 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
(OFKSE, 2007.04.27.)
Az Országos Ifjúsági Kupa (OIK) négyes döntőjében az OFKSE ifi csapata a negyedik helyen végzett. Pásztor István edzőt pár nappal a hazaérkezés után kérdeztük...
- Az első mérkőzést a veszprémi ifisták ellen játszottuk, ahol vereséget szenvedtünk.
- Tizenöt fős kerettel utaztunk Százhalombattára, melyben három kapus volt. A fiúk az első mérkőzést a Veszprém ellen kicsit megilletődötten kezdték, nem azzal az elszántsággal léptek pályára, amit a selejtezőkben láttunk. Ennek ellenére méltó ellenfelei voltunk a Veszprémnek. Védekezésünk jól működött, támadásban eljutottunk a helyzetekig, ám a befejezéssel gond volt. Nem hitték el, hogy be tudják lőni, és ebből adódtak a hibák.
- Túlzottan tisztelték az ellenfelet?
- Nem mondhatnám, hiszen már ezen a meccsen is volt több apró sérülés, ami azt tükrözte, hogy határozottan, keményen játszottunk.
- Reális ez a vereség? Ennyivel erősebb a keretük?
- Korban és fizikumra mindenképpen. A mi csapatunk fele serdülőkorú, így 1-2 évvel idősebbek ellen játszottak. Ez ütközött ki. Fizikálisan látszott, hogy a napi két edzéssel előbbre vannak. A meccs vége felé jobban mozogtak, a cseleket dinamikusabban tudták végrehajtani, de még így is méltó ellenfeleik voltunk.
- Maradt nekünk a bronzcsata. A jegyzőkönyv azt mutatja, hogy egész sokáig tartottuk magunkat az Újváros ellen.
- Így van. Ellenük az első perctől emberfogást alkalmaztunk, mert az irányítójuk nagyon mozgékony, ügyes játékos. Ez be is jött, a második félidő közepéig fej-fej mellett haladt a meccs. Most a ziccerek is bejöttek, a belső posztokon meglőtték a játékosok a gólokat. A 45 perc körül Papp Gábor a hátára esett, a dereka megsérült. Röviddel később egy összetérdelést követően Papp Misi is kivált, majd Sterbik Zoli könyöke is megsérült, így már rá sem számíthattam. Így három olyan kezdő játékos esett ki, akiket a végjátékban nem tudtam pótolni. Az 55. percig 1-2 gólos különbség volt, és azután ugrott meg a különbség. Ezért a végeredmény nem tükrözi a mérkőzés egészét.
- Hogyan látod összességében a tornát? Megérdemelten jutottunk oda?
- Mindenképpen megérdemeltük. Úgy látom, hogy a mi csapatunknak van szíve. Ez egy csapat! Az első két bravúr is ebből táplálkozott. A négy csapatból nekünk volt a legjobb összetartásunk, csapatként működtünk. Mindenképpen pozitív, nagyon jó dolgokat láttam. A cél, hogy jövőre ez a társaság együtt maradjon, és ha így lesz, akkor még nagyobb eredményeket tudunk elérni.
- A srácok önmagukban hogyan értékelték ezt a negyedik helyet?
- Semmiképp nem volt nekik csalódás, mindenki nagyon boldog volt. Azok a szülők és a szurkolók, akik elkísértek bennünket, nagyon örültek. A fiúknak pedig ez erőt ad a még előttük álló feladatokhoz, és a jövő céljaihoz.
© Zsedényi Péter 2003 - Minden jog fenntartva!
- Az első mérkőzést a veszprémi ifisták ellen játszottuk, ahol vereséget szenvedtünk.
- Tizenöt fős kerettel utaztunk Százhalombattára, melyben három kapus volt. A fiúk az első mérkőzést a Veszprém ellen kicsit megilletődötten kezdték, nem azzal az elszántsággal léptek pályára, amit a selejtezőkben láttunk. Ennek ellenére méltó ellenfelei voltunk a Veszprémnek. Védekezésünk jól működött, támadásban eljutottunk a helyzetekig, ám a befejezéssel gond volt. Nem hitték el, hogy be tudják lőni, és ebből adódtak a hibák.
- Túlzottan tisztelték az ellenfelet?
- Nem mondhatnám, hiszen már ezen a meccsen is volt több apró sérülés, ami azt tükrözte, hogy határozottan, keményen játszottunk.
- Reális ez a vereség? Ennyivel erősebb a keretük?
- Korban és fizikumra mindenképpen. A mi csapatunk fele serdülőkorú, így 1-2 évvel idősebbek ellen játszottak. Ez ütközött ki. Fizikálisan látszott, hogy a napi két edzéssel előbbre vannak. A meccs vége felé jobban mozogtak, a cseleket dinamikusabban tudták végrehajtani, de még így is méltó ellenfeleik voltunk.
- Maradt nekünk a bronzcsata. A jegyzőkönyv azt mutatja, hogy egész sokáig tartottuk magunkat az Újváros ellen.
- Így van. Ellenük az első perctől emberfogást alkalmaztunk, mert az irányítójuk nagyon mozgékony, ügyes játékos. Ez be is jött, a második félidő közepéig fej-fej mellett haladt a meccs. Most a ziccerek is bejöttek, a belső posztokon meglőtték a játékosok a gólokat. A 45 perc körül Papp Gábor a hátára esett, a dereka megsérült. Röviddel később egy összetérdelést követően Papp Misi is kivált, majd Sterbik Zoli könyöke is megsérült, így már rá sem számíthattam. Így három olyan kezdő játékos esett ki, akiket a végjátékban nem tudtam pótolni. Az 55. percig 1-2 gólos különbség volt, és azután ugrott meg a különbség. Ezért a végeredmény nem tükrözi a mérkőzés egészét.
- Hogyan látod összességében a tornát? Megérdemelten jutottunk oda?
- Mindenképpen megérdemeltük. Úgy látom, hogy a mi csapatunknak van szíve. Ez egy csapat! Az első két bravúr is ebből táplálkozott. A négy csapatból nekünk volt a legjobb összetartásunk, csapatként működtünk. Mindenképpen pozitív, nagyon jó dolgokat láttam. A cél, hogy jövőre ez a társaság együtt maradjon, és ha így lesz, akkor még nagyobb eredményeket tudunk elérni.
- A srácok önmagukban hogyan értékelték ezt a negyedik helyet?
- Semmiképp nem volt nekik csalódás, mindenki nagyon boldog volt. Azok a szülők és a szurkolók, akik elkísértek bennünket, nagyon örültek. A fiúknak pedig ez erőt ad a még előttük álló feladatokhoz, és a jövő céljaihoz.