 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
(OFKSE, 2006.10.02.)
Mint már az előző meccs után is, most is arra kértük az edzőket, hogy értékeljék a szakember szemével a látottakat. Először a fehérgyarmat edzője, Falcsik Miklós mond véleményt, majd Pásztor Öcsi „kifaggatását” tesszük közzé.
– Úgy gondolom, hogy egy nagyon színvonalas mérkőzés volt! – kezdi értékelését még a pályán Falcsik Miklós. Azt kell mondjam, mind a két csapat nagyon sok hibával játszott. Sajnálom azt, hogy a játékvezetők úgy érzik, bele kell szólniuk a mérkőzésbe. Nem ezzel magyarázom a vereségünket, hiszen a kihagyott ziccerek és az a fegyelmezetlenség emberelőnyben – hogy 3-4 másodpercig támadunk, egy ilyen Orosháza ellen – megengedhetetlen. Úgy gondolom, ha ma egy picivel nagyobb szerencsének van, akkor meglepetést is okozhattunk volna. Az első félidőben úgy éreztem, hogy egy ikszre mindenképpen jók vagyunk. Gratulálok, és sok sikert kívánok az Orosházának.
- Elég összeszedett volt – bizonyos hibákat leszámítva – a Fehérgyarmat. Hova várod magatokat az őszi szezon végére, illetve a végelszámolásnál?
- Tavaly mi tulajdonképpen kiestünk a bajnokságból. Ez annak volt köszönhető, hogy az NB I-es Nyíregyháza és a Debrecen elvitte a játékosaink zömét, akikkel mindig a középmezőny elején voltunk. Évek óta – ez a 14. szezon – bent vagyunk az NB I/B-ben. Most végre sikerült megértetni velük, hogy ezek a játékosok még nem NB I-es szintűek, így visszaadták őket kölcsön. Ők mind hazai nevelésű gyerekek, rájuk építünk. Remélem nem merész az a kijelentés, hogy 6-10 hely között bármelyik elérhető.
A mi edzőnk, Pászor Öcsi nem a csarnokban, hanem az azt követő vacsorán került mikrofonvégre...
- A Fehérgyarmat ellen egy nagyon kemény meccsen vagyunk túl. Hogyan láttad a kispadról?
- Az elmúlt heti mérkőzés után megpróbáltam kissé rendet rakni a fejekben, mert a sok hiba – úgy érzem – pszichésen jött elő, a befejezéseket rendre elhibáztuk. Ez még rányomta az első félidőre a bélyegét, ezért volt, picit indiszponáltabb a csapat. Tudtuk, hogy a Fehérgyarmat nagyon kemény védekezést fog használni, és megpróbáltunk úgy készülni, hogy minél hamarabb, már a faultok előtt tovább kell játszani. Ez nem sikerült. Az eredmény is mutatja – a gólok száma tíz alatt maradt mindkét csapatnál – hogy itt is a befejezésekkel voltak gondok. A második félidőben mind erőben, mind taktikailag és tudásban is fölül kerekedtünk. Nekünk voltak cserelehetőségeink, tudtunk frissíteni, amivel a cserék nagyon jól is éltek, és eredményesen tudtak játszani.
- A kispadról hogyan láttad a Csikós-féle kiállítást?
- Megmondom őszintén, hogy én sem láttam teljesen. A visszarendeződést figyeltem, próbáltam irányítani a srácokat, hisz tudtam, hogy az ellenfél hatosánál van a labda, így arra figyeltem, hogy ne legyen szabad ember, zárják el a labda útját. Én már csak azt láttam, amikor a piros lapot felmutatták Lajosnak.
- Jogosnak tartod? Annyit segítek – mi pont szemben ültünk az esettel – hogy Lajos valóban visszaütött, ám legalább 15 centi volt a keze és a srác arca között. Nem találta el a srácot, aki ennek ellenére fetrengett percekig.
- A bíró felmutatta a piros lapot, megírták a jegyzőkönyvet, nem tudunk ez ellen mit tenni. Piros lapot vissza nem vontak még soha, várjuk a folytatást.
- Az első félidő – mondjuk meg őszintén – harmatos játéka után a második azért jó volt. Nagyon kemény volt a játék, ez látszott. Mennyiben tudod motiválni a társaságot? Megyünk ugye Tiszaföldvárra, ahol idegenben leszünk és hasonlóan kemény ellenfél vár ránk.
- Lesznek személyes elbeszélgetések. Megpróbálom feltérképezni, hogy mi az oka azon játékosok gyenge teljesítményének, akik nemcsak ezen, hanem már az előző meccsen is tudásuk alatt teljesítettek, és megpróbálok segíteni, hogy ezen túllépjenek. Tudásuk, erőnlétük megvan, csak ezeket össze kell rakni. És úgy érzem, hogy ezt fejben kell megtenni.
- Nevesítesz, vagy ez maradjon a te titkod?
- Nem akarok nevesíteni, mert soha nem emelek így ki senkit. Egy csapat vagyunk. Jóban, rosszban együtt kell lennünk.
- Van egy személyes kötődésed ehhez a meccshez, lévén, hogy Fehérgyarmaton születtél. Játékosként ott játszottál, aztán többször találkoztál velük, és annak idején ott dőlt el a feljutásunk az Every-vel. Mennyiben volt furcsa érzés edzőként a „saját csapatod” ellen lenni?
- Ebben a csapatban is volt három olyan játékos, akivel hosszú éveket lehúztam Gyarmaton, és nagyon sokat játszottunk együtt. Hátborzongató élmény volt, hisz ott is olyan csapatban játszottam, ahol családtagként tekintettek rám, úgy ahogy itt Orosházán is. Valahol pici fájdalmat is éreztem, hogy ilyen arányú győzelmet arattunk, ám elsődleges cél az OFKSE győzelme mindenképpen!
