 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Az adidas Gyermekbajnokság az edző szemévelPapp Mihály meccs utáni értékelései
(OFKSE, 2007.04.29.)
Az 1993-as korosztály aranyérmet nyert hazai pályán az adidas Gyermekbajnokság országos döntőjében. Mind az öt összecsapás után közvetlenül mikrofonvégre kaptuk a srácok edzőjét, Papp Mihályt, hogy értékelje a pályán látottakat.
Budapest Malév SC – Orosházi FKSE 18-24 (9-11)
- Tavaly, amikor a PLER-el játszottunk a harmadik helyért, csalódott csapat voltunk, és egy góllal kikaptunk a bronzmeccsen. Ez még kicsit benne volt a srácokban. Az első félidő elején sikerült négygólos előnyt szerezni, és úgy gondoltuk, hogy ez a meccs ezzel a lendülettel megoldható. Elég sok hiba csúszott a játékunkba, de a forma stabilizálódott a félidőre, melyre kétgólos előnnyel fordultunk. A második félidő elején két kis figyelmetlenséget követtünk el, és kiegyenlített az ellenfél. Egy kicsit elbizonytalanodtunk, és vezetett is a PLER. Akkor emberhátrányba is kerültünk, melyből kiválóan jöttünk ki, hiszen három gólt lőttünk, míg egyet sem kaptunk. Ekkor a gyerekeknek visszajött a hite, az önbizalma, és egyenletesen fejeztük be a meccset támadásban és védekezésben.
- Az emberhátrány előtt nem sokkal időt kértél. Mit mondtál a srácoknak, hiszen utána látszott rajtuk, hogy váltott az agyuk, és mintha felébredtek volna.
- Probléma volt, hogy a védekezésben mindenki megcsinálta a feladatát, ám egymást nemigen segítették, a labdás oldalra nemigen tolódtunk. Erre hívtam fel a figyelmet. Ez igazán az emberhátrányban jött ki, mert mi ekkor sem megyünk vissza hatos falra, holott ezt a csapatok 90 százaléka így teszi. Továbbra is tartjuk ilyenkor kint a zavarót, és előszűrjük a támadást, hogy középen ne tudják befejezni. Ekkor nagyon intenzív lábmunka kell a hátsó négy embertől. Ez meglepetésként érte a PLER-t. Egyébként szerencsénk is volt, hiszen ekkor zavarodottságában az ellenfél játékosa egyszerűen mellé lőtt, a másik kettőt pedig a kapusunk bravúrral védte.
Orosházi FKSE–Csurgó Eötvös József DSE 30–13 (16–6)
- Csurgón évtizedek óta kiváló utánpótlás nevelés folyik, így megmondom őszintén, komolyabb ellenféllel számoltam. Az elején nemigen tudtunk koncentrálni a befejezésekre, hat-nyolc ziccerünk volt, amit máskor simán értékesítünk. A meccs 10. perce körül vettük át az irányítást, és a félidőben már jelentős előnnyel fordultunk. Mindenkinek tudtam játéklehetőséget biztosítani. Nagyon ügyesen játszott Szelezsán Gergő a második félidőben, Ő fogta össze a csapatot, ám egészében elégedett voltam mindenkivel. A két kapus igencsak hozzátett ahhoz, hogy megnyugtató eredmény szülessen.
- A második sorunk is jobb, mint a Csurgó? Hiszen ők nemcsak hogy tartották az eredményt, növelték is azt.
- Nálunk mindenki ugyanaz a korosztály, egy fiatalabb játékos van, Győri-Dani Dávid. Ő az 1994-eseknél a legügyesebb játékos irányítóban, így szokott egy-egy részfeladatot kapni. Egyébként tíz hasonló képességű játékosom van. Az év elején eldöntöttem, hogy stabil kezdőhatost alkalmazok, hogy szokják meg együtt a védekezés-támadást. Ehhez szoktam a másik négy srácot hozzátenni, amikor erre szükség van. Nagyon meg vagyok elégedve azokkal is, akik részfeladatokat kapnak. Ez a torna egy másik műfaj. Ha arányaiban veszem, akkor a gyerekeknek most két nap alatt kell öt olyan meccset játszani, mint a felnőtt csapatnak két hónap alatt. Itt mindenkire nagy szükség van, hiszen ha csak részfeladatát is jól oldja meg, tartja az eredményt, míg az első sor pihen, vagy még hozzá is tesz pluszban, akkor az már kiváló dolog.
