Nem hittem el! És igazából most sem nagyon hiszem! Pedig azt mondják, igaz. De miért pont Te? Aki úgy szeretted az életet, a barátokat, a családod, és a kézilabdát. Azt tudnod kell, hogy mi orosháziak sosem felejtünk el. Pedig nem is itt születtél. De mi már úgy tekintettünk rád, mint egy "ős Orosházira". Tombolt a csarnok, amikor gólt dobtál, zúgott a "Szép volt Cseka"! Amikor kiütöttük kétszer is a Dunaferrt, arra emlékszel, ugye? Mert mi nagyon! És amikor Szolnokon kupabronzot szereztünk. Tudom, Neked már volt akkor egy aranyad is, de az akkor is a miénk, és te is megküzdöttél érte becsülettel. A sok bajnoki és válogatott meccsel a hátad mögött Te voltál a rutin a fiatalok között, és arról beszélgettünk, hogy milyen jó lenne újra visszajutni a legjobbak közé. Ígérem, azon leszünk minden erőnkkel, és akkor majd büszkén meséljük el Neked is! Most pedig menj utadra, és játszd tovább az angyalokkal!

---

© Zsedényi Péter 2003 - Minden jog fenntartva!

---