 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
"Szeretném végre leszedni a megtermelt gyümölcsöt"
Beszélgetés Bajusz József vezetőedzővel
(OFKSE, 2007.08.30.)
A kánikulának vége, azonban tovább izzadnak majd fiaink. Szeptember 1-jén torna itthon, majd három nap múlva már Magyar Kupa meccs a Makó ellen. De hogyan is áll mindezek előtt a felnőtt csapat formája? Mit várhatunk a következő meccsektől?
Bajusz József a klub régi-új edzője egy hosszabb interjúban beszél szakmáról, játékosokról, magánéletről és a jövőről...
Még egy rombolást nem bír el a klub
- Két év után vetted át újra a csapatot. Hogyan látod a játékosokat? Változott-e valami?
- Így utólag meg vagyok lepődve, mert sokkal könnyebbnek gondoltam a dolgot. Nem hittem, hogy ennyire el tud veszni a tűz, a harciasság a csapatból. Ennek az okait én nem boncolgatnám. Bennem még az a csapat élt, melyet annak idején itt hagytam. Most pedig egy letargikus társaságot kellett átvennem, akikben már megvan az, hogy kamuzzanak, hogy ne teljesítsék a dolgokat. Annak idején nem is kellett rájuk nézni, tudtam, hogy végzik a munkát. Ez eltűnt. Így hosszabb időre lesz szükség, hogy a régi tűz visszajöjjön. A privát véleményem szerint pedig az elmúlt két évben a fiatalok fejlődése stagnált. Még nincsenek elkésve semmivel, hiszen fiatalok. Az átlagéletkor 21,2 év, ebben benne van a két "öreg" is, Szikora Attila és a fiam, Bajusz Attila is. Már látszik, hogy az az alapgondolat, amit annak idején elképzeltünk, hogy saját játékosokkal játszunk majd az NB I-ben, nem vált valóra. Azt a tékozlást, amit az elmúlt években csináltunk a játékosokkal, ezt egy csapat sem tudta volna fájdalommentesen elviselni. Beszélhetünk keresztbe hosszába, akkor is tények bizonyítják, hogy az itt nevelkedett gyerekek egy része már máshol húzóember az NB I-ben, már vannak B válogatottak is, és a serdülő és junior gárdából is hasonló a kép. Ezt mi mind szétszórtuk. Elvitte őket a Szeged, az Elektromos, a Békés.
A legolcsóbb játékos a hazai játékos
- Kikre gondolsz itt? Kik tékozoltak?
- Azokra, akik elkezdték lefektetni ezeket az alapelveket, és azokra, akik vitték a klub életét. Mindenkire! A cél az volt, hogy a saját neveltjeink idővel átveszik a vezénylő pálcát. Ám ez messze nem valósult meg.
- Ennek mik az okai?
- Erre részben nem tudok, részben nem is akarok teljes egészében válaszolni. Már azt sem tartottam annak idején helyesnek, hogy 10-20 ezer forintos tartozásokért szabadon távozhatott, aki akart. Ez egy rombolás volt. Ez akkor azért történt így, hogy megmentsük a nagycsapatot. De akkor sem lett volna szabad odaadni őket másnak. Meg kellett volna tartani, és kettős játékengedéllyel kölcsönadni őket, így legalább saját játékosok lettek volna. Ez a legolcsóbb megoldás. Aztán voltak olyanok – a Varsandán gyerekek, Pánczél Zoli, Papp Krisztián – akik személyes konfliktusok miatt távoztak. Ezek tények. Sajnos Balogh Zsolt, Kocsis Csaba vagy Varga Zsolt is elment akkor, hogy csak a legtehetségesebbeket említsem. Ez már túl sok volt.
"Amire nem készítem fel a csapatot, azt nem is kérhetem tőlük számon"
- Kanyarodjunk vissza a jelenhez. Mik a terveid a csapattal?
- Három évet kaptam arra, hogy megcélozzuk az NB I-et. A vezetőség most meg lenne elégedve az 1-4 helyezéssel. Én azonban azt mondom, így nem lehet: az első helyet várom el, hisz mindig maximalista voltam. Ám ez nem csak rajtam múlik. Mindenki tudja, hogyan működik a sport: 60 százaléka a pályán játszódik, 40 százaléka a pályán kívül. Ehhez a 40 százalékhoz a klubnak kell újra felnőni, nekünk meg a 60-hoz.
- Sokszor a kívülálló úgy érzi, hogy ez az arány megfordul.