Orosházi FKSE–Tata Kőkúti Sasok DSE 28–16 (14–9)
- Az utolsó csoportmeccs már nem befolyásolta a továbbjutás sorrendjét. Ezért úgy döntöttem, hogy a második sor több játéklehetőséget kap. Többek között azért, mert a későbbiekben – ahogy fáradnak az alapjátékosok – egyre nagyobb szükség lesz a friss, pihentebb emberekre. Emellett szerettem volna, ha ők is játékba lendülnek, és megízlelik a torna hangulatát. Úgy gondolom, ezt sikerült is elérni, mindenki kihozta magából a maximumot. Kiegyensúlyozott, jó játékkal győztünk.
Orosházi FKSE–Nyíregyháza Nyírsuli 13–13 (7–7) – hétméteresekkel 16–14
- Az elődöntő előtt próbáltam megnyugtatni a játékosokat. Kértem a nyugodt, hosszú lefolyású, felállt fal elleni játékot. Azonban mindenki nyerni akart, és egyáltalán nem csapatként működtünk. A védekezésünknek is kellett vagy 15 perc, míg összeállt. Annyira elbizonytalanodtunk, hogy ziccerekben vagy a kapu mellé, vagy a kapusba lőttünk. Aztán a végjátékban megcsillant a remény, és átlendültünk a holtponton. Hatalmas szerencsénk is volt, hiszen az utolsó percben hetest hibázott a nyírségi csapat, így döntetlenre tudtuk menteni a már elveszettnek hitt mérkőzést. Az az öt gyerek, akik mindezek után odaálltak a büntetőket lőni – felvállalva ezzel a felelősséget – és Kránitz Zoli, aki két hétméterest is hárított, abszolút dicséretet érdemelnek.
A hétméteresek „körömrágásos” izgalmakat hoztak: a Nyíregyháza kezdett, ám az első körben mindkét lövő hibázott. (13-13). A másodikban és a harmadikban kapusunk hárított, míg a mieink értékesítették a hetest (13-15). A negyedikben a vendégek játékosa gólt ért el, ám erre tőlünk is érkezett válasz, így 16-14 lett az eredmény, amin az utolsó, ötödik kör már nem változtathatott érdemben, így arra nem is került sor. Ezzel bejutottunk a döntőbe!
Pécs Utánpótlás Sport Klub TÁSI–Orosházi FKSE 19–27 (9–12)
- Nagyon boldog vagyok, hiszen megnyertük az országos bajnokságot! Sajnos az elődöntőben még rajta volt a srácokon a teher, ám a döntőre úgy álltunk fel, hogy megpróbáljuk azt játszani, amit mi tudunk. Nem görcsösen, és nem a siker vagy a sikertelenség terhével foglalkoztunk, hanem kézilabdáztunk. Kicsit átforgattam a csapatot: korábban említettem a fix kezdő hatost, ám itt nem alkalmaztam ezt, más kezdő állt fel itt, mint eddig. Korán megéreztük a siker ízét, végig vezetve, szinte 100 százalékos teljesítményt nyújtva játszottunk támadásban és védekezésben is.
- Mennyit jelent a hazai pálya egy döntőn?
- Amennyi előnye, annyi hátránya is van. A szülő akarva-akaratlanul ráteszi gyermekére azt a terhet, ami elveszi a játékosságot. Azonban öröm volt nézni, hogy a gyerekeknek több mint 150 ember folyamatosan szurkolt végig a B-középpel kiegészülve. Ez a boldogság a gyerekeké, a szülőké, és örülök, hogy összejött.
- Az elődöntő után mondtad, hogy ami éveken keresztül ment, hogy csapatként működtök, ez valamiért átcsapott egyénieskedésbe. A döntőn azonban ennek nyoma sem volt, ismét csapatként funkcionáltatok. Ennyire változó a gyerekek lélektana?
