 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
(OFKSE, 2006.11.23.)
Legyőzni a Fradit. Ez lett volna a feladat, ám nem sikerült. Az akarattal ezúttal sem volt gond, ám erősebb volt az ellenfél. De valóban erősebb volt?
Megtudják, ha elolvassák az edzők – Kiss György (HORT SE-FTC) és Pásztor István (Orosházi FKSE) – értékelését.
Kiss György (HORT SE-FTC):
- Rettenetesen kiélezett mérkőzés volt néhol kissé talán durvának tűnő játékkal. Elmentetek 6 góllal, majd mi felzárkóztunk, megint elhúztatok és mi ismét feljöttünk.
- Már az elején megbeszéltük, hogy nagyon fontos mérkőzés elé nézünk. Az Orosháza egy ponttal volt mögöttünk, így egy vereség esetén helyet cseréltünk volna. Viszont mi ott szeretnénk maradni az élbolyban. Szerintem is jó mérkőzés volt, melyben voltak keménységek, de ez benne van a kézilabdában. Nekünk jobbak voltak a cseréink, és volt egy Savonunk, aki ha olyan szituációba kerül – ezt mindenki láthatta – nem lehet megfogni.
- Savon 17 gólt lőtt nekünk. Kimondottan készültetek arra, hogy Ő mit játsszon?
- Nem, ez így alakult. Megcsinálja saját magának a helyzeteket. Mindig csapat taktikával készülünk, nincs olyan, hogy most Savonra helyezzük a hangsúlyt. Ő a játék intelligenciája alapján végrehajtja a feladatát. A többiek hozzátettek annyit, amennyire szükség volt.
- Ha a tabellát végignézzük, akkor azt látjuk, hogy az első 6 csapat között összesen 3 pont különbség van. Így itt tavasszal bármi történhet. Hova várjátok saját magatokat?
- Szeretném megnyerni a bajnokságot. Az elején nem ismertem a mezőnyt, akkor azt mondtam, hogy az első három hely a reális. Szerintem erre meg is van az esélyünk.
Pásztor István (OFKSE):
- Az eredményjelző táblára pillantva 20 perccel a meccs után a végeredményt látjuk: 28-32.
- Nagy volt a küzdelem, de az a 6 gólos előny, amit a 15. percre elért a Ferencváros túl soknak bizonyult. Próbáltunk felzárkózni, az első félidő végére ez meg is történt. Ám a technikai hibák közbeszóltak, és az egyenlítés nem sikerült. Az ellenfél legjobbját nem tudtuk kivenni a játékból, pedig készültünk rá. Egy nagyon jó iramú mérkőzésen alulmaradtuk.
- Savont az első félidő végén ki tudtuk venni a játékból egy rövid időre, ennek is köszönhető a felzárkózás. Ezt miért nem sikerült végrehajtani a továbbiakban, hisz onnan lőtt gólt nekünk, ahonnan akart.
- Nyitott védekezéssel kezdtünk, ami jó taktikának tűnt. Ám elfáradtak a kulcsemberek, így vissza kellett zárni hatos falra. Ez is jó volt a második félidő közepéig, de ekkor már agyi- és mentális fáradtság is fellépett. Egy apró mozzanat hiányzott mindig ahhoz, hogy sikeres legyen a védelem, ám ez nagyon számít. Ez eredményezte azt, hogy nem tudtuk megfogni Savont.
- A második félidő egy csiki-csukira hasonlított. Mikor gólt kaptunk, akkor rettentő gyorsan indultunk a támadással, és sokszor másodpercek alatt mi is válaszoltunk egy góllal. Viszont képtelenek voltunk kivédekezni a támadásokat. Ennek mi lehet az oka? Ennyivel rutinosabb a Hort?
- Nem. A koncentráció különbség volt más. A védekezés az akarat játéka: meg akarom csinálni, oda akarok érni, meg akarom faultolni! Olyan iramú volt a meccs, hogy ebben nem tudtuk felvenni a versenyt.
- A következő meccs Kecskeméten lesz. Mit vársz?
- Semmivel sem lesz könnyebb, amit nehezít az idegen pálya is. Nagyon jó játékosok vannak Kecskeméten. Fejben kell felnőnünk a feladathoz és el kell hinni azt, hogy tudunk nyerni ilyen csapatok ellen is.
- A szezon kezdetén említetted, hogy folyamatosan edzésben vagy. A nézőtéren egyre több az olyan hang, amely visszakövetel téged a csapatba. Erről mi a véleményed?
- Volt két sérültünk az elmúlt héten. Kérdeztem a srácokat és csapatorvost, hogy mi a helyzet? A fiúk is és az orvos is azt mondta, hogy felépültek, tudják vállalni a játékot. Én, ha mindenki egészséges, akkor bízom a fiúkban. Nem kapcsolódok be a játékba, inkább a pályán kívülről irányítok.
- Ám hogyha sérülés van, akkor beszállsz?