- A legnagyobb jó szándékkal mondtam ezeket a százalékokat. De ezek teljesítése még mindig kevés. Szeptembertől újra nekilátunk a bázis kiszélesítésének az utánpótlás terén. Fel akarjuk állítani a régi jól bevált piramist: az alapok legyenek szélesek, utána pedig csúcsosodjunk. Ezt már nem kitalálni kell, csupán követni. Ez célravezető lesz, de még egy játékos herdálás nem engedhető meg. Sokkal könnyebb egy játékost felnevelni, mint megtartani. Azokban a srácokban, akik elmentek, mindben benne van, hogy egyszer Orosházán szeretnének játszani. Hiszen ott akarják megmutatni magukat legjobban, ahonnan származnak. Ha a feltételek meglesznek, akkor ezen gyerekek egy részét még vissza is lehetne hozni.
- Hogyan halad a felkészülés?
- Úgy egyeztünk a vezetőséggel, hogy próbáljuk a sorokat feltölteni az ifistákkal. Én nem máról holnapra akarok csapatot építeni. Van még három hét a bajnokság kezdetéig, odáig kell formába lendülni. Eddig mindenki játszott a keretből, most következik a szűkítés. Az edzőmeccsek eredménye engem nemigen izgat. A csapat összekovácsolásán dolgozom, de a legnagyobb cél, hogy fejben helyre tegyem a gyerekeket. Jó úton haladunk, a hozzáállással nincs gond. Akiket megróttam pénteken, azok kedden már szépen dolgoztak, kiküszöbölték a hibákat, amire felhívtam a figyelmet. Amire nem készítem fel a csapatot, azt nem is kérhetem tőlük számon.
Némely poszton minden rendben, de van ahol még hiányos a kép
- Nézzük végig sorjában a csapatot. Melyik poszton mi a jelenlegi helyzet?
- A lövőkkel még baj van, különösen a jobb oldalon. Egyetlen új érkezőnk van, egy balkezes játékos kettős igazolással Békésről, Molnár Sándor. Jobb kettőben jobb kezesünk van, Kósa Balázs, akinek nagyon jó rugói vannak, ám nem képes arra, hogy kívülről szakítson. Krizsán Attila olyan típus, akit itt is használni lehet, de inkább szélső, mint átlövő. Így azzal kell főzni, amink van. Az irányító posztról távozott Raffai András, így Attila fiam egyedül maradt. Kovács Attilát kell beépítenem, és megkaptuk Varsandán Milánt kettős igazolással – bár Ő szegeden szélsőt játszott. Kardos Robinak is "ki van írva a pályázat": aki bejátssza magát cserének az irányító posztra, az lesz a második. Kovács Attilának ismét alkalma van megragadni a lehetőséget. Ebben a gyerekben sok van, ám Ő eddig nem hitt igazán magában. Akkor hogyan várja el a környezetétől ugyanezt? A lehetőséget megkapta, és úgy néz ki, hogy él is vele. Ha ezt a formát hozza az éles meccseken is, akkor nem lesz kétségem a másik irányítóról. Emellett próbálom még beépíteni a védelembe is. A két ballövő közül Berta Gábor már tavaly is fájlalta a vállát, őt ez hátráltatja. Bánfi Imre feljövőben van. A jobb szélsőben a Békésről jött Molnárral – úgy látszik – jól járunk. Bal szélen sem lesz gond: Kádár Tamás feljött az ifiből, Varga Antal, Kardos Róbert és Varsandán Milán is bevethető. Milán azonban csak akkor jöhet szóba, ha megkapjuk Szegedről legalább hetente kétszer. E nélkül nem tudom beépíteni a csapatba. A beállóban pedig küzdenek egymással a srácok, Csikós Lajos és Gazsó Péter. Nekik is van még hova javulni.
- A kemény védelem nálad mindig nagyon fontos eleme volt a játéknak. Ebben hogy állunk?
- A támadásokkal van nagyobb gond, így lehet, hogy csak 1-0-ra nyerjük a meccseket. Mert azt meg tudjuk oldani, hogy ne kapjunk gólt. A védelem – úgy ahogy – összeállt, a lerohanások mennek. Még vannak hibák: túlságosan lazák, lágyak vagyunk. A kapusok közé szerettem volna felhozni Marton Bogátot, de ő csak heti két edzést vállalt volna. Ez kevés ezen a szinten. Így a fiatal, de nagyon tehetséges Patakfalvi Ádámot hívtam be Szikora Attila és Molnár Gábor mellé.