- Igen. Átbeszéltük, hogy ki hol hibázott, ki pörgött túl. Megpróbáltunk újra csapat lenni, és sikerült. Egy új felállást kerestünk új játékrendszerrel. Elemeztük mindkét lehetséges ellenfelet, a PLER-t és a Pécset is. Az utóbbiak játéka jobban is feküdt nekünk, hiszen kinyitották a falat, így érvényesülhetett a fizikai és technikai fölényünk. Olyan szituációkban is megtaláltuk a jó megoldásokat, melyeket az elődöntőben egyszer sem.
- Hogyan tovább ennek a korosztálynak?
- Aki a nyolcadikat elvégezte, azok nagy része az Eötvös iskolában folytatja a sportosztályban. Most úgy áll, hogy öt gyerek – illetve egy hatodik is, akit szeretnénk beépíteni a csapatba – ide fognak jönni. Így bízom benne, hogy hosszú távon meg fogják oldani az egyesület serdülő és ifi gondjait. Külön kiemelném az adaiakat, Goór Róbert kollegámnak nagyon sokat köszönhetünk. Pár éve a mi klubunk volt a mentsvár a vajdasági klub utánpótlásának számára, és szerencsére talpon tudtak maradni. Több éve alatt egyre szorosabb kapcsolatok alakultak ki, nemcsak a szakma, hanem a gyerekek és a szülők részéről is.
- A Te ittléted alatt több csapattal dolgoztál már. A mostani győzteseket hova helyezed?
- Három kiemelkedő korosztály volt az elmúlt hat évben, mióta itt dolgozom. Az első most a felnőtt csapatban játszik. A következőkből – 1989-90-esek – sajnos kevés játékost tudtunk megtartani, de ők is itt vannak még. És a mostaniak a harmadikok, akikre a klub hosszú távon építhet.
- A klub anyagi gondjai mennyire nyomják rá a bélyeget az utánpótlás minőségére és mennyiségére?
- Mások a feltételek. Régebben több korosztályt tudtunk országos szinten versenyeztetni. Most van, akit országos, van akit régiós-, illetve megyei szinten tudunk játszatni. Annak örüljünk, hogy van OIK negyedik helyezett csapat, mely úgy néz ki ezüstérmes lesz a bajnokságban, hogy a serdülők tisztességesen helyt állnak, hogy van országos bajnok gyerek csapat és egy másik, mely a legjobb 16 között van. Azt hiszem ez az, ami az utánpótlás szemszögéből a legfontosabb.
A tornán készült fotók a képtár menüpont alatt láthatók.
© Zsedényi Péter 2003 - Minden jog fenntartva!
Budapest Malév SC – Orosházi FKSE 18-24 (9-11)
- Tavaly, amikor a PLER-el játszottunk a harmadik helyért, csalódott csapat voltunk, és egy góllal kikaptunk a bronzmeccsen. Ez még kicsit benne volt a srácokban. Az első félidő elején sikerült négygólos előnyt szerezni, és úgy gondoltuk, hogy ez a meccs ezzel a lendülettel megoldható. Elég sok hiba csúszott a játékunkba, de a forma stabilizálódott a félidőre, melyre kétgólos előnnyel fordultunk. A második félidő elején két kis figyelmetlenséget követtünk el, és kiegyenlített az ellenfél. Egy kicsit elbizonytalanodtunk, és vezetett is a PLER. Akkor emberhátrányba is kerültünk, melyből kiválóan jöttünk ki, hiszen három gólt lőttünk, míg egyet sem kaptunk. Ekkor a gyerekeknek visszajött a hite, az önbizalma, és egyenletesen fejeztük be a meccset támadásban és védekezésben.
- Az emberhátrány előtt nem sokkal időt kértél. Mit mondtál a srácoknak, hiszen utána látszott rajtuk, hogy váltott az agyuk, és mintha felébredtek volna.
- Probléma volt, hogy a védekezésben mindenki megcsinálta a feladatát, ám egymást nemigen segítették, a labdás oldalra nemigen tolódtunk. Erre hívtam fel a figyelmet. Ez igazán az emberhátrányban jött ki, mert mi ekkor sem megyünk vissza hatos falra, holott ezt a csapatok 90 százaléka így teszi. Továbbra is tartjuk ilyenkor kint a zavarót, és előszűrjük a támadást, hogy középen ne tudják befejezni. Ekkor nagyon intenzív lábmunka kell a hátsó négy embertől. Ez meglepetésként érte a PLER-t. Egyébként szerencsénk is volt, hiszen ekkor zavarodottságában az ellenfél játékosa egyszerűen mellé lőtt, a másik kettőt pedig a kapusunk bravúrral védte.
