 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Interjú Pásztor István edzővel
(OFKSE, 2007.06.25.)
Lezárult hát a 2006/2007-es NB I/B-s idény, így ilyenkor a szokásos értékelések következnek. Azonban rendhagyó ez az idei: viharos vezetőségváltás történt a klub élén, változások zajlottak, zajlanak a csapat körül is. Mi most Pásztor Istvánt kértük fel, hogy mint vezetőedző értékelje a mögöttünk hagyott évadot. Öcsi beszél a felnőtt csapatról, az ifistákról, a szurkolókról. És elköszön mindenkitől...
- A tavaszi felkészülés kezdetekor készült értékelésedben azt mondtad, hogy van előrejutásra lehetőség, bízol az NB I-es tagságban, összejöhet a feljutást érő helyek valamelyike. A végén, a hatodik helyen zártunk. Ha a tabellát nézzük, akkor gyakorlatilag pár ponttal maradtunk el az első három pozíciótól. Miben látod annak az okát, hogy nem sikerült a célt elérni?
- Nem itt kezdeném. Örülök, hogy egyáltalán elmondhatom az értékelésemet, mert tudott dolog – esetleg aki ezt még nem tudja, most bejelentem – hogy június 5-én közölte velem az új vezetőség: én már nem vagyok edző ennél a csapatnál. Így, mint volt edző szeretném ezt az értékelést megtenni, hiszen az új vezetők nem voltak erre kíváncsiak. Örülök, hogy itt megtehetem.
- Ezt hogyan értsük? Nem is kérték el tőled a szakmai értékelést?
- Nem. Behívtak, és körülbelül 50 másodperces beszélgetés zajlott le. Kérdezték, hogy tudom-e, miről van szó? Hallgattam, és ekkor közölték velem: nem tartanak tovább igényt a munkámra. Én tudomásul vettem, s megköszöntem, hogy korrektek voltak és nem húzták az időt. De visszatérve az eredeti kérdésedre: tavasszal úgy értékeltem, hogy léphetünk előre. Benne is volt a csapatban, de nagy volt a háttérnyomás a srácokon. Az edzésmunka, a hozzáállás, a csapategység érzésem szerint kiváló volt. Ezt a hátsó nyomást azonban a fiúk fejben nem tudták hova tenni és ezért volt ez a hullámzó teljesítmény. A statisztikákat látva és értékelve számomra ez kikristályosodott. Azokon a meccseken voltak gyengébb teljesítmények, melyek előtt voltak elbeszélgetések a háttérből Ezek megzavarták a srácokat.
- Erre fogod a vereségeket?
- Természetesen nem! Ez csak egy oka, ámde benne volt. Elmondtam többször is, hogy ezek a gyengébb teljesítmények összetett dolgok. Egyéni akciók, pillanatnyi lelki állapot. Sok főiskolás és dolgozó van, ez mind kihat a teljesítményre. A srácokban benne volt a munka. Idegenbeli mérlegünk most gyengébb volt, mint az ősszel. Kezdtünk egy fehérgyarmati és egy kiskőrösi vereséggel, melyekkel nem számoltunk. Ha ez a két meccs pozitívan zárul, akkor a tényleges élbolyban maradtunk volna. A dobogótól elválasztó hat pont ebben a mezőnyben nem sok. Ha ezt a csapatot együtt tudja tartani az új vezetés, akkor nagyon szép sikereket fog elérni. Posztonként nem akarok kitérni senkire, az egész csapatot dicséret illeti. Hullámzott a teljesítmény, de jó volt.
- Ezek szerint a szokásoktól eltérően nem akarsz nevenként értékelni? Miért?
- Azért, mert mindenkinek voltak jó és rossz meccsei, periódusai. Ezek kiegyenlítették egymást. Olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy minden posztra jutott két játékos. Ha úgy láttam, hogy a kezdőnek nem megy, akkor tudtam váltani védekezésben és támadásban egyaránt. Ezekből jöttek a bravúrok is, amit az utolsó meccseken már láthatott a közönség.
- Az ifisták bronzérmesek lettek. Elég nagy csata volt a végén az ezüstért.
- Az ificsapat munkáját nagyon-nagyon pozitívan értékelem. Náluk jött elő, hogy ha egy "szerényebb képességű csapat" és a szív együtt van, akkor el lehet érni egy ilyen eredményt. Korábban is elmondtam, hogy a korosztályuknál fiatalabbak, tehát ez a csapat jövőre még együtt játszik, így ha továbbra is ilyen elánnal dolgoznak, akkor ennél jobb eredményt fognak elérni.
- Mennyire befolyásolta az ifik játékát, hogy az elmúlt egy-két évben kiváló kulcsjátékosok távoztak?
