Maga a cím lehet csalóka, kissé hízelgő is, de a tény önmagában tény. Pásztor Istvánt – akit Öcsiként ismer minden kézilabdadrukker Orosházán – egyszerűen szeretik. Ezt pedig nem olyan könnyű kiérdemelni. Ám ő rengeteget tett ezért a csapatért korábban, amivel kivívta a szurkolók határtalan imádatát és tiszteletét. Most viszont új, számára még ismeretlen feladat előtt áll: vezetőedzője a felnőtt csapatnak. Ez bizony nagy teher. De lássuk, miként vélekedik erről és a csapatról ő maga...

- A felkészülést láttuk, az eredmények ismertek. Mit vársz a csapattól mindezek után?
- A felkészülés a tervezettnek megfelelően haladt három héten keresztül napi 3 edzéssel, ami később kettőre csökkent. Több edzőmeccset játszottunk. Ez arra szolgált, hogy felmérjem azokat, akik még nem tudtak beépülni a csapatba, illetve, hogy fejben összeállítsam a támadás-védekezés technikai részét. Mindenki nagyon jól állt a munkához. A srácok érzik a lehetőséget, hogy elcsíphetjük a dobogó valamelyik fokát, mely ugye automatikusan az NB I-be jutást jelentené. A vezetőség és az én elvárásom is hasonló, fel kell jutni! Ehhez maximális hozzáállást várok továbbra is, a sportdiplomáciánknak működnie kell, és a legfontosabb, hogy a közönség hű maradjon hozzánk, és látogassák a meccseket.
- Ha a tesztmeccsek eredményeit nézzük, kitűnik, hogy jóval több a vereség. Erre számítottál?
- Ezek a meccsek a csapatépítést szolgálják. Valamilyen taktikát – védekezést, támadást, páros kapcsolatokat, vagy csapatrész feladatokat – gyakorolunk, s mivel kerestem a legmegfelelőbb felállást, a játékosok helyét, ezért az eredmény annyiban nem lényeges, mert nem a győzelem volt a cél. Egy régi-új játékosom van, Raffai András, akit próbálok – az eddigiek alapján eredménnyel – beépíteni. A lényeges rész most következik, amikor már élesben megy minden.
- Mit vársz az első bajnokitól?
- Nagyon jó, dinamikus, erős, gyors játékot. Mondtam a fiúknak, hogy legalább 60 támadás-védekezést szeretnék látni agresszívan, hatékonyan, gyorsan és pontosan végrehajtva.
- Többen kérdezik, hogy van-e értelme az első osztálynak, és itt főleg az anyagi helyzetre gondolnak. Mivel volt már NB I-es gárdánk, nagyjából mindenki tisztában van vele, hogy ez mekkora pénzekkel jár. Látod-e a pénzügyi lehetőséget erre?
- Fel akarunk jutni, ez 100 százalék! Sok emberrel beszéltem, tárgyaltam. Ígéreteket kaptam, hogyha újból megvan az első osztályú tagság, akkor annak megfelelően fognak támogatni minket. Ezek nem úgymond "presztízs szponzorok", hanem olyan súlyúak, akiknek kizárólag az országos, esetleg a nemzetközi megjelenés szükséges. Ez akkor fog realizálódni, ha majd a bajnokság vége felé leszünk, és látjuk a helyzetünket. Ha ott minden a tervek szerint alakul, akkor lesz ez igazán téma.
- Első évadod következik egy felnőtt csapat kispadján. Mennyire izgulsz?
- Természetesen izgulok. A fiúkkal megtaláltam a kontaktust, nem volt probléma. A kemény felkészülés ellenére minden rendben ment, egy szó nélkül dolgoztak. Egészséges önbizalmam van. A munka kész, most már az kell, hogy learassuk a termést.
- Játszani fogsz?
- Hmmm, nehéz kérdés. A csapattal beszéltem erről. Volt olyan vélemény, hogy a kemény rangadókon be kellene szállnom, hogy ütőképesebb védekezésünk legyen. Ám úgy érzem, megtaláltam azt a játékost, aki az én korábbi szerepemet át tudja venni. Nem titok, Berta Gáborra gondolok. Úgy nyitott-, mint hatosfalas védekezésben a hármas poszton meg tudja oldani a feladatot, és remélem olyan jól, hogy nem lesz szükség a beugrásomra.
- Ám ha mégis úgy alakul az élet, beállsz? Egyáltalán, mennyire vagy edzésben?
- Folyamatosan, hisz a labdás részeket és a kondit is együtt végzem a srácokkal. Plusz eljárok futni, mivel azért az edzésen mindent nem tudok csinálni, hisz én tartom a tréninget. Próbálom magamat kondiban tartani.
- A csapaton belüli hangulat milyen?
- Továbbra is kiváló. Szikora Attila maradt a csapatkapitány, nagyon jól összetartja a társaságot. Fiatalok, lelkesek. Most próbálok beépíteni 4-5 ifista játékost. Közülük kiemelném Papp Krisztiánt, aki serdülő korú. A Dorozsma elleni meccsen igen hatásosan mutatkozott be: 15 perc alatt lőtt ötből négyet, ami nem rossz eredmény. Próbálom felkarolni a fiatalokat, legyen lehetőségük fejlődni.
- Mit jelent az, hogy olyan csapatnál ülhetsz le a kispadra először, ahol sokat játszottál, és a közönség is szeret?
- Nagyon sokat! Most is kiráz a hideg, ha ebbe belegondolok. Nyolc évvel ezelőtt kerültem ide, és a közeg azonnal befogadott. Ha felléptem a pályára mint játékos, akkor is nagy plusz volt. A közönség nekem a minden. És remélem, hogy az a sportszerű buzdítás, ami az orosháziakra jellemző, továbbra is megmarad. Ezt a fiatal csapatot nagyon lehet szeretni, és megígérjük, ezt megháláljuk!

---

© Zsedényi Péter 2003 - Minden jog fenntartva!

---