- Ki a jelölted az első számú kapus posztjára?
- Senki. Nálam az játszik, aki a legjobb formában van. Feltették a múltkor a kérdést, hogy a fiammal mi lesz? Semmi. Neki – ahogy ez eddig is volt – többet kell mutatnia a társainál. Előre kérem a szülőket, hogy ne jöjjenek nekem majd ezzel, hogy "bezzeg a Te fiad"! Nálam az játszik, aki a legjobb. Ha Attila fiam nincs formában, akkor ül a padon. De ha megy neki, akkor játszik. Ez ilyen egyszerű. Nekem mindenki az edzéseken bizonyítson. Ha valakiről tudom, hogy egy részfeladatot nem tud jól megoldani, akkor azt nem bízom rá. De ha bármely játékosom hibázik meccsen, ám tisztában vagyok vele, hogy meg tudja valósítani az elképzelést, csak most épp nem jött ki neki, attól még lehetőséget fog kapni. Erre valók az edzések, hogy mindenkiről begyűjtsem az infókat, mire képes.
A hazai torna felkészülés, a kupameccs azonban már tétre megy
- Következik egy hazai torna. Mit vársz tőle?
- Mindenképpen edzőmeccsek lesznek. Gond, hogy a lemondások miatt nem lesz elég meccsünk. Így ezt a tornát a felkészülésnek kell betudnom. Itt egy nap alatt három meccs lesz, be kell osztani az erőt. A Pécs annyi pénzt kapott, hogy az NB I-be készül, de nem láttam még őket. Tiszaföldvárt megvertük ugye idegenben most, róluk már van némi infónk. Makót pedig ismerjük.
- Ha már a Makónál tartunk: a keddi Magyar Kupa meccsen csak a győzelem elfogadható?
- Ez nem is kétséges! Mondtam is a gyerekeknek: a tétmeccsen azok játszanak, akik tudják már a dolgokat.
Otthon is a kézilabda töltötte ki az életem
- Témát váltok. Abban a két évben, amikor nem voltál itt, merre jártál, mivel foglalkoztál?
- Otthon voltam a Vajdaságban, ahol – mi más – a kézilabda töltötte ki az életem. Engem mindig amolyan "mentőedzőnek" alkalmaznak: voltam Zentán, hisz kieső volt a csapat félévkor. A végén hatodikak lettünk. Utána egy szomszéd kisvárosban szintén a kiesés ellen küzdöttek, a végén 16 csapatból a nyolcadikak lettünk. Majd Adán volt egy "munkásolimpia", melynek 2600 résztvevője volt. Itt 40 év feletti játékosok nevezhetnek. A férfiakkal ezt megnyertük.
- Az itteni edzőségedből melyik csapatot tartottad, tartod a legjobbnak?
- Nálam nincs ilyen. Mind jó volt a maga nemében, nem lehet őket összehasonlítani. De nekem nem is ez a lényeg. Hanem az, amikor azt látom, hogy az én "picijeim", akiket gyerekkoruk óta neveltem, már nem azt nézik a pályán, hogy az ellenfél közül ki milyen jó játékos, nem esnek hanyatt egy Pick Szeged vagy egy Fotex Veszprém ellen. Aki ellen felállnak, tudják, hogy most ezeket "agyonverjük" és ennyi. A legnagyobb dolog győztes mentalitású embereket és játékosokat nevelni. Egy jó játékos és egy klasszis játékos is mindent tud a kézilabdáról. A különbség az, hogy a klasszis akkor ad legtöbbet, amikor a legjobban kell. És én világ életemben klasszisokat szerettem nevelni. Azokat, akikből kevesen nézték ki, hogy egyáltalán lesz is belőlük valaki. A gyerekek azonban hozták a sikereket. A két NB I-es gárda is nagy csapat volt. Bár nem én voltam végig az edző, mégis én készítettem fel őket. Sokan mondják, hogy nagy a pofám. De az eredmények önmagukért beszélnek.
- Mennyire hiányzott – már ha egyáltalán hiányzott – Orosháza?
- Mikor a vezetőséggel tárgyaltam, kihangsúlyoztam, hogy az anyagi rész annyira nem érdekel. Maradt bennem egy beteljesületlen vágy, amit szeretnék befejezni. Valami olyan ez, amikor a táncos fél lábbal fent maradt a levegőben, mert megszűnt a zene. Én így érzem magam. Be akarom teljesíteni azt, amit itt elkezdtem. Én csak termeltem, termeltem, de mindig más szedte le a gyümölcsöt. És most már szeretném én is leszedni.
