuk a közös munkát. A férfi felnőtt csapattal kitűzött célokat megvalósítottuk, a felsőházba kerültünk és a nemzetközi kupában is komoly sikereket értünk el. Hiszem, hogy az eredmények által Orosháza ismét felkerült a kézilabdázás európai térképére és ez nagy szó, nagyon nagy érték. A felnőtt csapat jó úton jár, az utánpótlás-nevelés terén azonban továbbra is rengeteg a tennivaló. Számomra nem elegendő az, ha csupán sok gyermek jár hozzánk. Vezetőtársaimmal közösen nagy energiákat fektetünk abba, hogy az edzőink kiugró színvonalú képzésben részesüljenek azért, hogy tudásukat mind jobban és jobban tudják kamatoztatni.
– Az utánpótlással összefüggésben mi az elsődleges cél?
– Térségi szintre szeretnénk kiterjeszteni az utánpótlás-bázist. Orosháza vonzáskörzete, a Dél-békési terület kiváló táptalaj. Nem az az elsődleges és legfontosabb, hogy Orosházára hozzuk a környékbeli gyerekeket, hanem az, hogy helyben, a lakóhelyükön tudjunk nekik kiváló szakmai, edzői felügyeletet és megfelelő minőségű eszközöket biztosítani. Azt is tudni érdemes, hogy 15-16 éve működik a Táncsics gimnázium sportosztálya, s ez azért fontos, mert, amikor a gyerekek befejezik az általános iskolát, akkor rendelkezésre áll egy olyan középfokú oktatási intézmény, ahol a tanulás mellett a kézilabdával is kiemelkedő körülmények között tudnak foglalkozni.
Fotó: Bencsik Ádám – Hír6.hu
Természetesen nem az egyik napról a másikra nevelünk kézilabdásokat, ez egy hosszú, éveken át tartó folyamat, hiszen rengeteg energia, idő és munka szükséges ahhoz, hogy egy játékost vagy akár egy edzőt kineveljünk. Ehhez részünkről szakmai tudásra van szükség, a gyermekek részéről pedig tehetség szükségeltetik. Büszke vagyok arra, hogy a nálunk nevelkedett játékosok közül többen élcsapatoknál szerepelnek. Balogh Zsoltot például mindenki ismeri, ő abben a teremben kezdte el pattogtatni a labdát, ahol most beszélgetünk.
– A továbbiakról mit lehet tudni? Azért kérdem mindezt, mert tudható, hogy több egyeztetésen vett részt, ahol Mocsai Lajossal beszélték meg a hosszú távú jövőt meghatározó tennivalókat.
– A konkrétumokról még nem tudok nyilatkozni, mert további megbeszélések szükségesek ahhoz, hogy a sarokpontok napvilágra kerülhessenek, azt azonban elmondhatom, hogy nagyon jó úton járunk. Alapvető, hogy a gyermek, aki idejön hozzánk kézilabdázni, az iskolában is jól teljesítsen. Nem lesz, nem lehet mindenkiből élvonalbeli, esetleg nemzetközi szintű játékos, azonban arra kell törekedni, hogy akinek megvan a képessége és a tehetsége abból profi, lehetőség szerint egyetemet vagy főiskolát végzett kézilabdázó lehessen.