- - - - -
Orosházi FKSE–Csurgó Eötvös József DSE 30–13 (16–6)
- Csurgón évtizedek óta kiváló utánpótlás nevelés folyik, így megmondom őszintén, komolyabb ellenféllel számoltam. Az elején nemigen tudtunk koncentrálni a befejezésekre, hat-nyolc ziccerünk volt, amit máskor simán értékesítünk. A meccs 10. perce körül vettük át az irányítást, és a félidőben már jelentős előnnyel fordultunk. Mindenkinek tudtam játéklehetőséget biztosítani. Nagyon ügyesen játszott Szelezsán Gergő a második félidőben, Ő fogta össze a csapatot, ám egészében elégedett voltam mindenkivel. A két kapus igencsak hozzátett ahhoz, hogy megnyugtató eredmény szülessen.
- A második sorunk is jobb, mint a Csurgó? Hiszen ők nemcsak hogy tartották az eredményt, növelték is azt.
- Nálunk mindenki ugyanaz a korosztály, egy fiatalabb játékos van, Győri-Dani Dávid. Ő az 1994-eseknél a legügyesebb játékos irányítóban, így szokott egy-egy részfeladatot kapni. Egyébként tíz hasonló képességű játékosom van. Az év elején eldöntöttem, hogy stabil kezdőhatost alkalmazok, hogy szokják meg együtt a védekezés-támadást. Ehhez szoktam a másik négy srácot hozzátenni, amikor erre szükség van. Nagyon meg vagyok elégedve azokkal is, akik részfeladatokat kapnak. Ez a torna egy másik műfaj. Ha arányaiban veszem, akkor a gyerekeknek most két nap alatt kell öt olyan meccset játszani, mint a felnőtt csapatnak két hónap alatt. Itt mindenkire nagy szükség van, hiszen ha csak részfeladatát is jól oldja meg, tartja az eredményt, míg az első sor pihen, vagy még hozzá is tesz pluszban, akkor az már kiváló dolog.
- - - - -
Orosházi FKSE–Tata Kőkúti Sasok DSE 28–16 (14–9)
- Az utolsó csoportmeccs már nem befolyásolta a továbbjutás sorrendjét. Ezért úgy döntöttem, hogy a második sor több játéklehetőséget kap. Többek között azért, mert a későbbiekben – ahogy fáradnak az alapjátékosok – egyre nagyobb szükség lesz a friss, pihentebb emberekre. Emellett szerettem volna, ha ők is játékba lendülnek, és megízlelik a torna hangulatát. Úgy gondolom, ezt sikerült is elérni, mindenki kihozta magából a maximumot. Kiegyensúlyozott, jó játékkal győztünk.
- - - - -
Orosházi FKSE–Nyíregyháza Nyírsuli 13–13 (7–7) – hétméteresekkel 16–14
- Az elődöntő előtt próbáltam megnyugtatni a játékosokat. Kértem a nyugodt, hosszú lefolyású, felállt fal elleni játékot. Azonban mindenki nyerni akart, és egyáltalán nem csapatként működtünk. A védekezésünknek is kellett vagy 15 perc, míg összeállt. Annyira elbizonytalanodtunk, hogy ziccerekben vagy a kapu mellé, vagy a kapusba lőttünk. Aztán a végjátékban megcsillant a remény, és átlendültünk a holtponton. Hatalmas szerencsénk is volt, hiszen az utolsó percben hetest hibázott a nyírségi csapat, így döntetlenre tudtuk menteni a már elveszettnek hitt mérkőzést. Az az öt gyerek, akik mindezek után odaálltak a büntetőket lőni – felvállalva ezzel a felelősséget – és Kránitz Zoli, aki két hétméterest is hárított, abszolút dicséretet érdemelnek.
A hétméteresek „körömrágásos” izgalmakat hoztak: a Nyíregyháza kezdett, ám az első körben mindkét lövő hibázott. (13-13). A másodikban és a harmadikban kapusunk hárított, míg a mieink értékesítették a hetest (13-15). A negyedikben a vendégek játékosa gólt ért el, ám erre tőlünk is érkezett válasz, így 16-14 lett az eredmény, amin az utolsó, ötödik kör már nem változtathatott érdemben, így arra nem is került sor. Ezzel bejutottunk a döntőbe!