© Zsedényi Péter 2003 - Minden jog fenntartva!
Bajusz József a klub régi-új edzője egy hosszabb interjúban beszél szakmáról, játékosokról, magánéletről és a jövőről...
Még egy rombolást nem bír el a klub
- Két év után vetted át újra a csapatot. Hogyan látod a játékosokat? Változott-e valami?
- Így utólag meg vagyok lepődve, mert sokkal könnyebbnek gondoltam a dolgot. Nem hittem, hogy ennyire el tud veszni a tűz, a harciasság a csapatból. Ennek az okait én nem boncolgatnám. Bennem még az a csapat élt, melyet annak idején itt hagytam. Most pedig egy letargikus társaságot kellett átvennem, akikben már megvan az, hogy kamuzzanak, hogy ne teljesítsék a dolgokat. Annak idején nem is kellett rájuk nézni, tudtam, hogy végzik a munkát. Ez eltűnt. Így hosszabb időre lesz szükség, hogy a régi tűz visszajöjjön. A privát véleményem szerint pedig az elmúlt két évben a fiatalok fejlődése stagnált. Még nincsenek elkésve semmivel, hiszen fiatalok. Az átlagéletkor 21,2 év, ebben benne van a két "öreg" is, Szikora Attila és a fiam, Bajusz Attila is. Már látszik, hogy az az alapgondolat, amit annak idején elképzeltünk, hogy saját játékosokkal játszunk majd az NB I-ben, nem vált valóra. Azt a tékozlást, amit az elmúlt években csináltunk a játékosokkal, ezt egy csapat sem tudta volna fájdalommentesen elviselni. Beszélhetünk keresztbe hosszába, akkor is tények bizonyítják, hogy az itt nevelkedett gyerekek egy része már máshol húzóember az NB I-ben, már vannak B válogatottak is, és a serdülő és junior gárdából is hasonló a kép. Ezt mi mind szétszórtuk. Elvitte őket a Szeged, az Elektromos, a Békés.
A legolcsóbb játékos a hazai játékos
- Kikre gondolsz itt? Kik tékozoltak?
- Azokra, akik elkezdték lefektetni ezeket az alapelveket, és azokra, akik vitték a klub életét. Mindenkire! A cél az volt, hogy a saját neveltjeink idővel átveszik a vezénylő pálcát. Ám ez messze nem valósult meg.
- Ennek mik az okai?
- Erre részben nem tudok, részben nem is akarok teljes egészében válaszolni. Már azt sem tartottam annak idején helyesnek, hogy 10-20 ezer forintos tartozásokért szabadon távozhatott, aki akart. Ez egy rombolás volt. Ez akkor azért történt így, hogy megmentsük a nagycsapatot. De akkor sem lett volna szabad odaadni őket másnak. Meg kellett volna tartani, és kettős játékengedéllyel kölcsönadni őket, így legalább saját játékosok lettek volna. Ez a legolcsóbb megoldás. Aztán voltak olyanok – a Varsandán gyerekek, Pánczél Zoli, Papp Krisztián – akik személyes konfliktusok miatt távoztak. Ezek tények. Sajnos Balogh Zsolt, Kocsis Csaba vagy Varga Zsolt is elment akkor, hogy csak a legtehetségesebbeket említsem. Ez már túl sok volt.
"Amire nem készítem fel a csapatot, azt nem is kérhetem tőlük számon"
- Kanyarodjunk vissza a jelenhez. Mik a terveid a csapattal?
- Három évet kaptam arra, hogy megcélozzuk az NB I-et. A vezetőség most meg lenne elégedve az 1-4 helyezéssel. Én azonban azt mondom, így nem lehet: az első helyet várom el, hisz mindig maximalista voltam. Ám ez nem csak rajtam múlik. Mindenki tudja, hogyan működik a sport: 60 százaléka a pályán játszódik, 40 százaléka a pályán kívül. Ehhez a 40 százalékhoz a klubnak kell újra felnőni, nekünk meg a 60-hoz.
- Sokszor a kívülálló úgy érzi, hogy ez az arány megfordul.
