(Orosházi Élet, 2005.01.07.)
Amióta kényszerűségből visszalépett az Every Day férfi kézilabda csapata a legmagasabb osztályból az NBI/B-be, folyamatosan fiatalodik a gárda. Bajusz József edzőt arról faggattuk, miként éli meg ezt a nem könnyű helyzetet...
- Amikor a szezon elején a vezetőség megkért arra, hogy vállaljam el ennek a fiatal csapatnak a felkészítését és vezetését, meg kell mondanom őszintén: a hideg futkosott a hátamon. Utána ahogy megláttam a sorsolást, akkor úgy ítéltem meg, hogy a tizedik forduló után két pontunk lesz. Ez volt a realitás. Ehhez képest a gyerekek kiemelkedően teljesítettek. Viszont még most is azt gondolom, hogy egyes fiatalok túl korán lettek a mélyvízbe dobva, nekik még máshol kellene fejlődni.
- Az ellenfelekről is ejtsünk pár szót. Voltak-e meglepetés mérkőzések?
- Akik most a tabellát vezetik, egyértelműen jobbak nálunk. Viszont Dorozsmán és Cegléden győzelmet vártam. Emellett viszont hoztunk olyan meccseket, amik meglepetésnek számítanak. Kiemelném, hogy soha nem játszottunk alárendelt szerepet, és mindenhol, még az éllovasokkal szemben is partiban voltunk, és szoros eredmények születtek.
- Elegendő-e hosszabb távon a fiatalok tudása, illetve mennyiben tudja motiválni őket az eddig elért eredmény?
- Három játékoson kívül nincsen felnőtt a csapat tagjai között. A sok sérülés ellenére Szikora Attila a csapat kapitánya rengeteget segített. Mellette Bajusz Attila és Bakó Botond a rutinjával tudta átsegíteni a holtpontokon társait. A fiatalok közül is láttam kiemelkedő teljesítményeket. Itt most nem szeretnék neveket sorolni, mert ez a játék igazából csapatmunka, de kellemesen meglepett pár játékos.
- Mi volt a győzelmek, és az Ön számára is meglepő eredmények titka?
- Mivel szinte gyerek csapatról van szó, így a lövő erő - amivel eddig rendelkeztünk - nem mondható nagynak. A fiatalsággal együtt járó lelkesedést és robbanékonyságot kellett kihasználnunk. Ennek alapja egy gyors és agresszív védőmunka, majd a pörgős, tempós támadásvezetés. Ez főleg akkor volt hatékony, ha egy fizikálisan gyengébben felkészült csapat volt az ellenfelünk. A komolyabb csapatok ellen is jó ez a taktika, de ehhez a srácoknak még rutint kell szerezni, hogy meg is tudják azt hiba nélkül valósítani.
- A közönség számára tudták-e azt nyújtani, amit elvárt önöktől?
- Bízom benne, hogy igen. A harciasság és az akarat végig látszott a játékosaimon, és ez a legfontosabb a néző számára. Ki lehet kapni a jobbtól, de küzdeni kell az utolsó leheletig a győzelemért. Ezzel egyébként én is maximálisan elégedett vagyok!
© Zsedényi Péter 2003 - Minden jog fenntartva!
- Amikor a szezon elején a vezetőség megkért arra, hogy vállaljam el ennek a fiatal csapatnak a felkészítését és vezetését, meg kell mondanom őszintén: a hideg futkosott a hátamon. Utána ahogy megláttam a sorsolást, akkor úgy ítéltem meg, hogy a tizedik forduló után két pontunk lesz. Ez volt a realitás. Ehhez képest a gyerekek kiemelkedően teljesítettek. Viszont még most is azt gondolom, hogy egyes fiatalok túl korán lettek a mélyvízbe dobva, nekik még máshol kellene fejlődni.- Az ellenfelekről is ejtsünk pár szót. Voltak-e meglepetés mérkőzések?
- Akik most a tabellát vezetik, egyértelműen jobbak nálunk. Viszont Dorozsmán és Cegléden győzelmet vártam. Emellett viszont hoztunk olyan meccseket, amik meglepetésnek számítanak. Kiemelném, hogy soha nem játszottunk alárendelt szerepet, és mindenhol, még az éllovasokkal szemben is partiban voltunk, és szoros eredmények születtek.
- Elegendő-e hosszabb távon a fiatalok tudása, illetve mennyiben tudja motiválni őket az eddig elért eredmény?
- Három játékoson kívül nincsen felnőtt a csapat tagjai között. A sok sérülés ellenére Szikora Attila a csapat kapitánya rengeteget segített. Mellette Bajusz Attila és Bakó Botond a rutinjával tudta átsegíteni a holtpontokon társait. A fiatalok közül is láttam kiemelkedő teljesítményeket. Itt most nem szeretnék neveket sorolni, mert ez a játék igazából csapatmunka, de kellemesen meglepett pár játékos.
- Mi volt a győzelmek, és az Ön számára is meglepő eredmények titka?
- Mivel szinte gyerek csapatról van szó, így a lövő erő - amivel eddig rendelkeztünk - nem mondható nagynak. A fiatalsággal együtt járó lelkesedést és robbanékonyságot kellett kihasználnunk. Ennek alapja egy gyors és agresszív védőmunka, majd a pörgős, tempós támadásvezetés. Ez főleg akkor volt hatékony, ha egy fizikálisan gyengébben felkészült csapat volt az ellenfelünk. A komolyabb csapatok ellen is jó ez a taktika, de ehhez a srácoknak még rutint kell szerezni, hogy meg is tudják azt hiba nélkül valósítani.
- A közönség számára tudták-e azt nyújtani, amit elvárt önöktől?
- Bízom benne, hogy igen. A harciasság és az akarat végig látszott a játékosaimon, és ez a legfontosabb a néző számára. Ki lehet kapni a jobbtól, de küzdeni kell az utolsó leheletig a győzelemért. Ezzel egyébként én is maximálisan elégedett vagyok!