(Every Day, 2003.11.26.)
Csapatunk első számú beállósa, Kocsis Csaba jelenleg sérült. Hiánya meg is érződött a Diósgyőr elleni bajnokin. Hogy pontosan mikor lesz újra bevethető, erről ő maga vall...
– Mesélj a sérülésed körülményeiről!
– Múlt hét csütörtök esti edzésen Kovács Attila csapattársam lábára léptem, és egy reccsenést hallottam. Egyből lefeküdtem a földre. Éreztem és láttam, hogy rögtön dagad a bokám. A segítség gyorsan érkezett. Mágus (Molnár Imre, gyúró) azonnal ellátta a sérülést. Ekkor még nem tudtam a pontos diagnózist. Azóta látta az orvos, és valószínűleg részleges bokaszalag szakadás.
– Mikorra várható a gyógyulásod, és a csapatba kerülésed?
– A Magyar Kupa mérkőzésen már szeretnék játszani, de semmiképpen nem siettetem a dolgokat, ugyanis nem hiányzik egy még súlyosabb sérülés. Ez nekem sem, és a csapatnak sem lenne jó dolog.
– Mit vársz a Kupától, és a bajnokságtól?
– Jobban örültünk volna egy gyengébb NB I-es csapatnak hazai pályán, mint egy velünk egyenlő súlycsoportban lévőnek idegenben. Mindezek ellenére bízom a csapatban, és abban, hogy ezúttal már a bírók sem jelentenek leküzdhetetlen akadályt.
Ami a bajnokságot illeti: az utóbbi két meccs egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy képzeltük és szerettük volna, de a hátralévő három mérkőzésen mindent megteszünk a pontok megszerzéséért.
– Az idei tanévben érettségizel. Mik a távolabbi terveid?
– Budapesten van a Semmelweis egyetemen egy kézilabda szakedzői tagozat. Ezt szeretném elvégezni levelezőn, és mellette még egy környékbeli főiskolán egy tanári diplomát szeretnék szerezni. A kézilabdát versenyszerűen kívánom folytatni, lehetőség szerint az Every színeiben.
– Voltál már az ifjúsági válogatottal edzőtáborban, de egy a mostanihoz hasonló sérülés miatt kiestél a keretből. Látsz-e reális esélyt arra, hogy ismét visszakerülj korosztályod legjobbjai közé?
– Olyan élményekkel, és szakmai fogásokkal találkoztam a válogatottnál, ami meghatározza kézilabdás pályafutásom ezen szakaszát. Éppen ezért továbbra sem mondok le erről a lehetőségről!