- Úgy érzem, hogy a srácok azt a hiányt, ami keletkezett azokon a posztokon, ahonnan elmentek, próbálták munkával, szívvel pótolni. Látszik, hogy ezt ügyesen és eredményesen oldották meg. Lehetett volna egy helyezéssel előrébb végezni, ám akik fiatalon felkerültek, ugyanolyan értékű munkát végeztek. Fizikális, magasság és súlybeli problémák voltak, amit a korábban távozottakkal jobban tudtam volna pótolni, és minden bizonnyal több variáció lett volna. De a sportban nincsen ha. Ám mi sem bizonyít jobban, mint hogy az OIK-ban a legjobb négy között három NB I-es csapattal mérkőztünk, és nem vallottunk szégyent. Ők korban, súlyban, edzésszámban sokkal előrébb vannak, ott már ifiben is megvan posztonként a két játékos, négy-öt balkezesük volt. Nekünk például jobbkezes jobbszélsővel kellett végigjátszani az évet, amit kiválóan oldott meg Nagy Ferenc. Egyébként itt szeretném megköszönni Kopornyik Zsolt munkáját, aki rengeteget segített nekem a serdülő és az ificsapat mellett. Remélem, továbbra is marad a kézilabdában, és nem veszti el a kedvét.
- Veled mi lesz? Nyolc év után távozol a klubtól. Van-e már konkrét terved? Esetleg visszatérsz-e valaha?
- Elhagyom a klubot, mert el kell hagynom.
- Semmilyen posztot nem ajánlott az új vezetés?
- Nem ajánlottak fel semmit. Úgy vagyok vele, hogy az én életem a családom és a kézilabda. Hogy elhagyom-e Orosházát, ez a jövő zenéje. Vannak ajánlataim, mindenkit meghallgatok.
- Játékosként, vagy edzőként keresnek?
- Mindkét variáció él. Örülök neki, hisz ez azt bizonyítja, hogy a szakemberek értékelik az itt elért teljesítményt, és bíznak abban, hogy talán máshol is meg tudom állni a helyemet. Külön meg szeretném köszönni a szurkolóknak a sok csodálatos évet és a mérhetetlen pozitív hozzáállást. Mai napig libabőrös vagyok attól, ha beugranak a régi vagy a mostani meccsek – akár játékosként, akár edzőként – és felidézem azt a varázst, amit az itteni szurkolók tudtak, tudnak produkálni. Sokszor mondtam, hogy meccsenként 2 gól biztosan az övék. Ezt most is tartom. Köszönöm szépen!
© Zsedényi Péter 2003 - Minden jog fenntartva!
- A tavaszi felkészülés kezdetekor készült értékelésedben azt mondtad, hogy van előrejutásra lehetőség, bízol az NB I-es tagságban, összejöhet a feljutást érő helyek valamelyike. A végén, a hatodik helyen zártunk. Ha a tabellát nézzük, akkor gyakorlatilag pár ponttal maradtunk el az első három pozíciótól. Miben látod annak az okát, hogy nem sikerült a célt elérni?- Nem itt kezdeném. Örülök, hogy egyáltalán elmondhatom az értékelésemet, mert tudott dolog – esetleg aki ezt még nem tudja, most bejelentem – hogy június 5-én közölte velem az új vezetőség: én már nem vagyok edző ennél a csapatnál. Így, mint volt edző szeretném ezt az értékelést megtenni, hiszen az új vezetők nem voltak erre kíváncsiak. Örülök, hogy itt megtehetem.
- Ezt hogyan értsük? Nem is kérték el tőled a szakmai értékelést?
- Nem. Behívtak, és körülbelül 50 másodperces beszélgetés zajlott le. Kérdezték, hogy tudom-e, miről van szó? Hallgattam, és ekkor közölték velem: nem tartanak tovább igényt a munkámra. Én tudomásul vettem, s megköszöntem, hogy korrektek voltak és nem húzták az időt. De visszatérve az eredeti kérdésedre: tavasszal úgy értékeltem, hogy léphetünk előre. Benne is volt a csapatban, de nagy volt a háttérnyomás a srácokon. Az edzésmunka, a hozzáállás, a csapategység érzésem szerint kiváló volt. Ezt a hátsó nyomást azonban a fiúk fejben nem tudták hova tenni és ezért volt ez a hullámzó teljesítmény. A statisztikákat látva és értékelve számomra ez kikristályosodott. Azokon a meccseken voltak gyengébb teljesítmények, melyek előtt voltak elbeszélgetések a háttérből Ezek megzavarták a srácokat.
- Erre fogod a vereségeket?