- - - - -
Pécs Utánpótlás Sport Klub TÁSI–Orosházi FKSE 19–27 (9–12)
- Nagyon boldog vagyok, hiszen megnyertük az országos bajnokságot! Sajnos az elődöntőben még rajta volt a srácokon a teher, ám a döntőre úgy álltunk fel, hogy megpróbáljuk azt játszani, amit mi tudunk. Nem görcsösen, és nem a siker vagy a sikertelenség terhével foglalkoztunk, hanem kézilabdáztunk. Kicsit átforgattam a csapatot: korábban említettem a fix kezdő hatost, ám itt nem alkalmaztam ezt, más kezdő állt fel itt, mint eddig. Korán megéreztük a siker ízét, végig vezetve, szinte 100 százalékos teljesítményt nyújtva játszottunk támadásban és védekezésben is.
- Mennyit jelent a hazai pálya egy döntőn?
- Amennyi előnye, annyi hátránya is van. A szülő akarva-akaratlanul ráteszi gyermekére azt a terhet, ami elveszi a játékosságot. Azonban öröm volt nézni, hogy a gyerekeknek több mint 150 ember folyamatosan szurkolt végig a B-középpel kiegészülve. Ez a boldogság a gyerekeké, a szülőké, és örülök, hogy összejött.
- Az elődöntő után mondtad, hogy ami éveken keresztül ment, hogy csapatként működtök, ez valamiért átcsapott egyénieskedésbe. A döntőn azonban ennek nyoma sem volt, ismét csapatként funkcionáltatok. Ennyire változó a gyerekek lélektana?
- Igen. Átbeszéltük, hogy ki hol hibázott, ki pörgött túl. Megpróbáltunk újra csapat lenni, és sikerült. Egy új felállást kerestünk új játékrendszerrel. Elemeztük mindkét lehetséges ellenfelet, a PLER-t és a Pécset is. Az utóbbiak játéka jobban is feküdt nekünk, hiszen kinyitották a falat, így érvényesülhetett a fizikai és technikai fölényünk. Olyan szituációkban is megtaláltuk a jó megoldásokat, melyeket az elődöntőben egyszer sem.
- Hogyan tovább ennek a korosztálynak?
- Aki a nyolcadikat elvégezte, azok nagy része az Eötvös iskolában folytatja a sportosztályban. Most úgy áll, hogy öt gyerek – illetve egy hatodik is, akit szeretnénk beépíteni a csapatba – ide fognak jönni. Így bízom benne, hogy hosszú távon meg fogják oldani az egyesület serdülő és ifi gondjait. Külön kiemelném az adaiakat, Goór Róbert kollegámnak nagyon sokat köszönhetünk. Pár éve a mi klubunk volt a mentsvár a vajdasági klub utánpótlásának számára, és szerencsére talpon tudtak maradni. Több éve alatt egyre szorosabb kapcsolatok alakultak ki, nemcsak a szakma, hanem a gyerekek és a szülők részéről is.
- A Te ittléted alatt több csapattal dolgoztál már. A mostani győzteseket hova helyezed?
- Három kiemelkedő korosztály volt az elmúlt hat évben, mióta itt dolgozom. Az első most a felnőtt csapatban játszik. A következőkből – 1989-90-esek – sajnos kevés játékost tudtunk megtartani, de ők is itt vannak még. És a mostaniak a harmadikok, akikre a klub hosszú távon építhet.
- A klub anyagi gondjai mennyire nyomják rá a bélyeget az utánpótlás minőségére és mennyiségére?
- Mások a feltételek. Régebben több korosztályt tudtunk országos szinten versenyeztetni. Most van, akit országos, van akit régiós-, illetve megyei szinten tudunk játszatni. Annak örüljünk, hogy van OIK negyedik helyezett csapat, mely úgy néz ki ezüstérmes lesz a bajnokságban, hogy a serdülők tisztességesen helyt állnak, hogy van országos bajnok gyerek csapat és egy másik, mely a legjobb 16 között van. Azt hiszem ez az, ami az utánpótlás szemszögéből a legfontosabb.
A tornán készült fotók a képtár menüpont alatt láthatók.