Bár a vajdasági Adáról származik, mégis szinte tősgyökeres orosházinak is mondhatná magát az OFKSE kézilabdacsapatát 16 esztendeje erősítő sportoló – Berta Gábor A hét embere az OrosCafé.hu hírportálon.
A kezdeti kosaras és focista szárnypróbálgatások után, már Adán a kézilabdánál kötött ki Berta Gábor.
– 16 évesen, 2000-ben, Árpási Csaba– akinek a mai napig hálás vagyok – hívására érkeztem Orosházára. A Táncsics Gimnázium akkor először induló sportosztályába kerültem és az ebben az időben NB I-es Every Day KSE serdülőcsapatában folytattam a sportot. Hamar megszerettem a várost, a sulit és persze a klubot is – mesél a kezdetekről Gábor.
A kézilabdacsapatban végigjárta az utánpótlás csapatokat, majd felkerült a felnőttbe. Amikor az “Every” már nem tudta tovább vállalni az első osztályt, egy fiatal társasággal került vissza az NB I/B-be. Bajusz József irányításával fejlődtek és kerültek folyamatosan feljebb, aztán már Füzesi Ferenccel ismét eljutott az első osztályba a csapat. Gábor kihagyhatatlan tagja lett az orosházi gárdának.
Berta Gábor (b) mindig tanulni akar. Itt éppen edzője, Vladan Jordovic utasításait hallgatja (Fotó: Rajki Judit)
– Azon a bizonyos, feljutásról döntő mérkőzésen egy sérülés miatt csak öt percet játszhattam. A mérkőzést telefonon követtem végig a csabai sürgősségin – mondja mosolyogva, majd folytatja: – Mindig fontosnak tartottam, hogy a kézilabda mellett legyen még más területe az életnek, ahol megállhatom a helyem, amire az aktív sport befejezése után támaszkodhatok. Szerencsére a klub támogatott a tanulásban, így a mindennapos edzések mellett el tudtam végezni a tanárképző főiskolát földrajz szakon és edzői képesítést is szereztem. Mostanság Vladan Jordovic mester irányításával nagyon profi szellemben készülünk az előttünk álló feladatokra. Még ennyi év után is tudok fejlődni, újat tanulni. Amíg fizikailag jól bírom és amíg segíteni tudok a csapatnak, addig folytatom – teszi hozzá.
Ismét először egy visszafogott – olyan Berta Gabis – mosoly, amikor a magánéletről, a nem sporttal kapcsolatos tervekről kérdezem, de erre is készségesen válaszol:
– Kedvesemmel már több mint két és fél éve vagyunk együtt és jól megértjük egymást. Vele képzelem el az életemet. Azt, hogy ez otthon Adán, vagy itthon Orosházán zajlik majd, még nem tudom. Az aktív sportpályafutás befejeztével mindenképp szeretnék tanítani, gyerekekkel foglalkozni. Majd az élet hozza, hogy ezt az iskolában, a pályán, vagy esetleg mindkét területen folytatom. A vezérlő elv állandó, az élet bármely területére alkalmazható.
Mindig úgy megyünk ki a pályára, hogy bármi történjék is, mindent, a maximumot adjuk ki magunkból. Ahogyan Jordovic mester mondja: nekünk a fejünket is oda kell tenni, ahová más még a lábát sem
– zárja a beszélgetést Gábor, majd indul, hisz este már fontos meccse van…