- Természetesen nem! Ez csak egy oka, ámde benne volt. Elmondtam többször is, hogy ezek a gyengébb teljesítmények összetett dolgok. Egyéni akciók, pillanatnyi lelki állapot. Sok főiskolás és dolgozó van, ez mind kihat a teljesítményre. A srácokban benne volt a munka. Idegenbeli mérlegünk most gyengébb volt, mint az ősszel. Kezdtünk egy fehérgyarmati és egy kiskőrösi vereséggel, melyekkel nem számoltunk. Ha ez a két meccs pozitívan zárul, akkor a tényleges élbolyban maradtunk volna. A dobogótól elválasztó hat pont ebben a mezőnyben nem sok. Ha ezt a csapatot együtt tudja tartani az új vezetés, akkor nagyon szép sikereket fog elérni. Posztonként nem akarok kitérni senkire, az egész csapatot dicséret illeti. Hullámzott a teljesítmény, de jó volt.
- Ezek szerint a szokásoktól eltérően nem akarsz nevenként értékelni? Miért?
- Azért, mert mindenkinek voltak jó és rossz meccsei, periódusai. Ezek kiegyenlítették egymást. Olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy minden posztra jutott két játékos. Ha úgy láttam, hogy a kezdőnek nem megy, akkor tudtam váltani védekezésben és támadásban egyaránt. Ezekből jöttek a bravúrok is, amit az utolsó meccseken már láthatott a közönség.
- Az ifisták bronzérmesek lettek. Elég nagy csata volt a végén az ezüstért.
- Az ificsapat munkáját nagyon-nagyon pozitívan értékelem. Náluk jött elő, hogy ha egy "szerényebb képességű csapat" és a szív együtt van, akkor el lehet érni egy ilyen eredményt. Korábban is elmondtam, hogy a korosztályuknál fiatalabbak, tehát ez a csapat jövőre még együtt játszik, így ha továbbra is ilyen elánnal dolgoznak, akkor ennél jobb eredményt fognak elérni.
- Mennyire befolyásolta az ifik játékát, hogy az elmúlt egy-két évben kiváló kulcsjátékosok távoztak?- Úgy érzem, hogy a srácok azt a hiányt, ami keletkezett azokon a posztokon, ahonnan elmentek, próbálták munkával, szívvel pótolni. Látszik, hogy ezt ügyesen és eredményesen oldották meg. Lehetett volna egy helyezéssel előrébb végezni, ám akik fiatalon felkerültek, ugyanolyan értékű munkát végeztek. Fizikális, magasság és súlybeli problémák voltak, amit a korábban távozottakkal jobban tudtam volna pótolni, és minden bizonnyal több variáció lett volna. De a sportban nincsen ha. Ám mi sem bizonyít jobban, mint hogy az OIK-ban a legjobb négy között három NB I-es csapattal mérkőztünk, és nem vallottunk szégyent. Ők korban, súlyban, edzésszámban sokkal előrébb vannak, ott már ifiben is megvan posztonként a két játékos, négy-öt balkezesük volt. Nekünk például jobbkezes jobbszélsővel kellett végigjátszani az évet, amit kiválóan oldott meg Nagy Ferenc. Egyébként itt szeretném megköszönni Kopornyik Zsolt munkáját, aki rengeteget segített nekem a serdülő és az ificsapat mellett. Remélem, továbbra is marad a kézilabdában, és nem veszti el a kedvét.
- Veled mi lesz? Nyolc év után távozol a klubtól. Van-e már konkrét terved? Esetleg visszatérsz-e valaha?
- Elhagyom a klubot, mert el kell hagynom.
- Semmilyen posztot nem ajánlott az új vezetés?
- Nem ajánlottak fel semmit. Úgy vagyok vele, hogy az én életem a családom és a kézilabda. Hogy elhagyom-e Orosházát, ez a jövő zenéje. Vannak ajánlataim, mindenkit meghallgatok.
- Játékosként, vagy edzőként keresnek?
- Mindkét variáció él. Örülök neki, hisz ez azt bizonyítja, hogy a szakemberek értékelik az itt elért teljesítményt, és bíznak abban, hogy talán máshol is meg tudom állni a helyemet. Külön meg szeretném köszönni a szurkolóknak a sok csodálatos évet és a mérhetetlen pozitív hozzáállást. Mai napig libabőrös vagyok attól, ha beugranak a régi vagy a mostani meccsek – akár játékosként, akár edzőként – és felidézem azt a varázst, amit az itteni szurkolók tudtak, tudnak produkálni. Sokszor mondtam, hogy meccsenként 2 gól biztosan az övék. Ezt most is tartom. Köszönöm szépen!