© Zsedényi Péter 2003 - Minden jog fenntartva!
– Úgy gondolom, hogy egy nagyon színvonalas mérkőzés volt! – kezdi értékelését még a pályán Falcsik Miklós. Azt kell mondjam, mind a két csapat nagyon sok hibával játszott. Sajnálom azt, hogy a játékvezetők úgy érzik, bele kell szólniuk a mérkőzésbe. Nem ezzel magyarázom a vereségünket, hiszen a kihagyott ziccerek és az a fegyelmezetlenség emberelőnyben – hogy 3-4 másodpercig támadunk, egy ilyen Orosháza ellen – megengedhetetlen. Úgy gondolom, ha ma egy picivel nagyobb szerencsének van, akkor meglepetést is okozhattunk volna. Az első félidőben úgy éreztem, hogy egy ikszre mindenképpen jók vagyunk. Gratulálok, és sok sikert kívánok az Orosházának.
- Elég összeszedett volt – bizonyos hibákat leszámítva – a Fehérgyarmat. Hova várod magatokat az őszi szezon végére, illetve a végelszámolásnál?
- Tavaly mi tulajdonképpen kiestünk a bajnokságból. Ez annak volt köszönhető, hogy az NB I-es Nyíregyháza és a Debrecen elvitte a játékosaink zömét, akikkel mindig a középmezőny elején voltunk. Évek óta – ez a 14. szezon – bent vagyunk az NB I/B-ben. Most végre sikerült megértetni velük, hogy ezek a játékosok még nem NB I-es szintűek, így visszaadták őket kölcsön. Ők mind hazai nevelésű gyerekek, rájuk építünk. Remélem nem merész az a kijelentés, hogy 6-10 hely között bármelyik elérhető.
A mi edzőnk, Pászor Öcsi nem a csarnokban, hanem az azt követő vacsorán került mikrofonvégre...- A Fehérgyarmat ellen egy nagyon kemény meccsen vagyunk túl. Hogyan láttad a kispadról?
- Az elmúlt heti mérkőzés után megpróbáltam kissé rendet rakni a fejekben, mert a sok hiba – úgy érzem – pszichésen jött elő, a befejezéseket rendre elhibáztuk. Ez még rányomta az első félidőre a bélyegét, ezért volt, picit indiszponáltabb a csapat. Tudtuk, hogy a Fehérgyarmat nagyon kemény védekezést fog használni, és megpróbáltunk úgy készülni, hogy minél hamarabb, már a faultok előtt tovább kell játszani. Ez nem sikerült. Az eredmény is mutatja – a gólok száma tíz alatt maradt mindkét csapatnál – hogy itt is a befejezésekkel voltak gondok. A második félidőben mind erőben, mind taktikailag és tudásban is fölül kerekedtünk. Nekünk voltak cserelehetőségeink, tudtunk frissíteni, amivel a cserék nagyon jól is éltek, és eredményesen tudtak játszani.
- A kispadról hogyan láttad a Csikós-féle kiállítást?
- Megmondom őszintén, hogy én sem láttam teljesen. A visszarendeződést figyeltem, próbáltam irányítani a srácokat, hisz tudtam, hogy az ellenfél hatosánál van a labda, így arra figyeltem, hogy ne legyen szabad ember, zárják el a labda útját. Én már csak azt láttam, amikor a piros lapot felmutatták Lajosnak.
- Jogosnak tartod? Annyit segítek – mi pont szemben ültünk az esettel – hogy Lajos valóban visszaütött, ám legalább 15 centi volt a keze és a srác arca között. Nem találta el a srácot, aki ennek ellenére fetrengett percekig.
- A bíró felmutatta a piros lapot, megírták a jegyzőkönyvet, nem tudunk ez ellen mit tenni. Piros lapot vissza nem vontak még soha, várjuk a folytatást.
- Az első félidő – mondjuk meg őszintén – harmatos játéka után a második azért jó volt. Nagyon kemény volt a játék, ez látszott. Mennyiben tudod motiválni a társaságot? Megyünk ugye Tiszaföldvárra, ahol idegenben leszünk és hasonlóan kemény ellenfél vár ránk.
- Lesznek személyes elbeszélgetések. Megpróbálom feltérképezni, hogy mi az oka azon játékosok gyenge teljesítményének, akik nemcsak ezen, hanem már az előző meccsen is tudásuk alatt teljesítettek, és megpróbálok segíteni, hogy ezen túllépjenek. Tudásuk, erőnlétük megvan, csak ezeket össze kell rakni. És úgy érzem, hogy ezt fejben kell megtenni.
- Nevesítesz, vagy ez maradjon a te titkod?
- Nem akarok nevesíteni, mert soha nem emelek így ki senkit. Egy csapat vagyunk. Jóban, rosszban együtt kell lennünk.
- Van egy személyes kötődésed ehhez a meccshez, lévén, hogy Fehérgyarmaton születtél. Játékosként ott játszottál, aztán többször találkoztál velük, és annak idején ott dőlt el a feljutásunk az Every-vel. Mennyiben volt furcsa érzés edzőként a „saját csapatod” ellen lenni?
- Ebben a csapatban is volt három olyan játékos, akivel hosszú éveket lehúztam Gyarmaton, és nagyon sokat játszottunk együtt. Hátborzongató élmény volt, hisz ott is olyan csapatban játszottam, ahol családtagként tekintettek rám, úgy ahogy itt Orosházán is. Valahol pici fájdalmat is éreztem, hogy ilyen arányú győzelmet arattunk, ám elsődleges cél az OFKSE győzelme mindenképpen!