- A legnagyobb jó szándékkal mondtam ezeket a százalékokat. De ezek teljesítése még mindig kevés. Szeptembertől újra nekilátunk a bázis kiszélesítésének az utánpótlás terén. Fel akarjuk állítani a régi jól bevált piramist: az alapok legyenek szélesek, utána pedig csúcsosodjunk. Ezt már nem kitalálni kell, csupán követni. Ez célravezető lesz, de még egy játékos herdálás nem engedhető meg. Sokkal könnyebb egy játékost felnevelni, mint megtartani. Azokban a srácokban, akik elmentek, mindben benne van, hogy egyszer Orosházán szeretnének játszani. Hiszen ott akarják megmutatni magukat legjobban, ahonnan származnak. Ha a feltételek meglesznek, akkor ezen gyerekek egy részét még vissza is lehetne hozni.
- Hogyan halad a felkészülés?
- Úgy egyeztünk a vezetőséggel, hogy próbáljuk a sorokat feltölteni az ifistákkal. Én nem máról holnapra akarok csapatot építeni. Van még három hét a bajnokság kezdetéig, odáig kell formába lendülni. Eddig mindenki játszott a keretből, most következik a szűkítés. Az edzőmeccsek eredménye engem nemigen izgat. A csapat összekovácsolásán dolgozom, de a legnagyobb cél, hogy fejben helyre tegyem a gyerekeket. Jó úton haladunk, a hozzáállással nincs gond. Akiket megróttam pénteken, azok kedden már szépen dolgoztak, kiküszöbölték a hibákat, amire felhívtam a figyelmet. Amire nem készítem fel a csapatot, azt nem is kérhetem tőlük számon.
Némely poszton minden rendben, de van ahol még hiányos a kép
- Nézzük végig sorjában a csapatot. Melyik poszton mi a jelenlegi helyzet?
- A lövőkkel még baj van, különösen a jobb oldalon. Egyetlen új érkezőnk van, egy balkezes játékos kettős igazolással Békésről, Molnár Sándor. Jobb kettőben jobb kezesünk van, Kósa Balázs, akinek nagyon jó rugói vannak, ám nem képes arra, hogy kívülről szakítson. Krizsán Attila olyan típus, akit itt is használni lehet, de inkább szélső, mint átlövő. Így azzal kell főzni, amink van. Az irányító posztról távozott Raffai András, így Attila fiam egyedül maradt. Kovács Attilát kell beépítenem, és megkaptuk Varsandán Milánt kettős igazolással – bár Ő szegeden szélsőt játszott. Kardos Robinak is "ki van írva a pályázat": aki bejátssza magát cserének az irányító posztra, az lesz a második. Kovács Attilának ismét alkalma van megragadni a lehetőséget. Ebben a gyerekben sok van, ám Ő eddig nem hitt igazán magában. Akkor hogyan várja el a környezetétől ugyanezt? A lehetőséget megkapta, és úgy néz ki, hogy él is vele. Ha ezt a formát hozza az éles meccseken is, akkor nem lesz kétségem a másik irányítóról. Emellett próbálom még beépíteni a védelembe is. A két ballövő közül Berta Gábor már tavaly is fájlalta a vállát, őt ez hátráltatja. Bánfi Imre feljövőben van. A jobb szélsőben a Békésről jött Molnárral – úgy látszik – jól járunk. Bal szélen sem lesz gond: Kádár Tamás feljött az ifiből, Varga Antal, Kardos Róbert és Varsandán Milán is bevethető. Milán azonban csak akkor jöhet szóba, ha megkapjuk Szegedről legalább hetente kétszer. E nélkül nem tudom beépíteni a csapatba. A beállóban pedig küzdenek egymással a srácok, Csikós Lajos és Gazsó Péter. Nekik is van még hova javulni.
- A kemény védelem nálad mindig nagyon fontos eleme volt a játéknak. Ebben hogy állunk?
- A támadásokkal van nagyobb gond, így lehet, hogy csak 1-0-ra nyerjük a meccseket. Mert azt meg tudjuk oldani, hogy ne kapjunk gólt. A védelem – úgy ahogy – összeállt, a lerohanások mennek. Még vannak hibák: túlságosan lazák, lágyak vagyunk. A kapusok közé szerettem volna felhozni Marton Bogátot, de ő csak heti két edzést vállalt volna. Ez kevés ezen a szinten. Így a fiatal, de nagyon tehetséges Patakfalvi Ádámot hívtam be Szikora Attila és Molnár Gábor mellé.
- Ki a jelölted az első számú kapus posztjára?