- Természetesen. Az egyik nagy fájdalmam, hogy nem játszhatok. Ám még egyszer mondom: bízom a fiúkban, és tudom, hogy meg tudjuk valósítani azt, amit elterveztünk!
© Zsedényi Péter 2003 - Minden jog fenntartva!
Kiss György (HORT SE-FTC):
- Rettenetesen kiélezett mérkőzés volt néhol kissé talán durvának tűnő játékkal. Elmentetek 6 góllal, majd mi felzárkóztunk, megint elhúztatok és mi ismét feljöttünk.
- Már az elején megbeszéltük, hogy nagyon fontos mérkőzés elé nézünk. Az Orosháza egy ponttal volt mögöttünk, így egy vereség esetén helyet cseréltünk volna. Viszont mi ott szeretnénk maradni az élbolyban. Szerintem is jó mérkőzés volt, melyben voltak keménységek, de ez benne van a kézilabdában. Nekünk jobbak voltak a cseréink, és volt egy Savonunk, aki ha olyan szituációba kerül – ezt mindenki láthatta – nem lehet megfogni.
- Savon 17 gólt lőtt nekünk. Kimondottan készültetek arra, hogy Ő mit játsszon?
- Nem, ez így alakult. Megcsinálja saját magának a helyzeteket. Mindig csapat taktikával készülünk, nincs olyan, hogy most Savonra helyezzük a hangsúlyt. Ő a játék intelligenciája alapján végrehajtja a feladatát. A többiek hozzátettek annyit, amennyire szükség volt.
- Ha a tabellát végignézzük, akkor azt látjuk, hogy az első 6 csapat között összesen 3 pont különbség van. Így itt tavasszal bármi történhet. Hova várjátok saját magatokat?
- Szeretném megnyerni a bajnokságot. Az elején nem ismertem a mezőnyt, akkor azt mondtam, hogy az első három hely a reális. Szerintem erre meg is van az esélyünk.
Pásztor István (OFKSE):
- Az eredményjelző táblára pillantva 20 perccel a meccs után a végeredményt látjuk: 28-32.
- Nagy volt a küzdelem, de az a 6 gólos előny, amit a 15. percre elért a Ferencváros túl soknak bizonyult. Próbáltunk felzárkózni, az első félidő végére ez meg is történt. Ám a technikai hibák közbeszóltak, és az egyenlítés nem sikerült. Az ellenfél legjobbját nem tudtuk kivenni a játékból, pedig készültünk rá. Egy nagyon jó iramú mérkőzésen alulmaradtuk.
- Savont az első félidő végén ki tudtuk venni a játékból egy rövid időre, ennek is köszönhető a felzárkózás. Ezt miért nem sikerült végrehajtani a továbbiakban, hisz onnan lőtt gólt nekünk, ahonnan akart.
- Nyitott védekezéssel kezdtünk, ami jó taktikának tűnt. Ám elfáradtak a kulcsemberek, így vissza kellett zárni hatos falra. Ez is jó volt a második félidő közepéig, de ekkor már agyi- és mentális fáradtság is fellépett. Egy apró mozzanat hiányzott mindig ahhoz, hogy sikeres legyen a védelem, ám ez nagyon számít. Ez eredményezte azt, hogy nem tudtuk megfogni Savont.
- A második félidő egy csiki-csukira hasonlított. Mikor gólt kaptunk, akkor rettentő gyorsan indultunk a támadással, és sokszor másodpercek alatt mi is válaszoltunk egy góllal. Viszont képtelenek voltunk kivédekezni a támadásokat. Ennek mi lehet az oka? Ennyivel rutinosabb a Hort?
- Nem. A koncentráció különbség volt más. A védekezés az akarat játéka: meg akarom csinálni, oda akarok érni, meg akarom faultolni! Olyan iramú volt a meccs, hogy ebben nem tudtuk felvenni a versenyt.
- A következő meccs Kecskeméten lesz. Mit vársz?
- Semmivel sem lesz könnyebb, amit nehezít az idegen pálya is. Nagyon jó játékosok vannak Kecskeméten. Fejben kell felnőnünk a feladathoz és el kell hinni azt, hogy tudunk nyerni ilyen csapatok ellen is.
- A szezon kezdetén említetted, hogy folyamatosan edzésben vagy. A nézőtéren egyre több az olyan hang, amely visszakövetel téged a csapatba. Erről mi a véleményed?
- Volt két sérültünk az elmúlt héten. Kérdeztem a srácokat és csapatorvost, hogy mi a helyzet? A fiúk is és az orvos is azt mondta, hogy felépültek, tudják vállalni a játékot. Én, ha mindenki egészséges, akkor bízom a fiúkban. Nem kapcsolódok be a játékba, inkább a pályán kívülről irányítok.
- Ám hogyha sérülés van, akkor beszállsz?
- Természetesen. Az egyik nagy fájdalmam, hogy nem játszhatok. Ám még egyszer mondom: bízom a fiúkban, és tudom, hogy meg tudjuk valósítani azt, amit elterveztünk!