- Senki. Nálam az játszik, aki a legjobb formában van. Feltették a múltkor a kérdést, hogy a fiammal mi lesz? Semmi. Neki – ahogy ez eddig is volt – többet kell mutatnia a társainál. Előre kérem a szülőket, hogy ne jöjjenek nekem majd ezzel, hogy "bezzeg a Te fiad"! Nálam az játszik, aki a legjobb. Ha Attila fiam nincs formában, akkor ül a padon. De ha megy neki, akkor játszik. Ez ilyen egyszerű. Nekem mindenki az edzéseken bizonyítson. Ha valakiről tudom, hogy egy részfeladatot nem tud jól megoldani, akkor azt nem bízom rá. De ha bármely játékosom hibázik meccsen, ám tisztában vagyok vele, hogy meg tudja valósítani az elképzelést, csak most épp nem jött ki neki, attól még lehetőséget fog kapni. Erre valók az edzések, hogy mindenkiről begyűjtsem az infókat, mire képes.
A hazai torna felkészülés, a kupameccs azonban már tétre megy
- Következik egy hazai torna. Mit vársz tőle?
- Mindenképpen edzőmeccsek lesznek. Gond, hogy a lemondások miatt nem lesz elég meccsünk. Így ezt a tornát a felkészülésnek kell betudnom. Itt egy nap alatt három meccs lesz, be kell osztani az erőt. A Pécs annyi pénzt kapott, hogy az NB I-be készül, de nem láttam még őket. Tiszaföldvárt megvertük ugye idegenben most, róluk már van némi infónk. Makót pedig ismerjük.
- Ha már a Makónál tartunk: a keddi Magyar Kupa meccsen csak a győzelem elfogadható?
- Ez nem is kétséges! Mondtam is a gyerekeknek: a tétmeccsen azok játszanak, akik tudják már a dolgokat.
Otthon is a kézilabda töltötte ki az életem
- Témát váltok. Abban a két évben, amikor nem voltál itt, merre jártál, mivel foglalkoztál?
- Otthon voltam a Vajdaságban, ahol – mi más – a kézilabda töltötte ki az életem. Engem mindig amolyan "mentőedzőnek" alkalmaznak: voltam Zentán, hisz kieső volt a csapat félévkor. A végén hatodikak lettünk. Utána egy szomszéd kisvárosban szintén a kiesés ellen küzdöttek, a végén 16 csapatból a nyolcadikak lettünk. Majd Adán volt egy "munkásolimpia", melynek 2600 résztvevője volt. Itt 40 év feletti játékosok nevezhetnek. A férfiakkal ezt megnyertük.
- Az itteni edzőségedből melyik csapatot tartottad, tartod a legjobbnak?
- Nálam nincs ilyen. Mind jó volt a maga nemében, nem lehet őket összehasonlítani. De nekem nem is ez a lényeg. Hanem az, amikor azt látom, hogy az én "picijeim", akiket gyerekkoruk óta neveltem, már nem azt nézik a pályán, hogy az ellenfél közül ki milyen jó játékos, nem esnek hanyatt egy Pick Szeged vagy egy Fotex Veszprém ellen. Aki ellen felállnak, tudják, hogy most ezeket "agyonverjük" és ennyi. A legnagyobb dolog győztes mentalitású embereket és játékosokat nevelni. Egy jó játékos és egy klasszis játékos is mindent tud a kézilabdáról. A különbség az, hogy a klasszis akkor ad legtöbbet, amikor a legjobban kell. És én világ életemben klasszisokat szerettem nevelni. Azokat, akikből kevesen nézték ki, hogy egyáltalán lesz is belőlük valaki. A gyerekek azonban hozták a sikereket. A két NB I-es gárda is nagy csapat volt. Bár nem én voltam végig az edző, mégis én készítettem fel őket. Sokan mondják, hogy nagy a pofám. De az eredmények önmagukért beszélnek.
- Mennyire hiányzott – már ha egyáltalán hiányzott – Orosháza?
- Mikor a vezetőséggel tárgyaltam, kihangsúlyoztam, hogy az anyagi rész annyira nem érdekel. Maradt bennem egy beteljesületlen vágy, amit szeretnék befejezni. Valami olyan ez, amikor a táncos fél lábbal fent maradt a levegőben, mert megszűnt a zene. Én így érzem magam. Be akarom teljesíteni azt, amit itt elkezdtem. Én csak termeltem, termeltem, de mindig más szedte le a gyümölcsöt. És most már szeretném én is leszedni.